Wegener–Bergeron–Findeisen-folyamat

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A Wegener–Bergeron–Findeisen-folyamat (Alfred Wegener, Tor Bergeron és Walter Findeisen után, vagy más néven hidegjégfolyamat) egy jégkristály-növekedési folyamat, amely a kevert fázisú felhőkben jelentkezik (ez tartalmazza túlhűtött víz és jég keverékét) azokon a részeken, ahol a környező gőznyomás a víz telítési gőznyomása és a jég alacsonyabb telítési gőznyomása közé esik. Ez részben telített környezet a víznek, de túltelített környezet a jégnek, a folyékony víz gyors elpárolgását és a jégkristályok növekedését okozza (az elpárolgott víz szilárddá alakulása révén). Ha a jég számsűrűsége kicsi a folyékony vízhez képest, a jégkristályok elég nagyra tudnak nőni ahhoz, hogy kiessenek a felhőből, és – ha alacsonyabb szinten a hőmérséklet elég meleg – esővé olvadhatnak.

A Bergeron-folyamat, ha jelentkezik egyáltalán, sokkal hatékonyabb nagy részecskék termelésére, mint a nagyobb cseppek gyarapítása a kisebbek rovására, mivel a különbség a folyékony víz és a jég telítettségi nyomása közt nagyobb, mint a kis cseppek (azon cseppek, melyek elég nagyok ahhoz, hogy jelentősen hozzájáruljanak teljes tömeghez) telítettségi nyomásának fokozódása.

1922 telén Tor Bergeron, miközben az erdőben sétált, megfigyelte, hogy azokon a napokon, amikor a hőmérséklet fagypont alatt volt, a stratusok, amik tipikusan a domboldalt fedték, megálltak a kupolás lombozat tetejénél, ahelyett, hogy kiterjedtek volna a talajra, mint azokon a napokon, amikor a hőmérséklet fagypont felett volt.

Története[szerkesztés]

A jég gyarapításának gőzlerakódással (jégkristályokon folyékony víz felhasználásával) történő folyamat elvét először a német tudós, Alfred Wegener vetette fel először, 1911-ben, miközben a dér kialakulását tanulmányozta. Wegener felvetette, hogy ha ez a folyamat ment végbe a felhőkben, és a kristályok elég nagyra növekedtek ahhoz, hogy kiessenek, akkor ez egy életképes csapadékmechanizmus lenne. Miközben a munkája a jégkristályok növekedésével kapcsolatosan némi érdeklődést keltett, még újabb 10 évre volt szükség, hogy elméletének csapadékra való alkalmazását elismerjék.

Fordítás[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Wegener–Bergeron–Findeisen process című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Források[szerkesztés]

  • Kristine Harper (2007): Weather an climate: decade by decade, Infobase Publishing, ISBN 978-0-8160-5535-7.
  • Korolev, A.V.; Mazin, I.P. (2003). "Supersaturation of water vapor in clouds". J. Atmos. Sci. 60: 2957–2974. Bibcode:2003JAtS...60.2957K. doi:10.1175/1520-0469(2003)060<2957:SOWVIC>2.0.CO;2.
  • Korolev, Alexi (2006). "Limitations of the Wegener–Bergeron–Findeisen Mechanism in the Evolution of Mixed-Phase Clouds". J. Atmos. Sci. 64: 3372–3375. Bibcode:2007JAtS...64.3372K. doi:10.1175/JAS4035.1.
  • Koop, T. (March 25, 2004). "Homogeneous ice nucleation in water and aqueous solutions". Zeitschrift für physikalische Chemie. 218 (11): 1231–1258. doi:10.1524/zpch.218.11.1231.50812. Retrieved 2008-04-07.
  • Jump up to: a b Microphysics of clouds and precipitation. Pruppacher, Hans R., Klett, James, 1965
  • Wallace, John M. and Peter V. Hobbs: Atmospheric Science, 2006. ISBN 0-12-732951-X
  • Yau, M.K. and Rodgers, R.R.: "A Short Course in Cloud Physics", 1989. ISBN 0-7506-3215-1