Budapest zsidó temetőinek listája
 |
Ennek a szócikknek hiányzik vagy nagyon rövid, illetve nem elég érthető a bevezetője. Kérjük, , ami jól összefoglalja a cikk tartalmát, vagy jelezd észrevételeidet a cikk vitalapján. |
Buda középkori zsidó temetői
A középkori budai zsidó temető a mai Alagút utca és Pauler utca sarkán helyezkedett el, az egykori városfalon kívül. Feltárására 1894-ben került sor, legrégebbi sírköve (1278) eredeti helyén került elő, a név rajta: R(av) Peszah b(en) r(av) Peter, azaz „Peszah úr, Péter úr fia”. Körülbelül a 15. századig volt használatban, a ma ismert legkésőbbi sírköve 1492-ből való.[1] A temetőről több középkori és egy újkori írásos emlék maradt fenn; 1713-ban egy III. Károly királynak írt felségfolyamodványban hivatkoztak a temető sírköveire a budai zsidók.[2]
A török hódoltság ideje alatt feltételezhetően az akkori Judengasse, mai Táncsics utca közelében, a várfalon kívül volt a zsidó temető. Ennek sírköveit később házakba beépítve találták meg, illetve a Mátyás-templom Szent István kápolnájában és a volt Karmelita kolostorban.
Óbudai temetők[3]
Laktanya utca
Északra, a Zichy kastélyon túl és a városon kívül helyezkedett el. A területet 1737-ben vette meg a zsidó közösség a földesúrtól, és kb. az 1870-es évekig használták az itt kialakított temetőt; ide temették az 1831-es kolerajárvány zsidó áldozatait is. Az egykori római város területén helyezkedett el, részben ez is közrejátszhatott a bezárásában. Ma az óbudai lakótelep Duna felőli legdélibb házai állnak az egykori temető területén.
Pálvölgyi temető
Történeti rendben a második zsidó temető Óbudán, hivatalos neve Szépvölgyároki izraelita temető volt. 1831 és 1888 között volt használatban.[4] Egy 1909-es térképen még fel van tüntetve a Szépvölgyi út bal oldalán. 1938 körül számolták fel végleg. A felszínen még az 1990-es években is lehetett találni építési törmelékben sírkődarabokra emlékeztető kődarabokat.
Öregtemető
Táborhegyi vagy Laborc utcai temetőnek is nevezik. 1888-tól kezdte el használni az óbudai zsidóság, de nem túl sokáig: 1909-ben az állandó talajmozgások miatt bezárták.[5] Bezárása után az enyészeté lett, néhol beépítették, de javarészt benőtte a környezet. A háromosztatú orthodox szertartási épület az idő múlásával teljesen lepusztult, míg végül 1998-ban felújították és irodaépületté alakították. Részben az egykori zsidó temető területén is helyezkedik el az Óbudai Szabadidőpark.
A Külső Bécsi úti vagy Óbudai izraelita temető 1922-es megnyitása óta mind a mai napig használatban van, bezárásuk és felszámolásuk után ide temették át többek között a vízivárosi és a szépvölgyároki (mátyáshegyi) zsidó temetők halottait. A temető felavatásakor Schreiber Ignác rabbi (1881. január 25. – 1922. augusztus 1.) feltette a kérdést: Ki lesz az első, akit az új temetőbe fognak temetni? Néhány nappal később villamos ütötte el; a sors fintora, hogy ő maga lett az.
Vízivárosi zsidó temető
Mivel az 1700-as évek végére Buda lakosságának szüksége volt már egy új temetőre, ennek helyét a mai Kútvölgyi út – Szilágyi Erzsébet fasor – Virányos út között fekvő, ma főként erdős területen jelölték ki. Az 1785-ben megnyitott keresztény temető mellett kerítették el a Vízivárosi izraelita temetőt, melyet a 18. század végétől kb. 1885-ig használtak, de csak 1930 körül számoltak fel.
Váci úti zsidó temető[6]
Más néven Aréna úti temető. Elődje, az 1788-tól használt temető nagyjából a mai Ferdinánd-híd és a Nyugati pályaudvar külső vágányainak területén helyezkedett el.[7] Ezt 1838-ban felszámolták, helyén ma a vágányok és a híd mellett lakóházak és iskola található.
A Váci úti zsidó temetőt 1808-tól a Salgótarjáni utcai zsidó temető 1874-es megnyitásáig használták. 1874-re már több rétegben is betelt, közegészségügyi okokból bezárták. Bár felszámolásáról többször is döntött a főváros, véglegesen csak 1910-ben számolták fel. Az itteni sírokat és halottakat a Kozma utcai izraelita temetőben temették újra.
Hivatkozások
Források
- Frojimovics Kinga – Komoróczy Géza – Pusztai Viktória – Strbik Andrea, A zsidó Budapest Emlékek, szertartások, történelem, I-II. (Budapest: Városháza, 1995)
- Fehér Jolán Antónia, Budapest székesfőváros temetőinek története. Bölcsészdoktori értekezés (Budapest, 1933)
- Zolnay László, Buda középkori zsidósága és zsinagógáik (Budapest: Budapest Történeti Múzeum, 1987)