Bródy-Maróti Dóra
| Bródy-Maróti Dóra | |
| Született | Rintel Dóra 1899. június 17.[1] Budapest[1] |
| Elhunyt | 1985. október 30. (86 évesen)[1] Budapest[1] |
| Állampolgársága | magyar[2] |
| Gyermekei | Bródy András |
| Szülei | Maróti Géza Fritz Leopoldina Terézia |
| Foglalkozása |
|
| Kitüntetései | Tótfalusi Kis Miklós-díj (1985) |
| Sírhelye | Farkasréti temető (1-1-339) |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Bródy-Maróti Dóra vagy Bródy-Maróti Dorottya, született: Rintel (Budapest, 1899. június 17. – Budapest, 1985. október 30.) magyar könyvillusztrátor, könyvtervező, grafikus, keramikus.
Családja
[szerkesztés]Édesapja Maróti Géza szobrász,[3] férje Bródy László hírlapkiadó,[4] fia Bródy András közgazdász, unokája Bródy János zenész. Apai nagyszülei Maróti (1905-ig Rintel) Lipót (1842–1927)[5] és Weinberger Berta (1853–1920),[6] anyai nagyszülei Fritz Mihály és Gugl Leopoldina voltak.
Életútja
[szerkesztés]Legelőször édesapjától, Maróti Géza szobrásztól tanult magánúton rajzolni. 1905-ben változtatták családi nevüket Rintelről Marótira.[7] Belsőépítészi oklevelét az Atelier műhelyiskolában szerezte. 1930 és 1949 között a Hungária Hírlapnyomda Rt.-nek volt a művészeti vezetője, lektorálta az ifjúsági kiadványokat. (Férje, Bródy László ugyanennek a cégnek volt a vezérigazgatója.) A Kner családdal jó kapcsolatban állt. 400 pengő honoráriumot ajánlott fel az akkoriban rossz körülmények között élő Radnóti Miklósnak versei kiadásáért, amit a költő először nem akart elfogadni, így végül 300-ban állapodtak meg. A második világháborút követően követően a vállalatát államosították. 1949-től a Tankönyvkiadónál műszaki szerkesztő volt, később külkereskedelmi folyóiratoknál, majd a Művelt Nép c. hetilapnál dolgozott mint képszerkesztő. 1953-tól a Kereskedelmi Szakkönyv- és Lapkiadó munkatársa volt, 1954 novemberében a Magvető Könyvkiadónál helyezkedett el, mint műszaki szerkesztő. 1956-ban férjével Angliába vándorolt ki, miután megözvegyült, 1961-ben hazaköltözött. 1961-től 1963-ig az Akadémiai Kiadónak volt a műszaki szerkesztője, utána a Móra Könyvkiadó főszerkesztője lett, a képszerkesztőséget is vezette 1972-ben történt nyugdíjazásáig. Munkásságát az Iparművészeti Társulat díjjal ismerte el a jubileumi kiállításán. Unokája, Bródy János sok időt töltött nála gyermekkorában, nagymamaként igyekezett őt a művészetek felé terelni, s világnézetét formálni.
Emlékezete
[szerkesztés]A Farkasréti temetőben nyugszik férjével egy sírban (1. parcella 1-339).[8]
Díjai, elismerései
[szerkesztés]- Pro Arte-díj (1949)
- Tótfalusi Kis Miklós-díj (1985)
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ a b c d Magyar életrajzi lexikon (magyar nyelven). Akadémiai Kiadó, 1967. (Hozzáférés: 2022. március 28.)
- ↑ magyar Wikipédia (magyar nyelven)
- ↑ Rintel (Maróti) Géza és Fritz Leopoldina házasságkötési bejegyzése a Budapest VIII. kerületi polgári házassági akv. 987/1898. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2019. október 17.)
- ↑ Bródy László és Maróti Dorottya házasságkötési bejegyzése a Budapest V. kerületi polgári házassági akv. 117/1918. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2019. október 17.)
- ↑ Maróti Lipót halotti bejegyzése a Budapest VI. kerületi polgári halotti akv. 924/1927. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2019. október 17.)
- ↑ Maróti Lipótné Weinberger Berta halotti bejegyzése a Budapest VI. kerületi polgári halotti akv. 1400/1920. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2019. október 17.)
- ↑ Az engedélyt tartalmazó BM rendelet száma/évszáma: 23703/1905. Forrás: Névváltoztatási kimutatások 1905. év I. félév 37. oldal 49. sor
- ↑ A Farkasréti temető 2003-ban (adattár)
