Haladzsok

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A haladzs nyelvet beszélő keleti kipcsak török népességet Mahmud Abbasz IX. századi perzsa utazó említi először. Ősi török szókinccsel rendelkező nép, aki a nyelvét valószínűleg az 1. évezredben vette át az akkori oguz törököktől. Van olyan vélemény, miszerint nyelvük nem önálló török nyelv, hanem egy azeri nyelvjárás.

Nyelvük[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A haladzs nyelvet beszélő keleti kipcsak török népességet Mahmud Abbasz IX. századi perzsa utazó említi először. Igen gazdag szókinccsel rendelkező ősi török nép. Az 1750-es években Sir Gottfrieg Wilson Birminghami teakereskedő és orientalista, aki mintegy 10 évet élt Perzsia nyugati tartományaiban nagy felfedezést tett, miszerint a haladzs nép egykoron egy ősi japán törzzsel hozható rokonságba. Ez az elmélet mára megdőlt és ma már tudjuk hogy ez a nép egy mongol törzs leszármazottja. A török nyelvet a kazah sztyeppén való átvándorlásukkor vették át az oguz törököktől. Ezen rokonságokat az bizonyítja, hogy a haladzsot körülvevő népektől átvett szavak esetében az ɣ (u) hang a haladzsban egy zárt ʁ (Q)-ként jelentkezik. Ez a folyamat az umbdacizáció. Pl.: A szkíta ɣurt (jelentése szállás) szó a haladzsban ʁrt-ként van jelen. Az umbdacizáció egyik jellegzetessége a szókezdő ʝ hang eltűnése abban az esetben, ha ɣ hang követi.
Írásuk egy módosított héber abc alapján jött létre a XIX. század végén. Ábécéjük néhány betűje: תּ ש פּ

  • ɰ ʤ ʉ Ħ ℘ ش- ezek a mély magánhangzók

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Keller László: Felszólító mód a haladzs nyelvben ([1])