Cluedo

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Cluedo
Név Cluedo
További nevei Clue
Műfaj logikai játék
Jelleg adatgyűjtés és következtetés
Játékos 6
Tábla a ház felülnézeti rajza, díszletekkel
Figurák összesen 6
Dobókocka van
Kiegészítők szöveges kártyák, fegyverfigurák
Ütés van nincs
Papíron játszható kellékeket igényel
Kitaláló Anthony E. Pratt, 1944
Gyártó Hasbro

A Cluedo (ejtsd: klúdó) egy táblás, szituációs, logikai társasjáték. A tábla helyszínt ad egy bűntény kinyomozásához, amelyben a történet szereplőit alakító játékosok az összegyűjtött adatok alapján jelölhetik meg a gyanúsítottjaikat.

A név az angol clue (jelentése 'kulcs (a megfejtéshez)') és a latin ludo (jelentése 'játszom') szavak összevonásából született. A Cluedo szó a Waddingtons Games Ltd. regisztrált védjegye, a cég 1994-ben a Hasbro tulajdonába került.

A játék Clue néven is megjelent már, és a Cluedo szóhoz kapcsolódva számtalan egyéb játék is született: Super Cluedo Challenge, Cluedo Master Detective, Clue Jr.: Case of the Missing Pet, Cluedo Card Game stb.

Alaptörténet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

John Blacket holtan találják a háza középső termében, halálának oka, pontos helye és az elkövető ismeretlen. A rendőrök 6 gyanúsítottat találnak, akiknek a talált nyomokat nem árulják el. A játékosok a ház egy-egy lakóját vagy vendégét személyesítik meg, és mindegyikük célja, hogy saját maguk tisztázására megtalálják a válaszokat a három kérdésre. Ehhez a házban járkálva egymásnak tesznek fel kérdéseket, és a válaszok alapján, kizárásos módszerrel kell megtalálniuk azt, akit megalapozottan vádolhatnak meg a bűnténnyel.[1]

Tartozékok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kiadók a játék alapötletét már számos változatban hasznosították, ezért a játék kellékei és alakjai sokfélék. De a játék tábláján mindig szobák, termek vannak körben megjelenítve, a szobák belseje és a közöttük levő, folyosószerű terek pedig mezőkre vannak osztva. A figurákkal ezeken a mezőkön kell lépdelni egyik szobából a másikba, kockadobás alapján.

Kiegészítő kellékként a játékhoz tartoznak kis jelképek és azokról szóló kártyák a gyilkossághoz használt lehetséges tárgyakról, a szereplőkről szóló kártyák, a helyszínekről szóló kártyák, kis adatgyűjtő űrlapok, és két dobókocka. A szereplők és a szobák nevei, valamint a gyilkossághoz használt eszközök készlete kiadásonként variálódik, a játék lényegén ez nem változtat.

Előkészületek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az ekkor még külön kezelt három kis kártyacsomagot – személy, tárgy, helyszín – lefordítva megkeverik, és húznak egy lapot mindegyikből. Ezeket egy tokba helyezve a tábla közepére kell tenni, ezek tartalmazzák a gyilkosság megfejtendő, most még ismeretlen adatait.

Ezután a játékosok szereplőket választanak, és mindegyik figurát elhelyezik a ház középső termében, a tárgyakat pedig tetszés szerint elhelyezgetik a táblán, ez utóbbinak a játék szempontjából nincs jelentősége. A most már összekevert kártyákat kiosztják egymás között.

A játék 6 személy részére készült, eredetileg 6 lehetséges fegyverrel és 9 szobával. Kevesebb játékossal is játszható, de ekkor vagy az összes kártyát szét kell osztani a játékosok között, vagy pedig előre tisztázni kell, hogy mely szereplők vannak játékban és melyeket hagytak ki belőle. Minél több szereplő, tárgy és szoba vesz részt a játékban, annál nehezebb és időigényesebb a megoldás kitalálása.

