Űrtoll

Az űrtoll (angolul: Space Pen) fő tulajdonsága, hogy a normál golyóstollnál jóval szélsőségesebb körülmények között lehet használni. Kereskedelmi forgalomban kapható, gyártója a Fisher Space Pen Co.

Az űrtollal lehet írni súlytalanságban, fejjel lefelé, víz alatt, vizes papírra, zsíros felületre, mindezt szélsőséges hőmérséklet-tartományban (-35 °C és 120 °C között). Az írócsúcs acélból, a golyó pedig volfrám-karbidból (W₂C) készül. A toll belsejében lévő nitrogéngáz túlnyomásával érik el a tinta kisajtolását írás közben.

A gyártó állítása szerint a növelt patronméretű (Fisher INFINIUM) tollal összesen 48 km hosszú vonalat lehet húzni, amely hosszabb, mint amennyit egy felhasználó egész életében ír.

Az űrtoll legendája

Az űrtollhoz egy híres városi legenda kapcsolódik:

„	Az amerikai űrhajósok kezdetben nem tudtak írni az űrben, mivel a golyóstollból súlytalanságban nem jött ki a tinta. A NASA súlyos dollármilliókért kifejlesztett egy túlnyomásos tollat, ami ír gravitáció nélkül, fejjel lefele, szinte minden felületen és minden előforduló hőmérsékleten, míg a szovjetek inkább ceruzát használtak…	”

Az űrtoll bevezetése előtt valójában mindkét ország űrhajósai töltőceruzával írtak. A ceruza használata azonban túlságosan veszélyes az űrben (a grafit gyúlékony, a grafitpor vezeti az áramot, a letört grafithegyeket beszippanthatják az űrhajósok (faragandó fa-grafit ceruzát sohasem használtak az űrhajósok).

A NASA saját állítása szerint nem ők kérték meg a feltaláló Paul Fishert a toll kifejlesztésére, valamint állami támogatást sem kapott hozzá. Fisher maga fejlesztette ki kb. 1 millió dollár költséggel a tollat 1965-ben, ezután ajánlotta fel a NASA-nak kipróbálását. Fisher ezzel szemben azt állítja, hogy a NASA kereste meg.

Az űrtollat 1967-től használhatták az amerikai űrhajósok, 1969-ben már a szovjet űrügynökség is érdeklődött a toll iránt. Emellett a hagyományos golyóstoll is működik az űrben.