Anna Gavalda

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Anna Gavalda
Élete
Született1970. december 9. (53 éves)
Boulogne-Billancourt
Nemzetiségfrancia
Pályafutása
Jellemző műfaj(ok)próza
Anna Gavalda aláírása
Anna Gavalda aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Anna Gavalda témájú médiaállományokat.

Anna Gavalda (Boulogne-Billancourt, 1970. december 9. –) francia író és újságíró.[1]

Élete és munkássága[szerkesztés]

Anna Gavalda 1970. december 9-én született Boulogne-Billancourt-ban. Apja banki informatikai rendszerekkel foglalkozott, anyja (textilfestéssel alkotó) iparművész.[2] Vidéken - egy Nogent-le-Roi- i kolostorban - nőtt fel (1974-1980) három fiú és egy lánytestvérével,[3] miután a szülei természetközelibb, festőibb környezetbe vágynak a 68-as nemzedék tagjaiként. Szülei 14 éves korában elváltak, ezt követően 1985-től[2] egy szerzetesrendi katolikus lánygimnáziumba került Saint-Cloud-ban.[4] A zárdaiskola fegyelme és kötött napirendje jelentős változást hozott a korábbi életmódja feladásával. Érettségit követően ruhaeladóként és virágárusként vállal munkát, később Amerikában au-pair, emellett fordítani kezdett.[3] Tanulmányait a Sorbonne Bölcsészettudományi Karán folytatta (1990-1993), ahol maîtrise (főiskolai tanári diplomának megfeleltethető) fokozatot szerzett, és franciát kezdett tanítani a Melun-i katolikus kollégiumban (1993-2002),[2] emellett rendszeresen publikál a Le Figaro-ban.

1999-ben megjelent Csak azt szeretném, ha valaki várna rám valahol [Je voudrais que quelqu'un m'attende quelque part] című kötetével vált ismertté.

"Nem is reméltem, hogy valaha kiadják, amit csinálok. Csak annyit akartam elérni, hogy segítsenek egy kicsit, hogy egyáltalán mondjanak valamit a munkámról. A teljes Párizs-környéki kiadói hálózatot elborítottam a fénymásolt szövegekkel, de csak sablonos válaszok jöttek. Akkor aztán küldtem egy kéziratot Le Dilettante Könyvkiadónak is, mert tetszettek a borítóik. Kép nap múlva aztán Dominique Gaultier hívott, hogy szerződést szeretne kötni velem. Jó kis történet."[3]

Könyve átütő sikerét követően (első gyermeke születése után), 2002-ben feladja magániskolai tanári állását és az írásnak szenteli magát.[5] Jelenleg két gyermekével Párizs közelében él.

Művei, magyar fordítások[6][szerkesztés]

Elbeszélések[szerkesztés]

  • Szeretném, ha valahol valaki várna rám; ford. N. Kiss Zsuzsa; Ulpius-ház, Bp., 2001
  • Csak azt szeretném, ha valaki várna rám valahol. Budapest, Magvető, 2008. ISBN 9789631426236. (Je voudrais que quelqu'un m'attende quelque part, 1999)
  • Ceux qui savent comprendront. Grand Livre du Mois, 2000[1]
  • Nouvelles à chute. Collectif Magnard, 2004[1]
  • Édes életünk. Két kisregény; ford. Tótfalusi Ágnes; Magvető, Bp., 2014

Regények[szerkesztés]

  • L'Échappée belle. France Loisirs, 2001[1]
  • Szerettem őt; ford. Tóth Krisztina; Budapest, Magvető, 2005 ISBN 9789631424256 (Je l´aimais, 2002)
  • Együtt lehetnénk; ford. Tótfalusi Ágnes; Budapest, Magvető, 2005 ISBN 5999033915670 (Ensemble, c'est tout, 2004)
  • A leurs bons cœurs. (mit Régis Momenteau), Cheminements, 2005[1]
  • Vigaszág; ford. Tótfalusi Ágnes; Budapest, Magvető, 2009 ISBN 978-9-631-42705-9 (La consolante, 2008)
  • Kis kiruccanás; ford. Tótfalusi Ágnes; Budapest, Magvető, 2010 ISBN 978-9-631-42824-7 (L' échappée belle, 2009)
  • Billie; ford. Tótfalusi Ágnes; Magvető, Bp., 2015
  • Életre kelni; ford. Tótfalusi Ágnes; Budapest, Magvető, 2017 ISBN 9789631436136

Gyermekkönyvek[szerkesztés]

Filmek[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. a b c d e https://fr.wikipedia.org/wiki/Anna_Gavalda
  2. a b c Wikiwix's cache. archive.wikiwix.com. [2011. február 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. december 3.)
  3. a b c Anna Gavalda: Szerettem őt - Litera | Az irodalmi portál. www.litera.hu. (Hozzáférés: 2017. december 3.)
  4. Dominicaines du Saint-Esprit (Pontcalec) Archives - Riposte-catholique (fr-FR nyelven). Riposte-catholique. (Hozzáférés: 2017. december 3.)
  5. http://www.litera.hu/hirek/anna-gavalda-szerettem-ot
  6. Magvető Kiadó. kiadok.lira.hu. (Hozzáférés: 2017. december 3.)
  7. http://www.origo.hu/filmklub/blog/elozetes/20090315-daniel-auteuil-elete-szerelmet-siratja-szerettem-ot-elozetes.html

További információk[szerkesztés]