Epirus

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Epirus római provincia volt, amely 1. századtól a késő ókorig állt fenn és az ókori görög epirosz területét, valamint a délen határos Akarnániát foglalta magába.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Antik kor[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hellenisztikus kor[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Római kor[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Miután a rómaiak Kr. e. 148-ban megszállták a Epirus területét, azt az akkor kialakított Macedónia provinciához csatolták. Augustus idejében aztán Epirus Achaia provinciához tartozott. A görögöket különösen kedvelő Nero csácsár az összes többi görög provinciával együtt szabaddá nyilvánította, és megszüntette a római államigazgatást is. Vespasianus idején létrehozták a császári római Epirus provinciát, amely egészen a bizánci időkig megmaradt és azon kevés provinciák közé tartozott, amelynek határát a Diocletianusi reformok a 3. század után nem igazították ki, de megkülönböztetésül az újonnan létrehozott Epirus Nova provinicához („Ùj-Epirus”) az eredetit átnevezték Epirus Vetus provinciára („Ó-Epirus”). Fővárosa az Augusztusz császár alapította római kolónia Nikopolisz volt. A 9. században a provinciát a bizánci Téma Nikopolisz váltotta fel.

Nikopolisz késő ókori városfala

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • William Bowden: Epirus Vetus. The archaeology of a late antique province. London 2003. ISBN 0715631160
  • Edward Gibbon: The History of the Decline and Fall of the Roman Empire, ed. J.B. Bury. New York 1906, Bd. 1., Kap. 6, S. 24.

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]