Ezerlábúak

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap korábbi változatát látod, amilyen Atobot (vitalap | szerkesztései) 2019. október 19., 12:30-kor történt szerkesztése után volt. Ez a változat jelentősen eltérhet az aktuális változattól. (spam link jelölése, egyéb apróság)
Egy ezerlábú

Az ezerlábúak (Chilognatha) az ízeltlábúak törzsének, ikerszelvényesek (Diplopoda) osztályának egyik alosztálya.

Az ezerlábúak lábainak száma éppúgy nem ezer, mint ahogy a százlábúaké sem száz. Amerikai kutatók olyan ezerlábút találtak, amelynek 375 pár, azaz 750 lába van. Ezzel a felfedezéssel ez az élőlény az állatvilág lábrekordere lett, korábban ugyanis egy 742 lábbal rendelkező állatot hittek a legtöbb lábbal rendelkező állatnak.[1]

A küllemre gyakran féregre emlékeztető állatoknak szokatlanul sok, apró lábuk van, innen kapták a nevüket. A most talált fajt már 1928-ban is megemlíti egy kutatás, aztán évtizedekig nem sikerült nyomára bukkanni. 2006-ban újra találtak egy példányt Kaliforniában, majd intenzíven kutatták, eközben 17 egyedet fedeztek fel.

Testfelépítés

Az ezerlábúak hosszúkás állatok (eddig észlelt maximális hosszuk 30 cm), melyek teste szelvényekből áll, és minden szelvényhez 2-2 pár láb tartozik, kivéve az első és végső szelvényt, amelyekhez egy-egy pár láb tartozik. Mozgásuk lassú, hullámzó. Békés, szerves törmeléket hasznosító élőlények. Ezzel szemben a százlábúak szintén hosszúkás állatok, testük szintén szelvényekből áll, de egy szelvényhez 1-1 pár láb tartozik. Ragadozó életmódot folytatnak.[2]

Előfordulásuk

Az ikerszelvényesek mindenhol megtalálhatók a sarkkörtől délre, a trópusokig. Az ezerlábúak éjjeli állatok, általában kerülik a vakító napfényt, és jobban szeretnek csak a sötétség beálltakor táplálékuk után járni, amely főleg különböző növényi anyagokból, korhadó növényrészekből, lágy gyümölcsökből, gumókból vagy nedvdús gyökerekből áll. Száraz helyeken nem találjuk őket, mert bizonyos mértékű nedvesség minden faj számára fontos életszükséglet. Az ikerszelvényeseket rendszertanilag számos alosztályba sorolják.[3] Magyarországon általában vaspondró néven ismertek. Ezek az egyedek általában 4 cm hosszúak.[4] Természetes ellenségük nincsen, mert nagyon büdös, benzokinon tartalmú riasztóanyagot választanak ki.[4]

További információk

Kapcsolódó szócikkek

Források

  1. Élet és Tudomány, LXVII. évfolyam, 47. szám, 2012. november 23.
  2. Archivált másolat. [2013. január 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. december 11.)
  3. http://www.itis.gov/servlet/SingleRpt/SingleRpt?search_topic=TSN&search_value=154409
  4. a b http://www.origo.hu/tudomany/20111024-vaspondro-poloska-denever-nyest-hideg-elol-behuzodo-allatok-a-hazban.html