Vita:Habsburg–Lotaringiai Margit Klementina főhercegnő

MARGIT FŐHERCZEGNŐ MENYEGZŐJE

Budapest főváros történetében örökké emlékezetes nap marad július 15-ike. Negyedfél század múltán e napon történt újabb fejedelmi nász Buda várában, hol nemzeti nagy királyaink, Nagy Lajos és Korvin Mátyás igazán hét országra szóló fényes menyegzőiket tartották. Nem csoda, ha az egész nemzet méltó várakozással és érdeklődéssel tekintett az esküvő elé, melyben egy szebb jövő hajnalát látja, s mely reménynyel tölti el, hogy a királyi család tagjai szívesen osztják meg örömeiket a nemzettel. A jó példával természetesen József főherczeg ment elöl, a legmagyarabbés a legnépszerűbb főherczeg, a ki itt él közöttünk s tettel, szóval és lélekkel mutatja, hogy tetőtöl-talpig igaz magyar ember s hű osztályosa nemzetének. A magyar nemzet régóta szerettei közé foglalta őt és családja tagjait, smár ez az egy körülmény is ünneppé avatta az esküvő napját. A főváros lakossága ennek a szeretetnek, tiszteletnek és hódolatnak impozáns módon adott kifejezést.

Budapest a menyegző napján kora reggel ünnepi díszt öltött. A dunai kikötőket, a Buda várába vezető utczák házait s a budai palotákat fellobogózták és tarka szőnyegekkel ékítették. Az előkészületeknek és az esküvő pompájának kedvezett a nap, mely derűt árasztva ontotta sugarait egész nap. A főváros apraja-nagyja kora reggel talpon volt s Budára vonult, hogy megjelenésével kifejezést adjon rokonszenvéneks látója és élvezője legyen a fejedelmi nász ritka látványosságának. Valóságos emberáradat gomolygott föl a várba, azután a Szent-György-téren, az onnan a királyi palotáig húzódó úton és a palota előtti téren sűrű egymásutánban helyezkedett el. Különösen hölgyek voltak nagy számmal, a kik a világért sem mulasztották volna el, hogy ne lássák a bájos ifjú főherczegi arát és a fényes násznépet. A közönség a legszebb rendben helyezkedett el, s szinte dolguk sem akadt a díszruhás rendőröknek és tűzoltóknak, a kik a lakodalmas háztól a templomig sorfalat képeztek. A királyi istállók erkélyét, valamint a szomszédos paloták ablakait díszes közönség szállotta meg.

Reggeli kilencz órától kezdve gyülekezni kezdtek a meghívott vendégek is a királyi palotai Szent-Zsigmond-kápolnában. Ez a kápolna, melynek legnagyobb két nevezetessége, hogy benne őrzik Szent István jobbját és kriptájában a boldog emlékű József nádor és családjának hamvait, nagyszerű ünnepi mezt öltött erre az alkalomra. Szentélyét vörös damaszttal, főhajója padjait keleti szőnyegekkel vonták be. A fő és mellékoltárok az alcsuthi és margit-szigeti főherczegi kertészet remek példányaival voltak ékítve. Mindenütt hatalmas pálmák, babér, czitrom és narancsfák zöldeltek s nyíló hortenziák, azaleák és fuxiák tarkították virágaikkal. A csillárok futóvirágokkal, a kórusm és az oratóriumok lombfüzérekkel voltak díszítve. A padok közt díszruhás koronaőrök álltak sastollas sisakkal, ke-zökben fénylő alabárddal. Igazán tündéri látványt azonban csak akkor nyújtott a kápolna, mikor a vendégek elhelyezkedtek benne.

