Vita:Kierkegaard filozófiája

"Ahhoz, hogy abszolút módon hinni tudjunk, mindenekelőtt azt kell belátni, hogy a külső valóságos életben nem minden törekvés valósítható meg. Ez a belátás, minden belső lehetőségről való lemondás a „végtelen rezignáció” állapota, ami a rezignáció határain belül van, tehát még nem paradoxon."

Itt és-és-t kellene csinálni, nem?:)

(Azaz: a külső megoldások lehetetlenségének belátása és a külső (nem belső) lehetőségekről lemondás: ez az egyik lehetséges megoldás.)

(Vagy: a külső (esztétikai) lehetetlenség belátása és a belső (etikai) lehetőségről lemondás. Ez még Kierkegaardosabbnak látszik.)--Godson ^fóruma 2006. szeptember 29., 08:58 (CEST)

Nem. A külső nem egyenlő esztétikai, és a belső sem az etikaival. Az esztétikai az egy stádium amikor az ember még nem választotta önmagát, külsőségekben él, az élvezeteknek. Az etikai stádiumban az ember függetleníti magát a külsőségektől és önmagát választja. Tehát nem lehetetlen az esztétikai lét (hisz Don Juan is ezt éli), a belső lehetőségről való lemondás pedig azt jelenti: az ember átlátja bünösségét és felismeri, hogy nem szabadulhat fel egyedül a bűntől, hanem Istenre van szüksége ehez. De pontosítok a cikkben is.--Immanuel 2006. szeptember 29., 11:11 (CEST)

Most írom és ,közben látom, hogy tényleg elírám a külső-belső dolgot. Kösz a szemfülességed, máris javítom:)--Immanuel 2006. szeptember 29., 11:20 (CEST)

Reméltem, hogy valamelyik vagy-vagy bejön...:)--Godson ^fóruma 2006. szeptember 29., 11:32 (CEST)