Vita:Lucius Annaeus Seneca (ifjabb)

Seneca[szerkesztés]

Legutóbbi hozzászólás: 18 évvel ezelőtt4 hozzászólás3 résztvevő

hány seneca volt még rajta kívül? Nikita 2006. március 24., 00:27 (CET)Válasz

Biztos több, de olyan, mint ő, egy se. Szerintem nem kell az egyértelműsítés a címbe, mert Seneca az Seneca. Leicester 2006. március 24., 00:30 (CET)Válasz

Az viszont baj, hogy a Seneca névre semmilyen lap nem jön elő. Se ez, se egy egyértelműsítő. Leicester 2006. március 24., 00:31 (CET)Válasz

Rajta kívül még idősebb Seneca, akinek biztosan van szócikke, a többiről megkérdezhetitek DD-t. :) Ali # 2006. március 24., 00:35 (CET)Válasz

Kimentett tartalom

A szócikk korábbi változatának nagy része jogvédett forrásmű engedély nélküli másolata volt, ezért törölték (részletek itt). A nem jogvédett, hasznos információt a szócikk újbóli megírásáig itt őrizzük.

Ez a szócikk a Seneca nevű filozófusról szól. Lásd még: Idősebb Seneca.

Seneca, Lucius Annaeus (Corduba, ma Córdoba, Spanyolország, Kr. e. 4 és Kr. e. 1 között – Róma mellett, Kr. u. 65 áprilisa) római filozófus, államférfi, költő, drámaíró.

megválasztották egy alacsonyabb városi tisztségbe is, de 25 évesen megbetegedett és Egyiptomba költözött nagybátyjához. Anyai nagynénje, Caius Galerius egyiptomi praefectus (Kr. u. 16–31) özvegye 31-ben Rómába vitte. 33-ban Rómában quaestor lett, és már ekkor a senatus tagja volt.

Apja hispániában nagynak számító vagyona Rómában csekélynek minősült, ezért a három testvér nem osztotta azt szét, hanem együtt próbálták gyarapítani. Mela pénzügyekkel foglalkozott, Novatust pedig Lucius Iunius Gallio fogadta örökbe.

Száműzetésének oka házasságtörő viszonya Livillával, Germanicus leányával, amit Messalina elleni összeesküvésként értelmeztek. Claudius pedig valószínűleg újabb, a senatorokkal szembeni lépésnek szánta. Ezek után nem csodálható, hogy Seneca gyűlölte Claudiust, és úgy írt róla, ahogyan ma azt ismerjük.

„De providentia” (A gondviselésről), Lucilius Iuniorhoz íródott, a filológusok Seneca késői művének tartják
„De constantia sapientis” (A bölcs állhatatossága), Annaeus Serenushoz, 47 után keletkezett
„De ira” (A haragról), 3 fejezet terjedelmű írás, Claudius uralkodásának kezdetére datálható
„Ad Marciam de consolatione” (Vigasztalás Marciához), címzettje Cremutius Cordus fiát elveszítő leánya, 40 körül
„De vita beata” (A boldog életről), töredékes önigazoló mű az 50-es évek végéről
„De otio” (A visszavonultságról), töredékesen ránk maradt mű, 62 körül keletkezett
„De tranquillitate animi” (A lelki nyugalomról), Serenushoz, 62 körül keletkezett
„De brevitate vitae” (Az élet rövid voltáról), apósához, Paulinushoz címezte 55-ben
„Ad Polybium de consolatione” (Vigasztalás Polybiushoz), Claudius szabadosának kegyeit keresi száműzetésében
„Ad Helviam matrem de consolatione” (Vigasztalás anyjához, Helviához), a gyűjtemény legjobb darabja, amelyben a fia száműzetése miatt bánkódó anyját igyekszik megvigasztalni.

Négy további prózai műve is ránk maradt, ezek:

Lucius Annaeus Seneca emlékpad,
(Alsógöd, MÁV állomás, Városvédők Egyesülete [1])

„De clementina” (A nagylelkűségről), Neróhoz írta 55 és 65 között, három fejezetben, mintegy a fele maradt fenn a Codex Nazarianusban
„De benificiis” (A jócselekedetekről), a „De Clementina”-val egyidőben keletkezett, hét fejezete maradt ránk a Codex Nazarianusban. A művet Aebutius Liberalisnek címezte Seneca, s 56 után készült.
„Naturales quaestiones” (Természeti kérdések) Luciliusnak ajánlva
„Epistulae morales” (Erkölcsi levelek), szintén Luciliusnak ajánlva.