A két merev, feltűnő szint, a főpapok talárjának bíborát s a tábornoki kabátok kékjét, élénken törte meg az a ragyogó szin-változat, melyet arisztokrata hölgyeink jobbára lila és rózsaszín toilettjei és zászlósuraink s főméltóságaink kalpagjai, mentéi és atillái nyújtottak. Főuraink kivétel nélkül díszmagyarban, kardosán jelentek meg. Tarkították a képet az idegen államok konzulai arany sujtásos diplomata egyenruháikban és a különböző fegyvernembeli tisztek, kik a templom Szent-István-kápolnájában foglaltak állást A kórus egyik sarkán fényképező készülék volt felállítva, melylyel az esküvő egyes jeleneteit örökítették meg. Az emlékezetes jelenetről készült eme sikerült fényképeket Koller Károly tanár utódai, Forché és Gálffy budapesti fényképészek, vették föl s lapunknak adták át közlés végett. Ugyancsak a templomban Boshorics Ignácz festőművészünk készített rajzokat az esküvő ünnepélyes jelenetéről szere.

"A Szent-Zsigmond-kápolnában a nászmenet megérkezése előtt elhelyezkedtek a meghívottak. A baloldali első padban ültek gróf Szapáry Gyula miniszterelnök, gróf Bethlen András, Wekerle Sándor és Josipovich Imre miniszterek, Péchy Tamás képviselőházi elnök; a zászlós urak közül gr. Khuen Héderváry horvát bán, gróf Zichy Ágost fiumei kormányzó, gr. Zichy Ferencz főpohárnok, Szlávy József koronaőr, gr. Szééhen főudvarmarsal; több titkos tanácsos, köztük gr. Tisza Lajos, Daruváry kúriai alelnök, Fabiny Teofil, báró Fjlelsheim Gyulai, b. NiKolics Fedor, gr. Zichy Nándor, Jankorics; a fővárosban levő államtitkárok: Qromcm, Berzeviczy Albert, Szalavszky. Lukács György, Láng Lajos, Tarkói ich József; továbbá az összes budapesti idegen konzulok; számos főispán, köztök Lonovics, Svastics, gr. Török József, Horváth Mihály, gróf Széchenyi Sándor, gr. Cziráky Béla. Domahidy Ferencz, Kardos Kálmán, b. Vay Béla, Zsilinszky Mihály, Fáy Gusztáv, gróf Batthyány Lajos, gróf Béldy Ákos, gróf Bethlen Gábor, Jakabffy Imre, gróf Bethlen Géza, Hadd Kálmán, gróf Esterházy Móricz, Fábián László, Flatt Viktor főispánok, valamennyien fényes díszruhákban.

Ezenkívül jelen voltak az összes Budapesten levő tábornokok és számos törzstiszt; báró Rosner Ervin kamarás; Schnierer Aladár, Fodor József, Heinrich Gusztáv egyetemi dékánok s még sokan. A sajtó képviselőit a törzstisztek mellé kalauzolták. V» 11 órakor érkeztek meg és foglaltak helyet külön oldalpadon Hornig, Schuster, Dulánszky, Pável, Mihályi, valamint Császka és Steiner püspökök. A kóruson budai hölgyek, a miniszterekkel és főispánokkal szemben főrangú nők világos toilettekben, az oratóriumokban a meghívottak nejei egészítek ki a festői csoportokat.

Ezalatt József főherczeg neje, két leánya és a vőlegény jelenlétében fogadta a főváros tisztelgő küldöttségét, mely Ráth Károly főpolgármester, s a polgármesterek vezetése alatt tíz órakor járult eléjük. Ráth Károly főpolgármester meleg szavakbann fejezte ki a főváros örömét és szerencsekivánatait a frigykötés alkalmából. Utalt arra, hogy a főherczegi család örömünnepe az ország örömünnepe is. A paloták és kunyhók lakói országszerte ünnepelnek a fenséges családdal. De különösen a főváros közönsége, mely József nádorban a főváros újjáalkotóját, a főherczegi párban pedig annak áldozatkész jóltevőjét tiszteli. Még azt kérte, hogy a fenséges ara távol Magyarország határaitól se feledkezzék meg édes szülőföldjéről, édes magyar hazájáról. A küldöttség éljenzése után József főherczeg mondott köszönetet. Bár nem itt született, mindig ragaszkodott a fővároshoz, hol életének legszebb éveit töltötte. A főváros felvirágzása és gyarapodása élénk figyelmének tárgya s gyönyörűségére szolgál. A küldöttség éljenezve távozott s a templomba hajtatott.

