Claudia Andujar

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap korábbi változatát látod, amilyen UltimateChance (vitalap | szerkesztései) 2020. november 5., 18:36-kor történt szerkesztése után volt. Ez a változat jelentősen eltérhet az aktuális változattól. (linkek)
Claudia Andujar
SzületettClaudine Haas
1931. június 12. (92 éves)[1][2]
Neuchâtel[3]
Állampolgársága
Foglalkozása
  • fotóriporter
  • fotográfus
  • aktivista
IskoláiHunter College (–1953, bölcsészettudomány)
Kitüntetései
  • Guggenheim-ösztöndíj[4]
  • Lannan Cultural Freedom Prize (2000)
  • Ordem do Mérito Cultural (2008)
  • Goethe-érem (2018)[5]
A Wikimédia Commons tartalmaz Claudia Andujar témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Claudia Andujar (Neuchâtel, 1931. június 12. –) félig magyar származású brazil fotóművész és aktivista.

Élete

Claudine Haas néven született Neuchâtelben. Édesapja zsidó származású magyar, édesanyja svájci. Erdélyben és Magyarországon nőtt fel. Édesanyjával a második világháborúban Ausztriába menekültek, édesapja a dachaui koncentrációs táborban hunyt el. New Yorkban (Hunter College) végzett bölcsésztanulmányokat. 1956-ban költözött Brazíliába.

A közép-brazíliai karajá törzs tanulmányozása közben éledt benne fel a fotóriporter-hivatás. Képeit több híres magazin publikálta: Life, Look, Fortune, Aperture és Realidade.

Az észak-brazíliai yanomami törzzsel 1971-ben találkozott egy riport kapcsán. Az újságírással felhagyva, kultúrájukat éveken keresztül fotóesszékben dokumentálta; 1998-ban jelent meg könyve Yanomami: a ház, az erdő, a láthatatlan címmel. A yanomami törzs a világtól elszigetelten élt. 1974-ben autópálya épült a területükön, és a külső behatolás következtében súlyos himlőjárvány tört ki. A fotográfus azonnal felfüggesztette tevékenységét, hogy orvosi segítséget hozhasson nekik. A nyolcvanas években az aranybányászat hozott újabb egészségügyi problémákat, maláriát és higanymérgezést. A yanomami populáció 20%-a elpusztult. Andujar komoly szerepet játszott egy bizottságon keresztül a Yanomami Park létrehozásában, amely keretében a brazil kormány 96 000 km² védett területet biztosított a törzsnek.

Munkáját 1971-ben és 1977-ben a Guggenheim Fellowships alapítvány segítette.

Fényképeit számos nagy múzeumban bemutatták: Modern Művészeti Múzeum (New York),[6] George Eastman House (Rochester, New York) és Inhotim Museum (Brumadinho, Brazília).

2000-ben a yanomami törzs ábrázolásáért megkapta a Lannan irodalmi díjat.[7]

2008-ban jelölték a brazil Ordem do Mérito Cultural díjra.

2018-ban munkásságáért a Goethe Intézettől Goethe-emlékérmet[8] kapott.

Publikációk

Jegyzetek

További információk