Ugrás a tartalomhoz

Ataraxia (együttes)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap korábbi változatát látod, amilyen 92.249.240.153 (vitalap) 2021. január 3., 22:13-kor történt szerkesztése után volt. Ez a változat jelentősen eltérhet az aktuális változattól.
Ataraxia
Információk
EredetOlaszország,
Modena
Alapítva1985
Aktív évek1985–
Műfajethereal
neofolk
ambient
KiadóPrikosvenie
Cold Meat
Equilibrium Music
Ark Records
Infinite Fog
Shadowplay
Kapcsolódó előadókG.O.R.
Az Ataraxia weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Ataraxia témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Az Ataraxia egy olasz ethereal / neofolk / neoklasszikus goth zenekar, melyet 1985 novemberében alapított Francesca Nicoli és Michele Urbano. Az első öt évben sokan megfordultak a zenekarban – például Alessandra Nicoli, Francesca testvére – míg végül a Francesca Nicoli, Vittorio Vandelli, és Giovanni Pagliari alkotta hármas lett a máig tartó felállás alapja.[1][2]

A "hang kézműveseiként" határozzák meg magukat, merthogy a szent és profán, a hangulatos és kísérletezős, a kortárs és régi zenének egy sajátos keverékét hozzák létre, akusztikus és elektromos hangszereket egyaránt használva, mindig olyan nyelvű szöveggel, amilyen az adott alkotáshoz éppen a legjobban illik.[1][3]

Életüket a művészetnek szentelték, hogy többféle lehetséges módon (zene, költészet, színház, fényképészet) fedezhessék föl az elmúlt századok nagyszerűségét.[1] Már a kezdetektől együttműködtek színészekkel, festőkkel, táncosokkal, szobrászokkal, és mindenféle művésszel, hogy a zenéjüket ezekkel is színesebbé és hatásosabbá tegyék.[2]

Tagok

Jelenlegi

  • Francesca Nicoli – ének, furulya, fuvola (1985-től)
  • Vittorio Vandelli – gitárok, ütősök, ének (1986-tól)
  • Giovanni Pagliari – billentyűsök, ének (1990-től)
  • Riccardo Spaggiari – ütősök, ének (2003-tól)

Közreműködők

  • Lorenzo Busi – színész és táncos (1991 - 2003)
  • Livio Bedeschi – fényképész és grafikus
  • Nicolas Ramain – beszéd és gitár a Strange lights c. számban
  • Francesco Banchini – klarinét, fuvola, ütősök, ének (1999 - 2003)
  • Angelo Zanella – szobrász (2003-tól)

Kiadványok

Nagylemezek

  • Prophetia (1990)
  • Nosce te ipsum (1991)
  • Arazzi (1993)
  • Sub ignissima luna (1993)
  • Simphonia sine nomine (1994)
  • Ad perpetuam rei memoriam (1994)
  • Il fantasma dell'opera (1995)
  • La malédiction d'ondine (1995)
  • The Moon sang on the April chair (1995)
  • Il fantasma dell'opera (1996)
  • Concerto N.6: A baroque plaisanterie (1996)
  • Historiae (1998)
  • Lost Atlantis (1999)
  • Suenos (2001)
  • Mon seul désir (2002)
  • Saphir (2004)
  • Paris spleen (2006)
  • Kremastra nera (2007)
  • Llyr (2010)
  • Spasms (2013)
  • Wind at Mount Elo (2014)
  • Ena (2015)
  • Deep blue firmament (2016)
  • Synchronicity Embraced (2018)

Koncertlemezek

  • Os cavaleiros do templo (VHS + CD) (1998)
  • Odos Eis Ouranon (2005, 2009 - Strange lights címmel)

Egyebek

  • In amoris mortisque (SP, 1995)
  • Orlando (maxi CD) (1998)
  • Des paroles blanches (digisingle) (2003)
  • Arcana eco (könyv + CD) (2005)
  • Ultima Thule (split LP, 2008)

Mozgóképek

  • Nosce te ipsum (1991)
  • Would the winged light climb? (1995)
  • Concerto No. 6. - A baroque plaisanterie (1997)
  • Os cavaleiros do tempolo (1998, 2009)
  • Spirito ancestrale (2002)

Külső hivatkozások

Források