Méhfarkas

Méhfarkas virágon

A méhfarkas (Philanthus triangulum) egy magányos darázsfaj. Európában és Észak-Amerikában él. A kifejlett darazsak virágporral és nektárral táplálkoznak, de lárváik számára háziméheket fognak. A nőstény minden lárvának egy kis üreget készít, és egy üregbe 3-6 lebénított méhet hord, majd lerakja petéjét. Egy nőstény összesen akár 1000 méhet is elejthet, és a nőstények gyakran egymás közelében fészkelnek. A Philanthus nem különböző fajai különböző méhfajokra vadásznak, de egyedül ez a faj fog háziméhet. Közép-Európában csak ezzel a fajjal táplálja utódait.

Zsákmányát távolról látással veszi észre, és csak akkor lép be a szaglás, ha már néhány centiméterre megközelítette. Kísérletek szerint a méhszagú tárgyakra is lecsap. A támadás olyan gyors, hogy nem ad helyt védekezésnek: a darázs lábaival megragadja áldozatát, és fullánkjával mérget fecskendez belé. Ezután hátsó lábával megszorítja a zsákmány potrohát, amitől az elraktározott nektár kicsöpög. Ezt a méhfarkas felnyalja, majd a zsákmányt hátra fordított helyzetben lábaival fogva viszi fészkéhez, ami ismét látás alapján talál meg.

Fészkének bejárata 1 cm átmérőjű, a kikapart föld karimát képez. A fészek a csatorna végén levő tojásdad kamra. A kikelő álca nyála elfolyósítja a méheket, és az álca ezt szívja fel, és csak a méhek páncélját hagyja meg. Pergamenszerű tokban bábozódik be.

Június közepétől figyelhető meg. A fekete-sárga rovar felismerhető nagy fejéről, közepükön vastagabb szárnyairól, a nőstény sörtéiről, és a szitakötőkhöz hasonló repülési technikájáról ismerhető fel. A nőstény testhossza 13-18 mm, a hím ennél jóval kisebb, 8-10 mm.

Ha nagyon elszaporodik, akkor nagy károkat okoz a méhészetekben. Németországban volt olyan másfél hektáros terület, ahol összesen 1 millió 160 ezer elrabolt méh feküdt bénultan méhfarkasok fészkében. Védekezni ellene füvesítéssel lehet, vagy a területet agyaggal, kaviccsal, kőzúzalékkal borítani, és elhengerelni. Hűvösben a darázs kézzel is megfogható, ilyenkor nem tud szúrni.

Megtalálható Európa nagy részén, és elterjedt Szibériától a melegebb éghajlatú füves pusztákig. Mivel ezen a területen erős az emberi beavatkozás, ezért a méhfarkasok száma csökken.

Az Egyesült Királyságban sokáig ritka faj volt, és csak Isle of Wight és Suffolk szigetein voltak telepei. Azóta elterjedt, és még Yorkshire-ben is fellelték (2002). Státusa RDB2 (sebezhető), de ezt várhatóan meg fogják változtatni elszaporodása és terjeszkedése miatt.

Újabb kutatások szerint a lárvákat antibiotikumokkal védi. Speciális csáp alatti mirigyeiben sztreptomicin baktériumokat tenyészt, amiket a sejt fedelére ken. A lárvák felveszik a baktériumokat, és gubójukba is beleszövik. Ez növeli túlélési esélyeiket, ugyanis a baktériumok által termelt anyagok védik a lárvát és a bábot a többi baktériumtól és a gombáktól.

Források

• Örösi Pál Zoltán: Méhek között. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest 1957.
• Semiochemicals of Philanthus triangulum, the European beewolves

Fordítás

Ez a szócikk részben vagy egészben az European beewolf című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.