Ezután Pestmegye küldöttsége tisztelgett, melyhez számos főispán is csatlakozott. Gróf Tisza Lajos mondott ékes beszédet. Felidézte József nádor emlékét, kinek, mint Pestvármegye örökös főispánjának és a jászkun kerületek főkapitányának, atyai vezetése alatt elődeink szolgálták a közügyet. De a levéltár adatai, a szájról szájra járó hagyomány az újabb öltőt is megtanították József nádor viselt dolgaira hálával és tisztelettel gondolni. Emléke Pestmegyében nemzedékről nemzedékre élni fog. A hála és szeretet kapcsa még szorosabb lett, hogy királyunk akaratára fia, József főherczeg a magyar államban egyik legfontosabb és legdíszesebb állás betöltésére vállalkozott. És most családjával épen úgy köztünk él, mint hajdan József nádor. József főherczeg meghatva válaszolt, s lelkes éljenzést keltett válasza, kivált midőn azt mondta: «A magyar hazánkhoz való ragaszkodás családom minden tagjában egyaránt megvan. Ha leányom külföldre megy is férjhez, ahhoz, a kit szeret s ki ót szereti, azért Magyarországot nem fogja elfelejteni s ragaszkodása Magyarországhoz változatlanul megmarad. E szeretet és ragaszkodás átmegy férjére ki már ép oly vonzalommal viseltetik hazánkhoz.»

A küldöttség szintén a várkápolnához hajtatott, hol a szószék alatt kaptak helyet. A velük egyidojűleg érkezett bajor tiszti küldöttséget a tábornoki kar elé, Hotze hadtestparancsnok-helyettes és Forinyák honvédfőparancsnoksági adlátus mellé ültették. A küldöttségnek s a pompás fogaton előrobogó vendégeknek a várkápolnához felvonulását érdeklődéssel nézte a közönség.

Háromnegyed 11-kor saját díszhintóján érkezett a templomhoz Simor János herczegprimás, a kit a palota díszőrsége dobpergéssel s tisztelgéssel fogadott. A kápolna bejáratánál pedig az asszisztáló papság üdvözölte a bíboros főpapot, kinek érkezésekor a kóruson elhelyezett székesegyházi énekkar Vavrinecz Mór karnagy vezénylete mellett az «Ecce sacer-dos magnus»-t énekelte. A primás bevonulásakor az egybegyűlt közönség felállt. A primás egyenesen trónusához ment s ott helyet foglalván, az evangéliumot olvasta.

A királyi palota nagy órája a tizenegyet üti. E perczben a kíváncsiság moraja zúg végig az utcza során. A sokaság nyugtalankodni kezd s vágyva tekint a Szt.-György-téri palota felé, honnan a nászmenet József föherczeg tizenkét díszhintóján elindult. A budai lövész-egyesület helyiségében mozsárlövésekkel jelzik az indulást.

Az első kocsiban ült b. Nyáry Adolf altábornagy, főudvarmester,.B£cA;«nao?7f udvari marsallal. A második kocsiban a föherczegi pár kis gyermekei, Erzsébet és Klotild főherczegnők, ültek László főherczeggel s Holdházy Mária nevelőnövel. A harmadik kocsiban Dorothea föherczegnő ült, testvérével, József Ágost főherczeggel.

Ezután József föherczeg a vőlegénynyel, Taxis Albert herczeggel és sorban a többi nászkiséret. Egy zárt kocsiban pedig Klotild főher-czegasszony ült a menyasszonynyal, Margit föherczegnŐvel. A közönség zúgó éljennel fogadta a nászmenetet s mikor Koburg Klementina herczegnöt, ez érdekes arczú fejedelmi matronát megpillantotta, harsogva éltette Ferdinánd bolgár fejedelmet. A szerető szívű anyát kellemesen lepte meg ez a gyöngéd figyelem. A mint a menet a kápolnához érkezett, a díszőrség tisztelgett, s a kóruson megzendült a «Lohengrin» nászindulója. Ez a vőlegénynek kedvencz darabja, s felséges harmóniája illett a bevonuláshoz, hiszen a vőlegény igazi dalia s menyasszonya úgy hasonlít a szőke Brabanti Elzához.

