Vita:Miller–Urey-kísérlet

A történet résznél: "aminsavak... DNS építőkövei", a DNSt nukleinsavak alkotják. Utolsó mondatban "DNS szerkezetébe.. beillettek. aminosavak" szintén hiba. Érdemes lenne megnézni az eredeti cikket, és javítani a hibát.

A tények hatályon kívül helyezik a Miller-kísérletet

Miller kísérlete azt volt hivatva bizonyítani, hogy az aminosavak létrejöhettek primitív földi körülmények között, de számos ponton nem felel meg a valóságnak. Ezek a következők:
1. A „hideg csapdának” nevezett mechanizmus segítségével Miller izolálta az aminosavakat a környezetüktől, amint létrejöttek. Ha nem tett volna így, a környezet tulajdonságai, melyben az aminosavak létrejöttek, azonnal elpusztították volna ezeket a molekulákat.
Jóllehet az izolációnak ez a tudatos mechanizmusa nem létezett primitív földi körülmények között. E nélkül viszont akár egyetlen létrejött aminosav is azonnal felbomlott volna. Richard Bliss vegyész így fejezte ki ezt az ellentmondást: „Bizonyos, hogy a hidegcsapda nélkül az áramforrás elpusztította volna a létrejött vegyületeket.” (Richard B. Bliss & Gary E. Parker, Origin of Life, California: 1979, 14. o.)
Valóban, Miller a korábbi kísérletekben, amikor nem használta a hidegcsapdát, egyetlen aminosavat sem tudott létrehozni ugyanazokból az anyagokból.
2. A Miller által szimulált primitív légkör egyáltalán nem volt reális. Az 1980-as évekre a kutatók már egyetértettek abban, hogy a primitív földi légkör nitrogént és szén-dioxidot tartalmazott metán és ammónia helyett. Hosszas hallgatás után maga Miller is bevallotta, hogy az általa használt gázkeverék nem volt realisztikus. (Stanley Miller, Molecular Evolution of Life: Current Status of the Prebiotic Synthesis of Small Molecules, 1986, 7. o.) Akkor pedig miért ragaszkodott hozzá Miller, hogy ezeket a gázokat használja? A válasz egyszerű: ammónia nélkül nem lehetett aminosavakat szintetizálni.
Kevin McKean így ír erről a Discover magazinban publikált cikkében:Miller és Urey metán és ammónia keverékével próbálta imitálni az ősi földi légkört... Szerintük a Föld fém, kő és jég teljesen homogén keveréke volt. A legújabb tanulmányok azonban egyetértenek abban, hogy azokban az időkben a Föld nagyon forró volt, és olvadt nikkel és vas keverékéből állt. Ezért az atmoszféra nagyrészt nitrogén, szén-dioxid és vízgőz keverékéből kellett, hogy álljon. Ezek azonban nem annyira megfelelők a szerves molekulák szintetizálásához. (Kevin Mc Kean, Bilim ve Teknik, 189. szám, 7. o)
J. P. Ferris és C. T. Chen amerikai tudósok megismételték Stanley Miller kísérletét olyan atmoszferikus közegben, amely szén-dioxidot, hidrogént, nitrogént és vízgőzt tartalmazott, és egyetlen aminosav-molekulát sem sikerült szintetizálniuk. ( J. P. Ferris, C. T. Chen, „Photochemistry of Methane, Nitrogen, and Water Mixture As a Model for the Atmosphere of the Primitive Earth”, Journal of American Chemical Society, 97:11 kötet, 1975, 2964.o)
3. A Miller kísérletét érvénytelenítő másik pont az, hogy az aminosavak feltételezett kialakulásának idején elég oxigén volt a légkörben ahhoz, hogy elpusztítsa őket. Ezt a tényt, amit Miller teljesen figyelmen kívül hagyott, a 3,5 milliárd éves kőzetrétegekben talált oxidálódott vas és uránium bizonyítja. („New Evidence on Evolution of Early Atmosphere and Life”, Bulletin of the American Meteorological Society, 63. kötet, 1982. november, 1328-1330. o.)
