Wikipédia:Operaműhely/névadás

• Miért szükséges?
  • A zeneirodalom ugyanúgy következetlen névírási dolgokban, mint az összes többi. Ha valamelyes következetességet óhajtunk, mindig muszáj hozzányúlni.
  • a világ halad előre
  • mert még nincs ilyen

Általános észrevételek

Átírási/honosodási elvek

• Követendő irányelv: Wikipédia:Átírás idegen írásrendszerű nyelvekből

Ez azt jelenti, hogy ahol a szerzők keverik a félisteni és isteni lények görögös és latinos névalakjait, ott a zenetörténeti hagyományok követendők, tehát Neptunus nem változik Poszeidónná még akkor sem, ha a forrás Homérosz, akinél nyilván Poszeidón szerepel, és akkor sem, ha tudván tudott dolog, hogy a két mitológiai rendszer szereplői egyáltalán nem „csereszabatosak”. Ennek ellenére kialakult egy megfeleltetési rendszer, aminek megvannak a maga hagyományai. Az operaszerzők rendszerint a római költők és írók (Vergilius, Ovidius stb.) műveiből inspirálódnak, ahol is a Neptunus formát találják. A latin nyelvek amúgy is hajlamosak a latinos alakokat részesíteni előnyben. Helyesírási szempontból azonban mindig az irányelv követendő. Példák és figyelmet igénylő alcsoportok:

• Amennyiben valamelyik latinos alakban szereplő figurának van honosodott névváltozata, az használandó minden esetben, tehát:
• Júnó és nem Iuno, ami a latinos helyesírása volna, még kevésbé *Juno
• Jupiter és nem Iuppiter
• Merkúr és nem Mercurius

stb...

• A görög neveket az átírási szabályoknak megfelelően használjuk:
• Thészeusz és nem Théseus
• Orpheusz és nem Orpheus
• Idomeneusz és nem Idomeneo
• Iphigeneia és nem Iphigenia
• Médeia és nem Médea/Medea
• Nemeszisz és nem Nemezis, stb.

stb...

• Ugyancsak a görögös átírás szabályai vonatkoznak a hellenisztikus forrásból származó közel-keleti sztorik szereplőire:
• Dareiosz és nem Dáriusz
• Mithridatész és nem Mithridátesz
• Amonaszró és nem Amonasro
• Radamesz és nem Radames
• Fenéna és nem Fenena

• Kivételt képeznek viszont a már honosodott névalakok:
• Heródes és nem Héródész, ami a szabatos görögös forma volna

stb...

Germán mitológia

Ez egy egyedi eset, mivel a germán nevekere, lévén latin betűs az írásuk, nem vonatkoznak az átírási szabályok, viszont a mai helyesírásuk eltér a korábbitól. Mivel a középkori germán források (pld. Edda-énekek, Nibelung-ének, stb.) és társaik ógermán helyesírással hozzák a neveket, azután ezeket hol korszerűsítik, hol nem, elfogadható félmegoldásnak, hogy a szerző által hozott névalakokat használjuk és zárójelben közöljük, ha van honos megfelelője, netán elterjedt korszerű névalakja az illető mitológiai figurának:

Példák:

• Freia ma Freyja
• Frohr ma Freyr
• Loge ma Loki
• Brünnhilde ma Brünhild
• Siegfried, honosodott alakja: Szigfríd
• Parsifal, honosodott alakaja: Parszifál

stb...

Kivételek

Számos mű címe rossz helyesírással honosodott meg. Ezek közül rengeteg állandó repertoáron van. Ilyenkor mi a teendő?

• A vestaszűz (Spontini), helyesen A Vesta-szűz
• A walkür (Wagner), helyesen A valkűr
• Salome (R. Strauss), helyesen Szalomé
• Elektra (R. Strauss), helyesen Élektra

Érdekes esetek

• Monteverdi: Orfeusz - Perszephoné > Proserpina – ha már így tiszteli őt a szerző.

Felmerülő névadási lehetőségek és problémák

Magyar művek esetében

A művek magyar címét illetően több lehetőség áll fenn:

1. a legegyszerűbb eset, ha a műnek magyar a szerzője és magyar a címe is
2. ha a műnek a szerzője magyar, de a címe korábbi átírás eredménye

Mindkét esetre érvényes kérdés: ilyenkor a ma érvényben levő helyesírási és átírási szabályok követendők vagy maradunk a szerző által leírt változatnál, amennyiben eltérés van?

Külföldi művek esetében

Külföldi szerzők esetében fennálló lehetőségek:

1. A mű állandóan műsoron van. Ilyenkor követendő az intézmény műsorfüzetében vagy a kalauzokban is hozott műcím, vagy figyelembe vesszük a helyesírási és átírási szabályokat és magyarítunk? (Ilyen eset például Orfeusz az alvilágban ami korszerűen Orpheusz az alvilágban kéne legyen).
2. A mű már nincs repertoáron, de korábban bemutatták már magyar nyelven. Ebben az esetben a mű címe átírandó-e, azaz korszerűsíthető-e a mai helyesírási és átírási szabályoknak megfelelően?
3. A művet nem mutatták be magyar nyelven. Ez a legproblémásabb eset, a zeneirodalomban totális a káosz, többféle fordítás létezik egyazon mű magyar címét illetően. Mi a teendő?
   1. Megőrizzük a mű eredeti címét (olaszul, franciául, stb.) és zárójelben magyar nyelvű fordítást közlünk lehetőleg a legpontosabban.
   2. A műnek kiválasztjuk a lehető legpontosabb magyar címét, majd zárójelben megadjuk az eredeti címet, és a további fellelhető magyar változatokat.
      1. Amennyiben a mű címe egy uralkodó neve, akkor azt magyarra fordítjuk-e vagy sem? (Pld Caterina Cornaro --> Cornaro Katalin
      2. Milyen szinten vesszük figyelembe a librettó alapjául szolgáló mű nyelvét és címét? (Pld. Ugo, Conte di Parigi az Hugó, Párizs grófja lenne vagy pedig az eredeti mű alapján Hugue, Párizs grófja)
   3. Sok opera van, amelynek a címében két szereplő neve szerepel. Pld. Bénédict e Beatrice, ebben az esetben mi lenne az eljárás? Teljes magyarítás (Benedek és Beatrix) vagy itt is lehetne egy kompromisszumos változatot alkalmazni. Bénédict és Beatrice?

Szereplők nevei

A librettisták rendszerint saját nyelvükre fordították a szereplők neveit amikor külföldi művekből inspirálódtak. Így lett például a Lammermoori Luciában (szöveg forrása Walter Scott) Edward Ravenswoodból Edgardo Ravenswood. Ilyenkor célszerű megőrizni a librettista változatát.

Kérdéses azonban, hogy a művekben szereplő koronás fők neveit magyarítjuk-e? (Pld. Donizetti: A saardami polgármester - Pietro cár a főszereplő, ez magyarul Péter cár lenne)

Abban az esetben ha görög vagy római történelmi vagy mitológiai témákat dolgoz fel a mű, akkor mindenképpen az átirási szabályokat alkalmazzuk, illetve latin névalakok esetében a latinos helyesírást (kivételek a honosodott alakok, pl. Néró stb.).

Példák:

• Donizetti: Poliuto --> Polyutus
• Händel: Giulio Caesare --> Iulius Caesar

Érdekes esetek

• Érdekes eset Puccini operája, amelynek magyar neve az Edgár, ámde a főszereplő mégis Edgardo maradt.