Woleai szótagírás

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Woleai írás
Típusszótagírás
NyelvekWoleai nyelv
Időszak1910 és 1950 között
ISO 15924Wole

A Woleai- vagy Karolina-szigeteki írás egy szótagírás volt, egy olyan írásrendszer, amely részben a latin írás hatására alakult ki. A Woleai-atollon és a közeli mikronéziai szigeteken használták a 20. század közepéig, a woleai nyelv írására. Amikor az európaiak először figyeltek fel az írásra, Mikronéziának ezt a részét Karolina-szigetekként ismerték, innen ered a Karolina-szigeteki írás elnevezés.

Az írás 99 ismert jelet tartalmaz, ami nem elég a woleaiai nyelv teljes ábrázolásához, még akkor sem, ha a mássalhangzók és magánhangzók hosszát nem jelölik. Körülbelül egyötödük a latin ábécéből származik. A történészek számára az a kérdés, hogy a woleaiaknak volt-e proto-írásuk, amely a latin ábécé hatására kristályosodott ki teljes értékű írássá, vagy pedig úgy találkoztak a latin ábécével, hogy nem értették meg teljesen, és sziklarajzok, tetoválások jeleivel egészítették ki, amíg ez elegendő nem lett a nyelvük teljes kifejezésére.

Az írást balról jobbra írták. Mivel a hosszúságot figyelmen kívül hagyták, egy jel a ga, ka / , la, na / [nːa] szótagot is jelenthette. Néhány írásjel a mássalhangzó-plusz magánhangzónál hosszabb szótagokat jelentett, mint például a bag, warr, tüt, moi, shrö, chroa és gkaa. Nem jegyeztek fel elég írásjelet ahhoz, hogy az összes woleai szótagot így írják, és nem tudni, hogy az írás teljesen szabványosított volt-e. [1]

Történelem[szerkesztés]

1905-ben egy Alfred Snelling nevű, eltévedt misszionárius és chuuk legénysége partra szállt Eauripiken, egy woleaii nyelvű atollon, 100 km-re délnyugatra az igazi Woleaitól. Ott megtanították a szigetlakóknak a chuuki latin helyesírást. A woleaiak, akiknek talán nem volt elég idejük arra, hogy megértsék egy olyan ábécé fogalmát, amelyben minden szótagot mássalhangzó plusz magánhangzóval írnak, minden betűt úgy értelmeztek, hogy az a nevét jelenti, és így a latin ábécét szótagírásként értelmezték, amely csak egyszerű magánhangzókat és mássalhangzókat, valamint az [i] magánhangzót tudta ábrázolni. (Riesenberg & Kaneshiro (1960) a fejlődésnek ebben a szakaszában lévő írásjeleket „2. típusnak” nevezi.) [2] A betűjelek is némileg összekeveredtek: bár a T, K, S, R, H, O, E betűkre hasonlító szótagjelek például [ti, ki, si, ri, i, wo, ø] (a voleai nyelvben nincs [h] hang), a W, И pedig [mi, ni], az L, B, D betűkre hasonlító jelek [fi, tʃi, pi] álltak. (Megjegyzendő, hogy ezekre a latin betűkre a woleai nyelv esetében nincs szükség, mivel a rövid [l] és a hosszú [nː] betűket nem különböztetik meg.)

Snelling Woleaiban halt meg, amikor visszatért Chuukba. A legénysége folytatta, és Faraulepben a szótagírást olyan írásjelekkel egészítették ki, amelyeket Riesenberg & Kaneshiro „1. típusnak” nevez. Ez a kibővített szótagírás terjedt el a többi szigeten is.

Amikor a következő misszionárius, John Macmillan Brown 1913-ban elérte Woleai-t, egy őshonos írásrendszert talált, bár csak néhány ember ismerte. Egy Egilimar nevű törzsfőnök mutatta meg neki, Brown pedig 1914-ben közzétett egy 51 jelet tartalmazó listát, amely V, CV, CVV, CVV, CCV és CVC szótagokat tartalmazott.

Unicode[szerkesztés]

A Unicode-hoz javasolt karakterek 2008-tól.

Előzetes javaslatok születtek már a Woleai írás Unicode-ba való felvételére.[3] A javaslat 97 karaktert tartalmaz. Ezek az írás V és CV szótagjai, de ez nem a teljes karakterkészlet, a CCV vagy CVC szótagok nem szerepelnek.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. az új szótagjelek egy része logogramma lehetett.
  2. a woleai nyelvben a „pu” szó halat jelent, a kutatók szerint ezért hasonlít a szótagjel az állatra; hasonlóképpen shrü „gerinc”, lö „palack”, ngä „bambusz”, warr „kenu”. Ezek közül a ngä a ngae [ŋe], a pu a bu [ɸʷu]~[pːʷu], a lö pedig a noe [lø]~[nːø] szónak tűnik, míg a shrü vagy warr CCV vagy CVC szótagjelek nem szerepelnek.
  3. Everson: N4146: Proposal for encoding the Woleai script in the SMP of the UCS. Working Group Document, ISO/IEC JTC1/SC2/WG2 and UTC, 2011. október 21. (Hozzáférés: 2015. augusztus 11.)

Fordítás[szerkesztés]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Woleai script című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források[szerkesztés]

Riesenberg, Saul H. és Shigeru Kaneshiro. 1960. "A Caroline Islands Script", a Bureau of American Ethnology Bulletin 173, 269-333. Washington DC: Smithsonian Intézet.

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

  • Omniglot (angol nyelven).
  • Phonoblog Riesenberg és Kaneshiro beszélgetése (angolul)