Ételintolerancia

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Ételintolerancia alakul ki, mikor az emésztés során bizonyos ételek nem képesek felszívódni így az emésztetlen komponensek kóros immunreakciót váltanak ki. Ez nagyon sokféle tünet formájában jelenik meg: emésztési zavarok, bőrbetegségek, ekcéma, krónikus fejfájás, alvászavar, fáradékonyság, ízületi gyulladás, neurológiai tünetek, gyerekeknél hiperaktivitás. Az ételintoleranciáról már Hippokratész ókori görög orvos is feljegyzéseket készített, de csak az elmúlt 2-3 évtizedben vált ismertté a modern orvostudomány számára. A legismertebb ételintolerancia a laktózérzékenység és a cöliákia, azaz a lisztérzékenység. Az ételek és alapanyagok hasznosításakor azonban szinte mindenben lehetnek olyan fehérjék, amelyet a szervezet nem képes maradéktalanul lebontani.

Az ételintolerancia fajtái, okai[szerkesztés]

Ételintoleranciáról beszélünk, ha 1. az emésztőrendszerből gyakorlatilag az emésztőenzimek hiányoznak, vagy ha 2. nem megfelelő a bélrendszer működése és nem bontja le az ételeket. Előbbi, vagyis az enzimhiány okozza a laktóz érzékenységet. A laktóz érzékenyek a tejcukrot nem tudják lebontani. A tudomány jelenlegi állása szerint ez a betegség nem gyógyítható. Ellenben nagyon sokféle laktózmentes tejtermék, alapanyag és készétel kapható. Az egyéb, fehérjékkel szemben kialakult ételintolerancia általában gyógyítható megfelelő diétával és a bélrendszer megfelelő regenerálásával. Ez alól kivétel a cöliáka, az úgynevezett lisztérzékenység, amely az orvostudomány mai álláspontja szerint szintén gyógyíthatatlan. Cöliákia esetén a lisztfélék és abból készült élelmiszerek gliadin tartalma veszélyes az arra érzékeny személy számára. A lebontatlan fehérjék ugyanis nagyon súlyos tüneteket okoznak, ha pedig valaki hosszú éveken, évtizedeken át fogyaszt olyan ételt, amit a szervezete nem képes lebontani – akár szervi és egyéb károsodásokat is szenvedhet. Az okok legtöbbször a rossz táplálkozási szokásokban, szennyezett környezetben, gyógyszerekben, mesterséges adalékanyagokban keresendők, de előfordulhat öröklődés, genetikai hajlam is. Az emésztőenzim hiánya inkább genetikai okokra vezethető vissza.

Története[szerkesztés]

Arról, hogy nem mindegy, milyen ételt fogyasztunk már Hippokratész, ókori görög orvos is írt feljegyzéseket. Főleg gyomor- és bőrproblémás betegeinél figyelte meg, hogy a tejfogyasztás mérséklése javulást hozott. A modern orvostudomány azonban csak az utóbbi 4-5 évtizedben foglalkozott az egyes élelmiszerekkel szemben kialakult vagy kialakuló ételintoleranciával.

Felismerése[szerkesztés]

A leggyakoribb tünetegyüttes az emésztési zavar, ennek számos megjelenése figyelhető meg: gyomorégés, hányinger, étvágytalanság, émelygés, hasmenés, puffadás, székrekedés, gyomor- vagy hasfájás. Amikor minden lelet negatív, nincsenek szervi vagy egyéb egészségügyi okai a panaszoknak, akkor érdemes az ételekkel szembeni intolerancián elgondolni. Szintén gyanakvásra ad okot az ok nélküli ízületi fájdalom, meddőség, kimerültség, alvászavar, bőrpanaszok.

Diagnózis[szerkesztés]

Egy úgynevezett eliminációs diétával maga az ételintoleranciával küzdő beteg is kitapasztalhatja, hogy mely ételekre érzékeny, illetve ma már lehetőség van különböző tesztekkel vizsgálatokat végezni. A laktózérzékenységet kilégzéses teszttel, a cöliákiát vérvizsgálattal és az egyéb ételfehérjére kialakult érzékenység is mérhető ujjbegyvérből otthoni teszttel vagy laboratóriumi vizsgálattal.

Kezelés[szerkesztés]

Az IgG alapú, azaz a nem enzimhiányos ételintolerancia kezelhető, a teljes gyógyulás is elérhető. Egy úgynevezett eliminációs diétával a bélrendszer regenerálható. A lebontatlan fehérjék körülbelül három hónap alatt ürülnek ki a szervezetből, ha nincs az adott ételből utánpótlás. Így tehát egy szigorú, 3 hónapos diéta után fokozatosan, a tüneteket figyelve ismét fogyaszthatók a korábban érzékenységet kiváltó ételek. Ez a cöliákiában és laktóz érzékenységben szenvedők esetén nem működik!

Megelőzés[szerkesztés]

Az ételérzékenység kialakulása szinte minden esetben megelőzhető lenne a bélflóra épségének megőrzésével, megfelelő étkezéssel, a bélflóra károsító élelmiszerek és gyógyszerek kiiktatásával. Legalább ilyen fontos a megfelelő folyadékbevitel is, amely a szervezet hidratáltságáért, a vízháztartás egyensúlyáért felel, valamint a rendszeres mozgás, mely a méregtelenítés és anyagcsere folyamatok fontos része. Ugyanakkor az enzimhiány nem megelőzhető!

Ételallergia és ételintolerancia[szerkesztés]

Az ételallergiát gyakran keverik az intoleranciával. Valóban, mindkét kórkép esetén az immunrendszer termel antitesteket, de az ételallergia esetén IgE antitesteket termel, míg az ételintolerancia esetén IgG antitesteket. Így a tünetek is eltérőek és a két kórkép nincs összefüggésben egymással! Az ételallergiában szenvedők az allergén étel elfogyasztása után szinte azonnal rosszul lehetnek: nehézlégzés, nyirokcsomó duzzanat, súlyos hasmenés stb, míg az ételintoleranciában szenvedők csak napokkal, hetekkel később tapasztalhatják a kellemetlen tüneteket, amelyek nincsenek olyan hevesek és veszélyesek, mint allergia esetén. Az ételallergiások életét közvetlenül is veszélyeztetik az allergén ételek!

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Ételintolerancia&oldid=22850428”