Egy klasszikus változat elemei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

személyek:

  • Mustard ezredes, nyugalmazott katonatiszt
  • Plum professzor, régész
  • John Green, lelkész
  • Patricia Peacock, bulvárcsillag
  • Josephine Scarlett, jótékony színésznő
  • Mrs. White, házvezetőnő

lehetséges eszközök:

  • kés
  • kötél
  • ólom vízvezetékcső
  • villáskulcs
  • gyertyatartó
  • pisztoly

helyiségek:

konyha (titkos átjáró a dolgozószobába) bálterem télikert (titkos átjáró a nappaliba)
étkező   biliárdszoba
könyvtár
nappali (titkos átjáró a télikertbe) hall dolgozószoba (titkos átjáró a konyhába)

A játék menete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Dobás és lépés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A soron következő játékos két kockával dob, és a számnak megfelelő számú mezőt lép az általa választott helyszín felé haladva. A játékban ütés nincs, a figurák kikerülik egymást. Ha egy figura éppen valamelyik szoba ajtajában áll, akkor az ajtón áthaladni nem lehet. A kockadobás és lépegetés nem képezi a játék lényeges részét, inkább csak színesíti azt.

A hagyomány szerint a játékot Miss Scarlett kezdi.

Gyanúsítás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ha egy játékos egy helyiségbe ért, például a könyvtárszobába, meggyanúsíthat valakit. Például: „Lehet, hogy a gyilkosságot Mrs. Peacock követte el a gyertyatartóval a könyvtárszobában?” A feltételezett helyszín csak az lehet, amelyikben a játékos éppen tartózkodik. Ekkor a megnevezett figurát és tárgyat ebbe a helyiségbe kell áttenni, a figura a lépését innen fogja folytatni.

A kérdezőtől balra ülő játékosnak ekkor válaszolnia kell a kérdésre. A válasz kétféle lehet:

  • Ha a kérdezett játékos kártyái között van a három megnevezett elem közül bármelyik, akkor a többiek elől rejtve azt megmutatja a kérdező játékosnak, majd visszaveszi. Ha két vagy három kártyája is megegyezik a kérdezettekkel, akkor azok közül csak az egyiket mutatja meg. Fontos, hogy a többi játékos ne tudhassa, hogy mi volt a megmutatott kártyán.
  • A másik válaszlehetőség: „Nem tudom.” Ekkor a tőle balra következő játékosnak kell választ adnia ugyanerre a kérdésre.

Ha utólag kiderül, hogy egy játékos eltitkolta, hogy nála megfelelő kártya van, az csalt, amiért zálogot ad, vagyis a többi játékos büntetést róhat ki rá, valamint a jövőben egyetlen előkelő házban sem fogják szívesen fogadni a látogatását.

Ha egy kérdésre mindenki "nem tudom"-mal válaszolt, az jelezheti azt, hogy megvan a megfejtés, de jelezheti azt, hogy a kérdező a többiek megtévesztésére tett a kérdésébe olyan elemet, amelyikhez tartozó kártya az ő kezében van. Ez nem tilos.

A játékosok feljegyzik maguknak a kérdéseket és válaszokat, és azokból következtetéseket próbálnak levonni, hogy amikor ők következnek, hasznos kérdést tudjanak feltenni, esetleg rögtön meg is vádoljanak valakit.

Vádolás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A játékos, ha úgy érzi, hogy minden szükséges adat birtokába jutott, bejelentheti a vádját a rendőrségen. Ez úgy történik, hogy a többiek elől rejtve felírja egy lapra a megfejtésnek vélt személyt, tárgyat és helyiséget, majd, szintén a többiek elől rejtve megnézi a tokban levő kártyákat. Ha egyeznek, akkor a játékos bemutatja ezeket a többieknek, és ő nyerte meg a játékot.

Ha a vád nem egyezik meg mindhárom elemében a helyes megfejtéssel, akkor a játékos a kártyákat visszateszi a tokba, a papírt pedig lefordítja, hogy a többi játékos a helytelen tippet se láthassa. Ez a játékos kiesett. Ám ez csak azt jelenti, hogy többet nem léphet, nem kérdezhet és nem vádolhat, ugyanakkor a játék folytatódik, és a többi játékos kérdésére neki a továbbiakban is válaszolnia kell, a szabály szerint.

Lehet úgy is játszani, hogy a kieső játékos felfedi a saját lapjait, és ekkor neki már nem tesznek fel kérdést.

A játék a helytálló vád megszületéséig folytatódik, vagy amíg egy kivételével minden játékos kiesik.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. A házat több kiadásban is Tudor házként említik, ez azt jelenti, hogy a ház ún. Tudor-korabeli építészeti stílusban készült, amely valójában egy jellegzetes angol, 19. századi archaizáló divat volt.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]