A menetet b. Nyáry Adolf főudvarmester nyitotta meg. ,Ezután a hadnagyi ruháját viselő ifjú József Ágost föherczeg karján jő a szép ara, fiatalsága teljes bájában. Valóban szép menyasszony ! Édesanyja gyönyörű termete és arczán atyja szívjósága. Sugár alakján rengő fátyol hullámzik alá, csillogó ködként folyva körül termetét. E fátyolködön át látjuk a szép alakot a hozzásimuló nehéz ezüst brocard ruhában, mely szabásra nézve princesse-forma; a fehér satin duchesse alap ezüst mintázattal van beszőve, melynek rajzát szőlőlevelek, sáslevelek s orchidea- virágok képezik. A három méter hosszú uszályt egy viruló fiú viszi, ki fehér selyem apród-ruhába van öltözve: a menyasszony kisebbik öcscse, László föherczeg. A menyasszony kezében gyönyörű bokréta van, mely alul csupa fehér strucztollal volt övezve, közepén sok tubarózsával és myrtusvirággal. Öcscse karján mindenfelé nyájasan mosolyogva és köszöngetve haladt a menyasszony a szentélybe.

Ezután Thurn-Taxis Albert herczeg jött Mária Dorothea föherczegnŐvel, ki kék selyem ruhát s fátyolos fejéket viselt. A vőlegény bajor ezredének egyenruháját viselte. Igen megnyerő arczu fiatal ember, még az ifjúság üdeségével. Majd két kis testvér jött, József föherczeg legkisebb leánykái, Erzsébet és Klotild főherczegnők, rózsaszínű ruhácskában, fejükön rózsa-koszorúval. Utánok mentek az örömszülők s a nászkiséret többi tagjai.

A násznép a következőleg helyezkedett el: Az oltár előtt a pompás imazsámolyon foglalt helyet a mátkapár s mögöttük egy alacsony bársonyos padon László föherczeg s a két kis lőherczegnő. A szentély baloldalán a következő sorban következtek a vendégek: Ferencz Salvator föherczeg, a királykisasszony vőlegénye, dsidás-századosi egyenruhában, mellette Rainer föherczeg ezredesi egyenruhában, Ottó föherczegdsidás-századosi ruhában, Koburg Klementina herczegasszony, Koburg Lujza herczegnő, Hohenzollern-Sigmaringen herczegné, Klotild főherczegasszony, Mária-Dorothea főherczegnő, József föherczeg lovassági tábornoki ruhában, ifj. József föherczeg, herczeg Thurn-Taxis alezredesi egyenruhában, Miksa Emánuel bajor herczeg tiszti egyenruhában, hg. Hohenzollern-Sigmaringen és Koburg Fülöp altábornagyi egyenruhában. Szemben velők a püspöki kar s oldalt mellettük a kiséret férfi- és hölgytagjai foglaltak helyet. Az örömanyának különben volt elég oka megelégedni azzal a hatással, a mit gyermekei a közönségre tettek. Az egybegyűltek figyelmét nem egy izben vette igénybe az a bájos látvány, a mit a három kis gyermek nyújtott, kik a menyasszony mögött térdeltek; Maszlaghy kanonok a kis leánykáknak székeket adott, a mire azok leültek; később azonban az egyik megunta a hosszas czeremóniát, fölugrott helyéről s oda futott idősebb nővéréhez a padba. A közönség a násznéppel együtt jóízűen mosolygott e jeleneten.

