Hertelendy György (alispán)
| hertelendi és vindornyalaki Hertelendy György | |
| Született | 1764. november 7. Vindornyalak, Zala vármegye, |
| Elhunyt | 1831. október 28. (66 évesen) Vindornyalak, Zala vármegye, |
| Állampolgársága | magyar |
| Nemzetisége | magyar |
| Foglalkozása | jogász, Zala vármegye alispánja. |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Hertelendi és vindornyalaki Hertelendy György (Vindornyalak, Zala vármegye, 1764. november 7. – Vindornyalak, 1831. október 28.), Zala vármegye táblabírája, alispánja, birtokos.
Élete
Az ősrégi nemesi hertelendi és vindornyalaki Hertelendy család sarja. Apja Hertelendy György (1721–1780), a szántói járásának főszolgabírája, anyja, a szintén zalai tekintélyes nemesi forintosházi Forintos család leszármazottja, forintosházi Forintos Julianna (1725–1782) asszony volt. Fivére, Hertelendy Mihály (1754-1810), szerémi követ, királyi tanácsos, akinek a fia, hertelendi és vindornyalaki Hertelendy Károly (1786–1861) országgyűlési követ, főszolgabíró, Zala vármegye alispánja volt.
Ifjabb Hertelendy György 1778-ban lépett be a Győri királyi Jogakadémiára, amelyről sikeresen diplomázott le. Jogi tanulmányainak befejezése után Ukkon telepedett le, ahol családot alapított. Hertelendy György 26 évesen kezdte hivatalosan a vármegyét szolgálni: 1790. április 7. és 1798. június 19. között a szántói járás alszolgabírája volt, majd 1801. május 26.-ától 1804. június 4.-ig Zala vármegye főadószedője lett. 1808-tól Deák Ferencnek és testvéreinek a gyámja volt; sikerült is megakadályoznia, hogy a hitelezők kiforgassák birtokaikból az eladósodott családot. Később, a reformkorban, a liberális érzelmű mezőszegedi Szegedy Ferenc zalai alispán támogatását élvezve, Hertelendy Györgyöt első alispánná válazsották. 1819. július 5. és 1828. június 8. között Zala vármegye első alispánjáként tevékenykedett, mellette domjánszegi Dómján József másodalispánként munkálkodott.[1] Alispánként országos, sőt nemzetközi hírnevet szerzett: 1822-1823-ban Zala vármegye az ő vezetésével tagadta meg a törvénytelen adóztatás és újoncozás végrehajtását. Az osztrák abszolutizmussal szemben tanúsított következetes ellenállásával nagy tekintélyt és megbecsülést vívott ki magának. Zala vármegyét az ő fellépésétől kezdődően számították az ellenzéki vármegyék sorába.[2][3]
A laki templomnak orgonát, és egy nagyobb harangot ajándékozott, valamint 6 000 forintot hagyott "a templom födelének fönntartására, s tatarozására, részint amennyiben ide meg nem kívántatna, a káplán fizetésére s tartására rendelt járandóságok pótlására".
Házasságai és leszármazottjai
Első felesége, barkóczi Rosty Petronella (1770–1792) asszony, akivel 1790. január 10.-én kötött házasságot Kámon.
Rosty Petronella, a második szülés után, alig egy hónappal később hunyt el. Hamarosan Hertelendy György újra házasodott meg: 1793. október 6.-án Ukkon vette el szentgyörgyi Horváth Anna (1772–1866) kisasszonyt, akinek a szülei szentgyörgyi Horváth Ferenc és Oszterhuber Anna voltak.
- Hertelendy Imre (1794–1850) Zala vármegye főszolgabírája, birtokos. Felesége, nyírlaki Oszterhuber Magdolna (1797–1883).[4]
- Hertelendy Anna (1797–†?)
- Hertelendy Zsuzsanna (1798–1798)
- Hertelendy Klára (1799–1874). Férje, nyírlaki Oszterhuber György (1790–1868).
- Hertelendy Ferenc (1800–†?). Felesége, boronkai és bezettei Boronkay Mária.
- Hertelendy György (1803–†?)
- Hertelendy János (1804–1805)
- Hertelendy Judit (1808–†?)
Források
- ↑ Zala megye archontológiája 1138-2000 - Zalai Gyűjtemény 50. (Zalaegerszeg, 2000). 254. o.
- ↑ Társadalmi konfliktusok. Salgótarján, 1989. június 15-18. - Rendi társadalom, polgári társadalom 3. - Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból 16. (Salgótarján, 1991)
- ↑ Levéltári Szemle, 52. (2002)Levéltári Szemle, 52. (2002) 4. számMolnár András: Zala megye követei az 1825–1827. évi országgyűlésen / 51–63. o.
- ↑ Széchenyi Nemzeti Könyvtár - gyászjelentések - Hertelendy Imréné Oszterhuber Magdolna
|
előző első alispán: |
Zala vármegye első alispánja |
következő első alispán: |