Vita:Kástu
Új téma nyitásaKásté (Tóth János: Az őrségek népi építészete)
A kásté (kástu) rendszerint alápincézett, földszintes vagy emeletes szabadon álló gazdasági épület. A gazda gabonáját, szerszámait, prését, hordóit és értékesebb tar¬tós élelmiszerét tartja benne. Magyarorszá¬gon csupán Göcsejben és az Őrségben for¬dult elő. A nevét nyilván a szlovén kastatól (kascatól) vagy a stájer Kasten-től vette. Nemesnépi Zakál György szerint az őrségi „kástu" fából rakott kis épület, egyemeletes. Az emelet alatt pince vagy kamra tarta¬tik (az Eörséghi Földbe mély pintzét nem lehet ásni). Az emelet boronafala nem sáro¬zott, belül felrakogatott hús, szalonna tarta¬tik"183. Plánder Ferenc 1838. évi tudósítása szerint minden göcseji valamire való gazdá¬nak a kisebb kamrán kívül van erősebb alkotású, erősebb szegezővel ellátott oly különös kamrája, melyben a család nagyobb értékű eszközeit: prését, zsiradékját tartja, ez a kastyé, s ebbe a házi főnökön kívül más senkinek nincs bejárása. (Lakat van a kas¬tyén, a szoba és pince belső ajtaján, ládán. A többire maguk készítenek mesterséges závárt) A göcseji kástékat Gönczi rész¬letesen ismertette.
Ma már egyetlen szabadon álló (emeletes) kásté áll az Őrségben (Szalafő, Pityer¬szer), amellyel alább részletesen foglalkozunk. Göcsejben ma már egy sem áll, de a göcseji falumúzeumban az utolsó emeletes göcseji kástét rekonstruálják. Szalafőn a Papszeren is állott egy földszintes kis kásté. Ezt később méhesnek használták. Nagyrákoson a Devecserszer 85. sz. házban a haj¬lított ház hajlatába beépítve építették fel a kástét, előtte kis üröggel. Még egy ősrégi kástéról tudunk : a szalafői Pityerszer 132. sz,.kerített ház udvarán szabadon álló föld¬szintes, tornácos, két helyiséges kástéról, amely műemlékvédelem alatt áll.
Az őrségi kásték boronafallal, pallómeny¬nyezettel, zsúpfedéssel épültek. Az emele¬tes kásték földszintjének boronafalát sároz¬ták és meszelték.
A pityerszeri emeletes kásté földszintjén a nyitott színben a szőlőprést, a boronát, ekét és más gazdasági szerszámot, a mel¬lette levő kamrában hombárokat (gabonás ládákat) és hordókat tartották.
Az emeleti tornácot és a hozzá csatlakozó kamrát (fütyüliket) a négy legfelső, kon¬zolosan meghosszabbított boronagerenda hordja.
Az emeleti tornácra létra vezet, s innen nyílik a kásté ajtaja. A kástéban polcok, kör¬tés ládák, szalonnatartó rudak, kópicok áll¬nak. Az emeleti kásté meghosszabbított te¬teje alatti ajtónélküli kamrában (fütyülik¬ben) gyűlt össze minden olyan fölösleges holmi, amit nem kellett félteni. A padlásra is létra vezet, amely tele van sok nélkülöz¬hető régi edénnyel.
Külön kell szólni a pityerszeri emeletes
kásté építészeti kialakításáról. A földszinti kamra sárral tapasztott és fehérre meszelt, szeglábas boronafalaira épített emeleti bo¬ronaszerkezet nyers falát az idő sötétre pá¬colta és a kis lekontyolt nyeregtetőre az idők folyamán kissé megbarnul zsúpfedés került. A nyitott szín már a földszint kialakí¬tását is mozgalmassá teszi. Ezt a mozgalmas¬ságot fokozza a földszinti főhomlokfal fölé épített tornác konzolsora, a tornác mell¬védje és a belőle ajtó nélkül nyíló kamra (fütyülik) tornáchoz csatlakozó zárt homlok¬fala. Az épület tömegét teljesen feloldja az emeletes tornác nyitott kamrája fölé eresz¬tett tető.
A pityerszeri kásté az anyag, szerkezet és forma egységének a remekműve. Egyik kitűnő építőművészünk (Molnár Péter) sze¬rint a kásté olyan szép, hogy szebben építő¬művészeink se tudták volna kialakítani. (A mestere egy ismeretlen népi mester volt.)
Végigszemléltük a legszebb szlovéniai kástékat és tanulmányoztuk a stájerországi Kastenekről szóló szakirodalmat és megálla¬pítottuk, hogy a szlovéniai kásték a legdísze¬sebbek186. Mégis úgy találjuk, hogy a szala¬fői pityerszeri kásté szépsége az összes ismert kástét felülmúlja.
Az ismeretlen népi mester dicsérete, hogy a szokásos kásté kubust a tető egyik kontyának merész meghosszabbításával alaprajzilag és szerkezetileg továbbfejlesz¬tette, s ezzel páratlanul szép tömegű épüle¬tet alakított ki.
A magyar műemlékvédelem az elmúlt években megújította a kástét, s ezzel hosszú időre biztosította fennmaradását.
[A vasi falumúzeum előkészítő munkái során még egy, de jelentéktelen emeletes kástéra találtunk, a pankaszi Nyugatiszer, Kossuth L. u. 20. sz, telken (Haholt Sándor
tul,). Az emeletes, oromfalas, nyeregtetős épület földszintjén és emeletén is gabonát raktároztak hombárokban. Egy nagy előtér¬ből indult a hombár szélén az emeletre ve¬zető lépcső, ugyanúgy az emeletről is egy hombár szélén indult a padláslépcső.]
Összefoglalásul : Viski Károly megállapí¬tása szerint a Dunántúl fatechnikában nem érte el Erdélyt, vályogban az Alföldet, de kőépítkezésben felülmúlt minden más terü¬letet. Mégis úgy véljük, hogy Dunántúl népi mesterei a faépületek tömegének és szerkezetének kialakításában és a művészi faragásban, egyes alkotásaikban elérték az erdélyi szintet.