Űrtoll

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Az űrtoll (angolul: Space Pen) fő tulajdonsága, hogy a normál golyóstollnál jóval szélsőségesebb körülmények között lehet használni. Kereskedelmi forgalomban kapható, gyártója a Fisher Space Pen Co..[1]

Az űrtollal lehet írni súlytalanságban, fejjel lefelé, víz alatt, vizes papírra, zsíros felületre, mindezt szélsőséges hőmérséklet-tartományban (-45 és 120 °C között). Az írócsúcs acélból, a golyó pedig volfrám-karbidból (W2C) készül. A toll belsejében lévő nitrogéngáz túlnyomásával érik el a tinta kisajtolását írás közben.

A gyártó állítása szerint az egyik ilyen tollal (Fisher INFINIUM) élettartama során összesen 48 km hosszú vonalat lehet húzni.

Az űrtoll legendája[szerkesztés]

Az űrtollhoz egy híres városi legenda kapcsolódik:

Az amerikai űrhajósok kezdetben nem tudtak írni az űrben, mivel a golyóstollból súlytalanságban nem jött ki a tinta. A NASA súlyos dollármilliókért kifejlesztett egy túlnyomásos tollat, ami ír gravitáció nélkül, fejjel lefele, szinte minden felületen és minden előforduló hőmérsékleten, míg a szovjetek inkább ceruzát használtak…

Az űrtoll bevezetése előtt valójában mindkét ország űrhajósai ceruzával (illetve rotringceruzával) írtak. Ennek oka, hogy a ceruza használata túlságosan veszélyes az űrben[2] (mind a fa, mind a grafit gyúlékony; a letört grafithegyeket és fadarabokat beszippanthatják az űrhajósok stb.)

A NASA saját állítása szerint[3] nem ők kérték meg a feltaláló Paul Fishert a toll kifejlesztésére, valamint állami támogatást sem kapott hozzá. Fisher maga fejlesztette ki kb. 1 millió dollár költséggel a tollat 1965-ben, ezután ajánlotta fel a NASA-nak a kipróbálását. Fisher ezzel szemben azt állítja, hogy a NASA kereste meg őt.[4]

Az űrtollat 1967-től használhatták az amerikai űrhajósok, 1969-ben már a szovjet űrügynökség is érdeklődött a toll iránt. Emellett a hagyományos golyóstoll is működik az űrben.[5]

Források[szerkesztés]