Más eredmények is igazolják, hogy ebben az időben sokkal nagyobb volt az oxigén mennyisége, mint azt eredetileg feltételezték. És a kutatások szerint akkoriban a Földet érő ultraibolya sugárzás tízezerszerese volt az evolucionisták által feltételezett értéknek. Az intenzív ultraibolya sugárzás pedig elkerülhetetlenül felszabadított oxigént a légkörbe azáltal, hogy felbontotta a vízpárát és a szén-dioxidot.
Ezek a körülmények teljesen ellentmondanak Miller kísérletének, amelyben az oxigént teljesen kihagyta a számításból. Ha oxigént is használtak volna a kísérletben, akkor a metán felbomlott volna szén-dioxidra és vízre, az ammónia pedig nitrogénre és vízre. Másrészt viszont olyan környezetben, ahol nincs oxigén, nem lehet ózonréteg sem, akkor pedig az aminosavakat azonnal elpusztította volna az intenzív ultraibolya sugárzás. Más szavakkal, akár volt oxigén az ősi légkörben, akár nem, a környezet mindenképpen pusztító volt az aminosavak szempontjából.
4. Miller kísérletének végére sok olyan szerves sav is szintetizálódott, amelyek pusztító hatásúak minden élő dologra nézve. Ha az aminosavakat nem távolítja el azonnal ebből a közegből, elkerülhetetlenül megkezdődött volna lebomlásuk, vagy kémiai reakciók útján más anyagokká való átalakulásuk. Továbbá a kísérlet végére számos jobbkezes aminosav is szintetizálódott. (Richard B. Bliss & Gary E. Parker, Origin of Life, California, 1979, 25. o. )
Ezeknek a létezése önmagában cáfolta az elméletet, mivel a jobbkezes aminosavak nem képesek részt venni az élő szervezetek felépítésében. Vagyis a körülmények, amelyek között Miller kísérletében aminosavak szintetizálódtak, nem voltak alkalmasak az életre.
A közeg valójában savas keverékké változott, amely elpusztította és oxidálta a létrejött hasznos molekulákat. Mindezek a pontok egyetlen konkrét valóságra mutatnak: Miller kísérletérőlnem állíthatjuk, hogy bebizonyította, miszerint élőlények jöhettek létre primitív földi körülmények között. Az egész kísérlet nem más, mint célzott és ellenőrzött laboratóriumi kísérlet aminosavak előállítására. A felhasznált gázok típusát és mennyiségét szándékosan úgy határozták meg, hogy ideális közeget biztosítson az aminosavak létrejöttéhez. A rendszerrel közölt energia nem volt sem túl sok, sem túl kevés, hanem pontosan úgy határozták meg, hogy előidézze a kívánt reakciókat. A kísérleti berendezést teljesen elkülönítették, hogy ne szivároghasson be semmiféle káros vagy az aminosavak szintézisét gátló anyag – márpedig ilyenek bizonnyal bőven előfordultak a primitív földi légkörben. De a kísérletből kihagyták az ősi földi légkör minden olyan összetevőjét, amely esetleg megváltoztathatta volna a reakció kimenetelét. Ezek közül csak egy az oxigén, ami az oxidáció miatt megelőzte volna az aminosavak létrejöttét. És a létrejött aminosavak még ideális, laboratóriumi körülmények között sem maradhattak volna meg a hidegcsapda nélkül.

Voltaképpen a Miller-kísérlettel az evolucionisták saját maguk cáfolták meg az evolúciót, mert ha a kísérlet bármit is bizonyít, akkor az az, hogy aminosavak csak ellenőrzött laboratóriumi körülmények között szintetizálhatók, ahol minden egyes feltételt tudatosan teremtettek meg és mérlegeltek. Vagyis az életet létrehozó erő nem lehet tudatlan véletlenek sora, hanem „teremtés”