Fedezeti pont

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A fedezeti pont a mikroökonómia fogalomtárában az az ár-mennyiség kombináció, amely mellett a vizsgált vállalat profitja rövid és hosszú távon éppen zérus, vagyis az optimális döntés meghozatala után bevételeivel a vállalat a termelés során felmerülő minden költségét éppen fedezni tudja. E pont „fölött” a vállalat pozitív profitot ér el, a pont „alatt” pedig negatívat.

Technikailag szemléltetve a fedezeti pont az átlagköltség-görbe (AC) minimumpontja (\arg \min AC(y)) vagyis az a pont (y), ahol


{dAC(y)\over dy}=0 ; {d^2AC(y)\over dy^2} > 0

Matematikailag megmutatható, hogy a tárgyalt pont megegyezik a határköltség-görbe (MC) és az átlagköltség-görbe (AC) metszéspontjával, vagyis azzal a ponttal (y), ahol


{TC(y)\over y}\equiv AC(y)=MC(y) \equiv{dTC(y)\over dy}

(TC(y) a vállalat teljes költsége)

Mint az az átlagköltség definíciójából látható, a pont meghatározásában a modell szerint figyelembe kell venni a termelés során felmerülő változó költségek mellett az állandó költségeket is.

A fedezeti pont jelentősége a hosszútávú piaci (iparági) kínálat meghatározásában is megmutatkozik. Tökéletes verseny körülményei között a modellek feltevései szerint addig lépnek be a vállalatok az elérhető pozitív profit reményében, amíg a piaci ár (ez esetben a termelt mennyiség függvénye) egyenlő nem lesz az egyes vállalatok fedezeti pontjához tartozó árral. Ebben az esetben az egyes bent lévő (inkumbens) vállalatok profitja zérus.

Forrás, további irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]