Deák Péter (fizikus)
 |
Ehhez a szócikkhez további forrásmegjelölések, lábjegyzetek szükségesek az ellenőrizhetőség érdekében. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts a szócikk fejlesztésében további megbízható források hozzáadásával. |
| Deák Péter | |
 | |
| 2005-ben | |
| Született | 1952. február 11. (72 éves)[1] Budapest[1] |
| Állampolgársága | magyar |
| Foglalkozása |
|
| Iskolái | Eötvös Loránd Tudományegyetem (–1976, fizika) |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Deák Péter (Budapest, 1952. február 11. –) magyar fizikus, aki a számítógépes anyagtudomány területén dolgozik.
Életrajza[szerkesztés]
Deák Péter a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetemen szerzett fizikusi oklevelet 1976-ban, majd a számítógépes anyagtudományra szakosodott. Az MTA kandidátusi címét 1983-ban, a fizikatudomány doktora címet 1993-ban szerezte meg. A New York-i Állami Egyetemen Albanyban, majd a stuttgarti Max-Planck Szilárdtestfizikai Kutatóintézetben (Humboldt-ösztöndíjasként) végzett posztdoktori kutatómunka után a Budapesti Műszaki és a Gazdaságtudományi Egyetemen kapott egyetemi tanári kinevezést 1993-ban.[2] A Felületfizika Laboratórium vezetőjeként olyan vállalatokkal szervezett közös oktatási és kutatási programokat, mint a General Electric Lighting Europe, a Samsung Hungary, a német Siemens, a japán Furukawa Electrics és az amerikai Pittsburgh Paint and Glass.
Az Eötvös Lóránd Fizikai Társulat 1997-ben Gyulai József-díjjal, Magyarország Kormánya 1998-ban Széchenyi Professzor címmel tüntette ki. 1997 és 2003 között az MTA Anyagtudományi és Műszaki Fizikai Kutatóintézet Tudományos Tanácsának tagja volt. 2004-ben Németországba költözött, és a Paderborni Egyetemen vállalt helyettesítő professzori állást. 2006 és 2020 között a Brémai Számítógépes Anyagtudományi Központban dolgozott mint az Elektronikai Anyagok Csoport vezetője. 2014-ben a félvezető-fizika professzorának nevezték ki a Brémai Egyetemen. Vendégkutató, illetve vendégprofesszor volt a németországi Kaiserslauterni Egyetemen (1992), a dél-afrikai Port Elisabeth-i Egyetemen (1998), a párizsi Pierre et Marie Curie Egyetemen (2002) és az Északnyugati Műszaki Egyetemen a kínai Xianban (2010).
A Physica Status Solidi B folyóirat szerkesztőbizottsági tagja 1997 óta.
Kutatásai[szerkesztés]
Kutatómunkájában az anyagtudomány és technológia gyakorlatban fontos problémáinak megoldására törekedett kvantummechanikai alapú, atomi szintű, számítógépes szimuláció segítségével, szorosan együttműködve a kísérleti kutatással. Fő tapasztalatköre a ponthibák és felületek elektronszerkezetének számítása félvezetőkben és szigetelőkben (pl. titándioxid-, gyémánt-, szilícium-, illetve galliumalapú rendszerek), valamint az ehhez szükséges módszerfejlesztés (periodikus modellek töltéskorrekciója, új kicserélődési funkcionálok). Ezeken a területeken kétszáznál több szakcikket publikált és három monográfia szerkesztője volt.[3][4][5][6][7][8]
Művei[szerkesztés]
- Essential Quantum Mechanics for Electrical Engineers (2017), ISBN 978-3-527-41355-3
- Essenzielle Quantenmechanik: für Elektrotechniker und Informatiker. Wiley, 2015, ISBN 978-3-527-41322-5
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ a b Petőfi Irodalmi Múzeum névtér. (Hozzáférés: 2022. november 30.)
- ↑ Wiley-VCH - Essential Quantum Mechanics for Electrical Engineers. www.wiley-vch.de. (Hozzáférés: 2022. március 3.)
- ↑ Peter Deak. scholar.google.de. (Hozzáférés: 2022. március 3.)
- ↑ Köztestületi tagok (magyar nyelven). mta.hu. (Hozzáférés: 2022. március 3.)
- ↑ DFG - GEPRIS - Professor Dr. Peter Deák. gepris.dfg.de. (Hozzáférés: 2022. március 3.)
- ↑ ORCID. orcid.org. (Hozzáférés: 2022. március 3.)
- ↑ Hermann, Peter. Biográf Ki Kicsoda 2004. Budapest: Poligráf Kiadó (2003)
- ↑ Marquis. Marquis Who’s Who in the World 1993