Xenon-diklorid
| Xenon-diklorid | |||
| |||
| Kémiai azonosítók | |||
|---|---|---|---|
| CAS-szám | 13780-38-6 | ||
| Kémiai és fizikai tulajdonságok | |||
| Kémiai képlet | XeCl2 | ||
| Moláris tömeg | 202,199 g/mol | ||
| Ha másként nem jelöljük, az adatok az anyag standardállapotára (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak. | |||
A xenon-diklorid a xenon egyetlen ismert stabil kloridja, képlete XeCl2. Xenon, fluor és szilícium vagy szén-tetraklorid keverékének nagyfrekvenciás besugárzásával állítható elő.[1] Kétségek merültek fel azonban azzal kapcsolatban, hogy a XeCl2 valódi vegyület-e, vagy csak egy van der Waals molekula, melyben a Xe atomot és a Cl2 molekulát csak másodlagos kötés kapcsolja össze.[2]
A xenon-monokloridot excimerlézerekben használják. Excimerként az Xe2Cl is létezik.[3]
Fordítás
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Ez a szócikk részben vagy egészben a Xenon dichloride című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Jegyzetek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- ↑ Scott, Thomas; Eagleson, Mary (1994). "Xenon Compounds". Concise encyclopedia chemistry. Walter de Gruyter. 1183. o. ISBN 3110114518.
{{cite encyclopedia}}: CS1 karbantartás: több név: szerzőfelsorolás (link) - ↑ Proserpio, Davide M.; Hoffmann, Roald; Janda, Kenneth C. (1991). "The xenon-chlorine conundrum: van der Waals complex or linear molecule?". Journal of the American Chemical Society. 113 (19): 7184. doi:10.1021/ja00019a014.
{{cite journal}}: CS1 karbantartás: több név: szerzőfelsorolás (link) - ↑ Lorents, D. C.; D. L. Huestis; M. V. McCusker; H. H. Nakano; R. M. Hill (1978). "Optical emissions of triatomic rare gas halides". The Journal of Chemical Physics. 68 (10): 4657. Bibcode:1978JChPh..68.4657L. doi:10.1063/1.435574. ISSN 0021-9606.