Az elhelyezkedés után megkezdődött a szertartás, melyben Simor herczegprimásnak segédkeztek dr. Steiner Fülöp székesfehérvári és Császka György szepesi püspökök, Csernoch és Maszlaghy esztergomi kanonokok, Holdházy apát, dr. Bundala pápai kamarás, több áldozópap, köztük König Gusztáv h. plébános, mint apostoli keresztvivő és dr. Vargha Dezső kir. palotai káplán, mint pásztorbotvivő. A herczegprimás először misét mondott, mely alatt az énekkar Bogisich esperes-plébános átiratában négy régi magyar egyházi dalt adott elő. Ezek : «Bűnösöknek segítsége*1508-ból; «Oh dicsőült szép kincs» 1651-ből; «Imádlak téged láthatatlan szentség» 1651-ből és (iIstenségnek mélysége, lelkünk ékessége* 1797-ből. Ezek a régi magyar egyházi dalok, melyeket úgy szeret a föherczegi család, nemes egyszerűségükben mély benyomást tettek mindenkire.

Féltizenkettökor kezdődött a mise után az esketési szertartás. Simor János herczegprimás intézett beszédet a fiatal párhoz. A herczegprimás beszéde nagy hatást tett, nem csupán szónokias szépsége, mély vallásossága, hanem hazafias hangja által is. Az agg főpásztor csengő, az egész templomot betöltő hangon, lendülettel beszélt. Mégjegyzé, hogy magyarul fogja a szertartást végezni, minthogy a fenséges ara magyar hölgy 8 a vőlegény is, iránta való szeretetből, de talán hazánk iránt való vonzalomból is, megtanulta a magyar nyelvet. Szólt aztán a házasság szentségéről, isten által való alapításáról. A házasság megáldását megelőzi a jegygyűrű megszentelése. Mi a gyűrű ? Önmagában nem ér többet, mint a fém, melyből készült: de végtelen sokat ér, ha szemügyre vesszük jelentőségét. A nemzeti zászló is önmagában nem ér többet, mint a mennyit az a vászon ér, melyből áll. És mégis ez jelképezi egy egész nemzet százados hagyományait, szeretetét és lelkesedését. A gyűrű kerek, nincsen vége. Épen igy a házasfelek szeretetének sem szabad végének lenni. Örökké kell tartani. A gyürü aranyból van, s az arany jelképezi a tisztaságot. Tisztának kell lennie a szeretetnek is. Szalézi Szent-Ferencz a szeretetet pehelyhez hasonlítja: a pehely könnyen repül a magasba, de a mint egy csepp víz éri, leesik és a fold sarához tapad. Ilyen tiszta legyen az ifjú pár szeretete is és nem kételkedik benne, erős, szent a hite, hogy így is lesz, hogy teljesedik a fenségek házasságában, mit a szentírás Izsák és Rebekáról mond, hogy rövideknek, napoknak látszottak nekik az évek a szeretet nagysága miatt.

A herczegprimás szokatlan erélylyel és élénkséggel mondta el beszédét, mely után a föherczegek a padból kiléptek s a mátkapár mellett foglaltak helyet. Az ara mellett álltak tanukul Ferencz Salvator és Ottó főherczegek s a vőlegény mögött Miksa Manó és Taxis Egon herczegek. A primás magyar nyelven intézte a szokásos kérdéseket Albert herczeghez, a ki minden kérdésre érthető, de kissé halk hangon szintén magyarul felelt. Annál csengőbben és han-gosabban adta meg azonban a választ a kérdésekre Margit főherczegnő.

Ezután következett az egyházi áldás, majd a gyűrűk megáldása és kicserélése, a kezek összetétele, átkötése a stólával, mely symbolikusan az egyház házasságkötési hatalmát jelképezi. Most az ünnepélyes eskü következett, melyet a primás előmondott és a mátkapár a feszületre tettkézzel utána mondotta. Az ifjú pár csengő hangon mondotta a primás után az esküt, és a királyi palota boltozatai egy fejedelmi nászon magyar nyelven visszhangozták: «holtomiglan holtáiglan . .. isten engem ugy segéljen* . . . A herczegprimás végűi megáldotta az új házaspárt s a törvény értelmében megkötöttnek jelentette ki a házasságot.

