Tűzihorganyzás

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A tűzihorganyzás az acélszerkezetek korrózióval szembeni védelmére szolgáló horganyzási technológia.

Folyamata[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A tűzihorganyzás során a megfelelően megtisztított acélszerkezetet (alapfémet) folyékony cinkbe (horganyba) mártják. A horganyfürdőben töltött idő alatt a magas hőmérséklet (435–450 ° C) hatására a horgany az alapfém felületébe diffundál, azzal összeötvöződik és a felületére rakódik. Minél több időt tölt az alapfém a horganyfürdőben, annál vastagabb horganybevonat keletkezik rajta. A tűzihorganyzott acélszerkezetek évtizedeken keresztül ellenállnak a korróziónak, amelynek bizonyítékai az évtizedekkel ezelőtt lehorganyzott szerkezetek ma is hibátlan állapota. Egyszeri nagyobb költség befektetésével néhány éven belül megtérülő felületvédelem minden acélszerkezeten a festékréteggel szemben. Önmagában is rendkívül ellenálló, azonban a tűzihorganyzott felületre speciális festékréteget felhordva duplex védelmet biztosíthatunk acélszerkezeteinknek, ami szinte örök védelmet nyújt. A horganyréteg védi a festékréteget a felhólyagosodástól, felválástól, miközben a festékréteg védi a horganyfelületet lassú cinkkorróziótól.

Tisztítás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A tűzihorganyzáshoz megfelelően meg kell tisztítani a fém felületét, csak fémtiszta felületen alakul ki megfelelő bevonat. A tűzihorganyzói technológiákban a horganyfürdőbe merítés előtt előkészítő soron viszik végig a terméket, mely során a fém felületéről a különböző oldatok leoldják a gyártás során, vagy egyéb úton rákerült olaj- és zsírszármazékokat, valamint oxidokat (reve, rozsda). Azonban az acélfelületen lehetnek olyan szennyezők (festékek, szilikon alapú olajok), amelyeket ezek az oldatok nem tudnak leoldani, ezeket más módszerekkel, többnyire mechanikusan kell eltávolítani. Lemezek tűzihorganyzásánál alkalmazott eljárás, hogy a cinkfürdőbe történő merítés előtt a lágyító hőkezelés során „leégetik” a szennyeződést. Ezt alkalmazzák vegyi tisztítással illetve anélkül is.

Az alapfém előkészítése után a horganyfürdőbe kerül, ahol a kívánt rétegvastagságtól függő időt tölt el, majd a kiemelés és a lehűlés után kikészítik.

Kikészítés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kikészítés feladata a hibás területek javítása, és a horganymegfolyások eltüntetése.
A horganyzás során gyakran előfordul, hogy a felület kis hányadán, apró foltokban nem megfelelő a bevonat. Ezeket a kikészítés során a horgany színével megegyező festékkel, vagy horganysprayvel javítják. A termék horganyfürdőből való kiemelése során a felületén még folyékony halmazállapotban van a horgany, ezért megfolyások, és hegyes tűszerű csöppenések keletkeznek, ott ahol a csöppenés során dermedt meg a horgany. Ezeket elsősorban balesetvédelmi szempontból, terméktől függően pedig esztétikai szempontból is el kell távolítani.

Korrózióvédelem[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Közvetlenül a tűzihorganyzás után azonban horganyréteg még sérülékeny a korrózióval (fehérrozsda) szemben, ezért 3-4 napig száraz helyen kell tárolni, ellenkező esetben (akár csak ködös időben történő szállítás miatt is) a horganyréteg sérül, fehérrozsdásodás indul meg, és ezek a pontok korróziós gócként viselkednek. A várakozási idő megtakarítására, valamint esztétikai és erősebb korrózióvédelmi tulajdonságok elérése céljából a horganyzott terméket passziválják. Ezt korábban krómsavval (6 vegyértékű króm, Cr(VI), Cr6+) végezték, az autóipari illetve elektronikai ipar követelményei miatt azonban ezt az anyagot a legtöbb helyen kiváltották más passziválószerrel.

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]