Beszámítás

A beszámítás a szerződések jogában a szerződés teljesítésével összefüggő fogalom (jogintézmény). A beszámításra Magyarországon a magyar Polgári Törvénykönyv (1959. évi IV. törvény) XXIV. fejezésében a 296 - 297. §§ rendelkezései az irányadók. A beszámítás lényege: A kötelezett a jogosulttal szemben fennálló egynemű és lejárt követelését - ha jogszabály kivételt nem tesz - a jogosulthoz intézett vagy a bírósági eljárás során tett nyilatkozattal tartozásába beszámíthatja. (296. § (1) bek.) A beszámítás erejéig a kötelezettségek megszűnnek. (296. § (2) bek.)

A beszámítás tilalma és korlátozása

Beszámításnak nincs helye olyan szolgáltatással szemben, amelyet megállapodás alapján meghatározott célra kell fordítani, továbbá - a túlfizetés esetét kivéve - tartási, életjáradéki és baleseti járadékköveteléssel, úgyszintén a szándékosan okozott kár megtérítésére irányuló követeléssel szemben. (297. § (1) bek.)

A jogosult nem számíthatja be a bírósági úton nem érvényesíthető követelését; elévült követelését azonban beszámíthatja, ha az elévülés az ellenkövetelés keletkezésekor még nem következett be. (297. § (2) bek.)

Végrehajtás alól mentes követeléssel szemben csak olyan követelést lehet beszámítani, amely a követeléssel azonos jogalapból ered. (297. § (3) bek.)

Végrehajtható határozattal vagy egyezséggel megállapított követelésbe csak ugyanilyen vagy közokiratba foglalt ellenkövetelést lehet beszámítani. (297. § (4) bek.)

Források

• Polgári Törvénykönyv