A szertartás pont 12 órakor ért véget, a mikor az új pár fölkelt, meghajtotta magát a herczegprimás és a főherczegek előtt és azután karonfogva, folytonosan köszöngetve, haladt ki a templomból a meghívott vendégek sorfala között az előcsarnokba és Mendelssohn gyönyörű «Nászinduló»-jának hangjai mellett. Az őrség tisztelgése közt indultak vissza a fogatok a föherczegi palotába. Riadó éljenzés fogadta a fiatal párt s a föherczegi családot. A kocsik lépésben hajtattak. A palotában a főherczegasszony lakosztályában fogadta az ifjú pár a rokonok és a kiséret szerencsekivánatait. Ezalatt a néptömeg a palota előtt sorakozott és addig éljenzett, mig a bájos menyasszony és a föherczegi család meg nem jelentek az ablaknál. Az éljenzés akkor érte el tetőpontját, midőn az arra vonuló katonai zenekar a Rákóczi-indulót játszta.

Fél 2-kor a föherczegi palotában ebéd volt, mely alatt üdvözlő táviratok érkeztek. Az első emeleti ebédlőben a föherczegi család es vendégei étkeztek, s itt voltak az eskető főpapok, gr. Szapáry Gyula miniszterelnök, gr. Khuen-Héderváry horvát bán, gr. Tisza Lajos és Ráth Károly főpolgármester. Az ebéd alatt Simor herczegprimás köszöntötte fel az új párt. A 3-ik emeleten terített marsall-táblához 26-an ültek, s ott GraeffEde lovassági tábornok mondott felköszöntőt. A tíz fogású ebéd körülbelül két óráig tartott. Magyaros volt az is minden ízében, még az étekhordók közül is többen magyar ruhát viseltek.

Legelőször Simor János bibornok-herczegprimás állt föl s a nászasztal széléhez támaszkodva, áldólag terjesztette ki kezét s halk imát rebegett. A fenséges hölgyek könnyeiket törlek, s a teremben mindenki elhallgatott. A föherczegi család és az ifjú pár a lépcsőig kisérték a bíboros főpapot. A herczegprimás után távoztak a többi vendégek is, egyikök a búcsúzásnál azt monda a főherczegnek: «Magyarország ünnepe volt ez», mire a föherczeg látható örömmel felelte: «Nagyon örülök a közönség rokonszenvének." Miksa Emánuel bajor herczeg nem vehetett részt az ebéden, mert már délután két órakor elutazott. Ottó föherczeg, kit a katonai szolgálat Brünnbe hivott, csak rövid ideig ült az ebédnél és délután utazott el. Rainer és Salvator Ferencz főherczegek délután négy órakor tértek vissza szállásukra. Később egy órai látogatást tettek Hohenzollern-Sigmaringen herczegnél és este Bécsbe utaztak. Szívélyesen búcsúzott a Koburg herczegi pár is.

A föherczegi család tagjai lefényképeztették magukat. Margit főherczegnőt menyasszonyi ruhájában fényképezték le. De az első felvétel nem sikerült, mert Margit főherczegnő daliás férjére pillantva, elmosolyodott, úgy hogy új felvételt kellett eszközölni.

A búcsúzás soká tartott. Koburg Klementina herczegasszony melegen ölelte magához unokáját és a vasúthoz is kikísérte. Elindulás előtt Margit főherczegnő beszélni akart szüleihez, de csak zokogni tudott és némán borúit szülei nyakába. Ez volt a legelső zokogás és az elválás okozta fájdalom a föherczegi palotában, hol addig mindig a legvígabban voltak.

Az új házaspár este fél 9 órakor a központi pályaházból külön vonaton utazott el Régensburgba. József föherczeg és családja Bicskéig kisérte a nászutazókat, kik másnap délelőtt 11 órakor érkeztek jövendőbeli lakóhelyükre, Regensburgba, hol tiszteletükre ünnepélyeket rendeztek.

