Ajándékkártya
Az ajándékkártya egy pénzzel előre feltöltött műanyag értékkártya, amely termékvásárláskor a megadott elfogadóhelyen vagy elfogadóhelyi hálózatban használható fel. Funkciójában és működési mechanizmusában az ajándékutalványhoz hasonlítható: az ajándékozó a kártya forgalmazójának egy bizonyos összeget fizet, amiért egy díszes (gyakran díszesen csomagolt) műanyag értékkártyát kap. Ezt az ajándékozott azután az általa kiválasztott áru vagy szolgáltatás megvásárlására költheti.
Története
Az első ajándékkártyát (gift-cardot) az amerikai Blockbuster Entertainment vezette be 1994-ben, ugyanis a színes fénymásolók megjelenésével könnyen hamisíthatóvá váltak a papír alapú ajándékutalványok.[1] A Nabanco volt az első, aki a fizetési rendszerébe illesztette a giftcard-ot.
Előnyei és hátrányai
Az ajándékozó szempontjából az ajándékkártya előnye az egyszerűség, hátránya az, hogy az ajándékkártya – a készpénzhez hasonlóan, bár annál valamivel kevésbé – személytelen. Az ajándékozott szempontjából előny az, hogy a megajándékozott maga választhatja ki a neki legjobban tetsző ajándékot, hátrány viszont az, hogy az ajándékkártya – típusától függően – korlátozza, hogy melyik kereskedőknél, illetve milyen termékek vagy szolgáltatások megvásárlására használható.[2][3][4]
A kártya kibocsátója szempontjából előny az, hogy a bevétel mindjárt a kártya megvételkor keletkezik, míg a tényleges ellenszolgáltatás teljesítésére csak később (esetleg sohasem) kerül sor. Hátrány az, hogy a kártya a kibocsátóval szemben nehezen meghatározható időben esedékes követelést testesít meg.[5] Ez utóbbi probléma korlátozására az ajándékkártyáknak gyakran fix lejárati idejük van.[6]
Források
- ↑ Buchanan, Matt: The Vile History of Gift Cards and How They Came to Destroy Christmas. Gizmodo
- ↑ Gift Card, hogy az ajándék valóban öröm legyen!
- ↑ Pénz vs ajándék?
- ↑ Gift Cards: Practical or Impersonal?
- ↑ Accounting for Gift Cards Journal of Accountancy
- ↑ New Gift Card Rules