Ugrás a tartalomhoz

Galvanizálás

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap korábbi változatát látod, amilyen Pallerti (vitalap | szerkesztései) 2020. szeptember 12., 13:35-kor történt szerkesztése után volt. Ez a változat jelentősen eltérhet az aktuális változattól. (Visszaállítottam a lap korábbi változatát Jugoslav Subotić (vita) szerkesztéséről Csigabi szerkesztésére)

A galvanizálás az elektrolízis egy formája, elektrokémiai folyamat, amikor elektromos áram (egyenáram) hatására az oldatból/olvadékból az elektródán fém válik ki.

Használata

A galvanizálás – elektrolitikus úton történő – tömör és sima fémbevonatok előállítása, a bevonó fém ionjait tartalmazó oldatból, „fürdőből”. Legtöbbször fémet vonnak be vékony fémréteggel, ritkábban műanyagot.

Galvanizálással a katódnak (negatív pólus) kapcsolt fém alkatrész felületére - külső áramforrás segítségével - a bevonó fém ionjait tartalmazó elektrolitból, fémbevonatot választanak le. A pozitív pólus - az anód - legtöbbször oldódó és a bevonó fémből van.

Felületek aranyozására a galvanizálás elterjedése előtt a tűzi aranyozásttűzihorganyzás – használták, ami úgy történt, hogy az aranyból amalgámot készítettek, ezt vitték fel az aranyozandó tárgyra, és a higanyt elpárologtatták.

A galvanizálást manapság díszítésre, korrózióvédelemre, forraszthatóság javítására, felületkeményítésre (súrlódás csökkentése érdekében), (elektromos) vezetőképesség javítás érdekében és árnyékolásra használják.

További információk