József föherczeg családi örömében részt vett a vidék is. Alcsuth és Doboz községek küldöttsége a lakodalmat megelőző napon adta át szerencsekivánatait József főherczegnek. A mikor pedig a nászútra induló herczegi pár Bicskéhez ért, az alcsuthi küldöttség fáklyavilágítás és zeneszó mellett üdvözölte a fenséges utasokat. Tátrafüreden a nászünnep napján a föherczegi család ó-tátrafüredi villájának kápolnájában Oltványi Pál prépost tartott ünnepélyes isteni tiszteletet. Az új-tátrafüredi evang. templomban pedig Kenessey Béla ref. hittanár mondott könyörgést. A tátrafüredi vendégek pedig pompás virágbokré-tát küldtek Budára a fiatal főherczegasszonynak.

Fiume városa József főherczegnek üdvözlő feliratot s az új párnak díszes albumot küldött. A városi tanács a menyegző napján a városi menház szegényeit gazdagon megvendégelte, ezenkívül a fiumei «Gizella* alap kiegeszítéseképen Margit főherczegnő nevére ugyancsak a tanács egy nagyobb alapítványt tett. Fiúméban több épület föl volt lobogózva

Nászajándékok Margit főherczegnő részére

Jelentékeny vagyonnal egyenértékű amaz ajándékok összessége, melyekkel Margit főherczegnőt vőlegénye fejedelmi rokonai elhalmozták. Az úgynevezett virágos szalonban, melynek bútorzata még József nádor idejéből való, a menyegző alkalmából érkezett ajándékokat kirakták az asztalokra s a nászvendé-gek és a kiséret megtekinthették e drágaságokat. Legszebb darabjai voltak e kincstömegnek egy nyakék s egy koronaalakú diadém, holdkövekből, melyek világoskék színű brilliant-foglalatokban tündökölt. Ezt a bolgár fejedelemtől, Ferdinánd her-czegtől kapta Margit főherczegnő. A bolgár fejedelem ezeken kívül még egy nyakéket küldött három soros zafírból és egy sor apró brilliantból. Mária Valéria főherczegnő egy karpereczet küldött, mely szintén nagy értéket képvisel s az ajándékozó főherczegnönek jó ízlését dicséri. E karperecz széles aranylánczból áll, melyen brüliantokkal van kirakva e név: Valerie. Koburg Klementina her-czegnő, a bolgár fejedelem anyja, egy brilliant virágcsokrot ajándékozott unokájának. FejdíszűL ruha díszül vagy násfa gyanánt is használható, e egész kis vagyon az értéke. Az uralkodó család tagjainak ajándékai közül feltűnő szép volt egy karperecz-gar-nitura, mely három darabból áll. Egyik brilliant, másik rubin és a harmadik smaragd kövekkel van kirakva. Klotild főherczegnő, az örömanya, egy brilliant nyakékkel ajándékozta meg leányát s ez a nyakék a maga nemében a legszebbek egyike. Remek festésű legyezők voltak láthatók az ajándéktárgyak közt. Elefáncsont-legyezők gaze-szövettel vagy értékes csipkékkel. Ugyanazon szalonban voltak elhelyezve a fővárosnak és Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegyének üdvözlő feliratai, a király üdvözlő sürgönyei, egyéb díszajándékok s ezek közt Kuliffay Izabella k. a. zene-tanárnő fehér moirée antique-ba kötött alkalmi zenemüve. A vőlegény ajándékai nem voltak kiállítva. Egyéb-ként is Timrn-Taxis herczeg csak az esküvő után nynjtotta át feleségének a menyasszonyi ajándékot, mely egy nagy kerek lilabársony tokban rejlő s valóban fejedelmi gyémánt-garnitúrából állott. Azokat a gyémántokat, melyeket a főherczegnő mint ara kapott a herczegtől, a menyasszonyi ruhán volt alkalma a közönségnek megbámulni. Nagy brilliant rivier ragyogott a bájos menyasszony nyakán. A menyasszonyi koszorún alól is fényes diadém kövei vilámlottak. Függőit egy-egy gyémántgomb képezte. A ruhán szerteszórva, sőt még a piczi czipőkön is brilliantok ragyogtak.