Vita:Tabán (Budapest)
Új téma nyitásaEz a szócikk témája miatt a Budapest-műhely érdeklődési körébe tartozik. Bátran kapcsolódj be a szerkesztésébe! | |||
Teljes | Ez a szócikk teljes besorolást kapott a kidolgozottsági skálán. | ||
Nagyon fontos | Ez a szócikk nagyon fontos besorolást kapott a műhely fontossági skáláján. | ||
Értékelő szerkesztő: Bárosi Vuszvezető (vita), értékelés dátuma: 2010. március 14. | |||
|
|
A(z) Nevezetes egykori tabáni kocsmák című lapról átemeltek egy szövegrészt vagy más kreatív tartalmat a(z) Tabán (Budapest) című lapba. A betoldott tartalom szerkesztőinek jegyzéke az eredeti lap laptörténetében maradt, így az eredeti lapot nem szabad törölni mindaddig, amíg a céllap létezik – így tudunk eleget tenni a Wikipédián használt licenceknek, amelyek kötelezővé teszik a közreműködők felsorolását. Az eredeti lap vitalapja: Vita:Nevezetes egykori tabáni kocsmák. Az új hely vitalapja: Vita:Tabán (Budapest). |
A régi Tabán emlékei részben a mai Naphegyen a budai Vár alján, a mai Tabán határain kivül vannak.
A történelmi határok a Tabán bontása után megváltoztak. A közgazgatási hivatal is az egyes emlékeket például a Naphegyen, A Budai Vár oldalán, a mai Tabánon kivül is "Tabáni házak"-nak nevezi. Nem lehet a Wikipedia célja elsösorban "harcolni" az ilyentipusú hasznos redundancia ellen. db007 2007. január 21., 04:44 (CET)
A forrásokat pontosítottam, persze Szerb Antalnál csak a szerző volt meg a cím, nem tudhatom, hogy melyik kiadást használtad. Majd izgass, ha visszatérsz ide, hogy küldjek Neked jó felvételeket, mintha korábban itt a Tabánnál több kép lett volna. Vagy rosszul emlékszem?--Márti 2007. május 24., 22:18 (CEST)
2009. február 14. a Tabán évszázadai[szerkesztés]
http://www.mfor.hu/cikkek/Ponty_a_borban___a_Taban_evszazadai__.html
Ponty a borban - a Tabán évszázadai 2009. február 14. szombat 09:54:55
Az mfor.hu Mesél a múlt című sorozatában több részen át a hajdani Tabán vidékén kalandozunk. Írásunkból kiderül, miként került az udvari menü a Burgzsandár nevű vendéglő asztalára, és azt is eláruljuk, miben főtt az abált ponty.
Fontos pont volt mindig a Kárpát-medencében élő népek számára a Gellért-hegy lába: a Duna ugyanis messze fel és le itt a legkeskenyebb, s ez kiváló lehetőséget teremtett az átkelésre. Minderről egy, az Erzsébet-híd oldalán szerénykedő emléktábla is megemlékezik.
A helyet a rómaiak is előnyösnek tartották - jól bizonyítja ezt a mai Belvárosi-templom helyén állt Contra Aquincum nevű erőd. Ez a váracska egyébként a honfoglalást is megélte, s csak a XI. században enyészett el.
Múltidéző
A túloldal épp olyan fontos volt, igaz, ott az erőt csak egy tornyocska képviselte. Feljegyzések szerint a Tabán első lakói a neolitikumban telepedtek ide, őket pedig a kora vaskor népei és a kelta eraviszkuszok követték. A rómaiakról már megemlékeztünk, a sort mindenféle népek után a magyarok, majd a XIV. században a rácok zárták.
Elcsent ételek
A mai Attila utcában működött a XIX. század hetvenes-kilencvenes éveiben a Burgzsandár nevű kisvendéglő. A firma gazdája bizonyos Kabon Elek volt, aki fénykorában a budai várban volt palotaőr. Mivel kiváló kapcsolatokat épített ki hajdani munkaadóival, elérte, hogy a konyhán megmaradt ételeket ő kapja meg. A tekintélyes adagokat egy forintért kínálta – ez egy teljes vacsoráért vagy ebédért akkoriban nem számított soknak. Meg ugyan nem gazdagodott belőle, de a tisztességes élethez elég volt a Burgzsandárból származó bevétel.
Mielőtt továbblépünk, nem árt tisztázni, mekkora területre terjedt ki a Tabán: ezen ma a Vár-, a Gellért- és a Nap-hegy közé ékelődő placcot szokás érteni, ám hajdan hozzá tartozott a mártír püspökről elnevezett sziklaorom északi lejtőjének utcasora és a Nap-hegy déli oldala, alsó része pedig a Dunáig terjedt. Mi több, anno a mai értelemben vett Lágymányos nagyobb szeletét is e szóval illették. Az embereket vonzották a hőforrások, a kiváló szőlőt és bort adó hegyoldalak, valamint a kellemes fekvés.
Visszakanyarodva a rácokra, mint fentebb mondtuk, ők a XIV. században érkeztek ide a török hódítás elől menekülve. Mivel e rész a tatárjárás óta jórészt üresen állt, itt építették fel apró házacskáikat, ivóikat és kocsmáikat. A hajdani víg életről számos régészeti lelet és néhány visszaemlékezés tanúskodik. Egy azonban bizonyos: e környéknek már akkor is országos híre volt. A török hódoltság alatt a magyar lakosság elmenekült, ám a rácokat kevéssé zavarta a megszállás, sőt, egyre többen jöttek ide.
Hegyoldali örömök
A városnegyed ma is használt neve a török eredetű Débágháne - más írással Tabakhane - szóból származik, amelynek jelentése Tímár-telep. Mindez arra utal, hogy egykor cserzővargák és bőrösök műhelyei működtek erre. Ez változott később Tabahonra, majd magyarosodott Tabánra. A név sok más hazai településen is használatban volt és fennmaradt, például Pécsett, Szegeden és Szolnokon.
Az 1690-dik évi nagynak nevezett szerb vándorlást követően nagyobb számban e népcsoport tagjai települtek a környékre. Róluk kapta a városrész a Rácváros elnevezést; hajdani ittlétükre ma a Rác-fürdő és egy árválkodó kőkereszt utal.
Az új elem új konyhakultúrát is hozott magával: egyik különlegesség volt az ürmösborban főzött abált ponty, de a töltött káposzta és az akkoriban szokatlanul fűszerezett sült húsok is komoly vonzerőt jelentettek a mindig éhes pesti és budai polgárságnak. De érdemes volt idelátogatni a kőkancsókba ledugaszolt, pezsgőhöz hasonló plicer-wirm-ért is.
(Folytatjuk) Lázin Miklós András db007 vita 2009. február 16., 13:52 (CET)
Összedolgozott változat be, vita eredményeként[szerkesztés]
A vita itt olvasható.--Linkoman vita 2019. március 23., 22:03 (CET)