Antracit
Az antracit a legtisztább és legnagyobb fűtőértékű kőszén a hagyományos kőszénfajták közül. Szénültségi foka magas, kemény kőzetként viselkedik, nem porlik, és nem hagy nyomot más felületeken. A legértékesebb kőszén, mivel minden más típusnál nagyobb a széntartalma (92-98%); belőle nyerhető ki legtöbb hő, ráadásul alig füstöl, és kicsi az éghetetlen salakanyagtartalma.
Minőségileg messze felülmúlja a barna- és a feketekőszenet, de mivel kialakulása hosszabb ideig tart vagy más kőzetesedési folyamatot igényel, valamint mélyebb rétegekben található meg, az előbbieknél ritkább, és a bányászata körülményesebb, ezért drágább, mint a többi kőszénféle.
Az antracit elnevezés a görög anthrakitész (ἀνθρακῖτις, szénnemű anyag) szóból származik.[1] Az anyag sötétszürke színe után terjedt el az antracit szín elnevezés, melyet gyakran szintén csak antracitként emlegetnek.
Jegyzetek
- ↑ Fülöp József: Rövid kémiai értelmező és etimológiai szótár. Celldömölk: Pauz–Westermann Könyvkiadó Kft. 1998. 20. o. ISBN 963 8334 96 7
