Wallisi feketeorrú
A wallisi feketeorrú egy juhfajta, amit főleg Svájc délnyugati részén, Felső-Wallisban (Oberwallis), tartanak.
Leírása[szerkesztés]
A faj jellemzője a fekete szőrzet az orron, a szemnél, a fülön, az elülső térden, az ugróízületnél és a talpon. Az anyajuhok farka vége is fekete, a bunda többi része fehér. Mindkét nem szarva csavart.
A wallisi feketeorrú a fajstandard szerint egy ellenállóképes, nagy kaliberű, erős törzsű, harmonikus hegyvidéki juh. Jól ellik és tejel. A szarvon kívül specifikus sajátossága a rövid, befordult fej, a széles pofa, a széles homlok és a középhosszú fül — főleg a hím fejformája jellegzetes. Orra kifelé hajlik; pofája az orrtól a fej közepéig fekete. A gyapjú a teljes testen egyenletes.[1]
A kosok átlagos tömege 80–100 kilogramm, a nőstények 70–80 kilogrammosok. A kosok évente 3,5–4,5 kg, az anyajuhok 3–4 kg gyapjút adnak. A vemhesség aszezonális, azaz nincs meghatározó ellési időszak. A nőstények későn érnek, majd évente átlag 1,6 bárányt szülnek.[2] Főleg fehér, hosszú szálú, durva és a végén általában göndör gyapja miatt tartják; gyapját főleg szőnyegkészítésre használják.
Kiválóan alkalmazkodott a magashegyi körülményekhez. Kis igényű és jól mászik, így a meredek, köves lejtőkön is legelhet. Tartózkodási helyét nem nagyon változtatja. Nyugodt, de nem ijedős és ragaszkodó fajta. A nyájban világos a hierarchia. A nyájat egyik legelőhelyről a másikra a legtöbbször az idősebb állatok vezetik. A pihenő- és legelő fázisok között gyakran nagy távokat tesznek meg. Mivel nagy területet járnak be, nincs szükség a rétek felosztására.[2]
Ausztriában, Bajorországban és néhány svájci kantonban is tartanak feketeorrút.[1] Ma kb. 13 700 regisztrált jószág van Svájcban.
Története[szerkesztés]
A faj első írásos említése a 14. századból, a wallisi szabadságharcok idejéből maradt fenn. Valószínűleg a rá hasonlító vispertali juhból[3] tenyésztették ki. Lehet, hogy keresztezték az észak-olasz „Bergamasker” hegyi juhfajtával. 1887-ben keresztezték valószínűleg Angliából és Németországból származó Cotswold-kosokkal[4] is. 1938-ban tisztították a fajt, de nem határoztak meg fajstandardot vagy tenyésztési célt. Csak 1962-ben ismerték el hivatalosan fajtának. Két évvel később felvették a Svájci Juhtenyésztők Egyesületének könyvébe („Schweizer Schafzüchterband”). Azóta folyamatosan javítják a fajta állagát. 1983-ban a svájci juhállomány 9,3% volt wallisi feketeorrú.[5]
Képek[szerkesztés]
-
-
-
-
Wallisi feketeorrú birkák a Matterhornnál -
A gyapjú -
Alsó gyapjú nyírás után
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ a b Fajsztandard. Oberwalliser Schwarznasenzuchtverband. (Hozzáférés: 2010. július 9.)
- ↑ a b Sven de Vries: Leírás és tulajdonságok. [2006. november 19-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. július 9.)
- ↑ Visp-völgy: A Vispa a Rhône egyik mellékfolyója Felső-Wallisban
- ↑ Cotswold egy körzet a brit Gloucestershire grófságban.
- ↑ G. Heindl: Faserbuch Schafe: Walliser Schwarznasenschaft. (Hozzáférés: 2010. július 9.)
Fordítás[szerkesztés]
- Ez a szócikk részben vagy egészben a Walliser Schwarznasenschaf című német Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
További információk és irodalom[szerkesztés]
- Felső-Wallisi Feketeorrú-tenyésztők Egyesülete
- Sambraus H.H.. Atlas der Nutztierrassen - 220 Rassen in Wort und Bild. Verlag Ulmer (1988). ISBN 3800172135
