David „Honeyboy” Edwards

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap korábbi változatát látod, amilyen Gbarta (vitalap | szerkesztései) 2021. március 11., 13:01-kor történt szerkesztése után volt. Ez a változat jelentősen eltérhet az aktuális változattól. (2011-ben elhunyt személyek kategória hozzáadva (a HotCattel))
David „Honeyboy” Edwards
Életrajzi adatok
Születési névDavid Edwards
BecenévHoneyboy
Született1915. június 28.[1][2][3][4][5]
Shaw[6]
Származásafroamerikai
Elhunyt2011. augusztus 29. (96 évesen)[7][1][2][3][4]
Chicago
Pályafutás
Műfajokblues
Hangszer
DíjakGrammy Lifetime Achievement Award (2010)
Tevékenység
KiadókEarwig Music Company
David „Honeyboy” Edwards weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz David „Honeyboy” Edwards témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

David „Honeyboy” Edwards (Shaw, 1915. június 28. – Chicago, 2011. augusztus 29.), amerikai delta blues gitáros.

Pályafutása

Apjától, aki gitárorozott és hegedűlt, tanult zenélni. 14 évesen elhagyta otthonát, és a blueszenész Big Joe Williamsszel csavargásba fogtak. Vándorzenészként, utcazenészként éltek 1930-as és 1940-es évek során. Beutazták az Államokat.

Többször együtt lépett fel közeli barátjával, Robert Johnsonnal és 1938-ban a halálának is tanuja volt. Robert Johnson mérgezett whiskeyt ivott, és belehalt.

„Honeyboy” a delta blues neves előadóiva lépett fel, (pl. Charley Patton, Tommy Johnson, Johnny Shines).

1942-ben a folklórkista Alan Lomax volt az első, aki rögzítette felvételeit, majd 1951-ben az ARC Records kiadta Who May Be Your Regular Be címmel albumát.

Az 1950-es években Chicagóba költözött. Lemezei jelentek meg és turnézott – még 90 éves korában is.

Lemezek

  • Build a Cave / Who May Be Your Regular Be (1951)
  • Drop Down Mama (1953)
  • I've Been Around (1978, 1995)
  • Old Friends (1979)
  • White Windows (1988)
  • Delta Bluesman (1992)
  • Crawling Kingsnake (1997)
  • World Don't Owe Me Nothing, recorded live (1997)
  • Don't Mistreat a Fool (1999)
  • Shake 'Em On Down (2000)
  • Mississippi Delta Bluesman (2001)
  • Back to the Roots (2001)
  • Roamin' and Ramblin' (2008)

Filmek

  • Az 1991-es The Search for Robert Johnson című dokumentumfilmben mesél Johnsonról, beleértve annak meggyilkolását is.
  • Szerepel a Walk Hard: The Dewey Cox Story című 2007-es filmben.
  • Szerepel a Honeyboy and the History of the Blues című 2010-es díjnyertes filmben, ami életének történetéről szól gyapotszedéstől a zenész sikereiig.

Díjak

  • 1996: Blues Hall of Fame
  • 1998: Keeping the Blues Alive Award in literature, for „The World Don't Owe Me Nothing”
  • 1999: Blues Hall of Fame inductee, Classics of Blues Literature, for „The World Don't Owe Me Nothing”
  • 2002: National Heritage Fellowship, National Endowment for the Arts
  • 2005: Acoustic Blues Artist of the Year
  • 2007: Acoustic Blues Artist of the Year
  • 2008: Grammy Award for Best Traditional Blues Album
  • 2010: Mississippi Governor's Award for Excellence in the Arts
  • 2010: Grammy életműdíj

Jegyzetek

  1. ↑ a b Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. május 3.)
  2. ↑ a b Francia Nemzeti Könyvtár: BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  3. ↑ a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. ↑ a b Find a Grave (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. ↑ Discogs (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  6. ↑ Carnegie Hall linked open data (angol nyelven), 2017. (Hozzáférés: 2022. május 2.)
  7. ↑ http://www.suntimes.com/entertainment/music/7352665-421/chicago-blues-great-honeyboy-edwards-dies-at-95.html

Források

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=David_„Honeyboy”_Edwards&oldid=23667039”