Zalán futása

A Zalán futása Vörösmarty Mihály eposza, amit 1825-ben írt meg. Görbőn, 1823-ban kezdte el írni. Szeme előtt a Zrínyi óta lehanyatlott magyar epika felélesztésének terve lebegett.

A mű tíz énekből áll, verselése hexameteres, hangneme elégikus. Bár Vörösmartytól honfoglalási eposzt vártak, ő nem Árpád diadalát, hanem Zalán futását énekelte meg.

Cselekménye[szerkesztés]

Az Árpád vezette harc megelevenítésével párhuzamos Ete és Hajna szerelmi története. Ennek ábrázolásába szőtte bele a maga fájdalmas vallomását közvetlenül egy mesealak, a Délszaki Tündér felléptetésével. „Ősmagyar” mitológia, mesés tündérvilág, a magyar hősiességet dicsőítő szándék, a harcok áldozatait kísérő „lírai részvét”, a „régi dicsőség” elmúlása miatti borongás és nemzetébresztés egyaránt érvényesül az eposzban; megtalálhatók benne a klasszikus eposz elemei (invokáció, seregszemle, állandó jelzők), a romantikára jellemző képgazdagság, a színpompás nyelv; hol méltóságosan hullámzó, hol pattogósra gyorsuló hexameterei a hangulatfestés eszközei.