Vita:1930-as labdarúgó-világbajnokság

Az oldal más nyelven nem érhető el.
Új téma nyitása
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Legutóbb hozzászólt Carlos71 14 évvel ezelőtt a(z) Vitatott semlegesség témában
Ez a szócikk a következő műhely(ek) cikkértékelési spektrumába tartozik:
Sport témájú szócikkek (jól használható besorolás)
Labdarúgás témájú szócikkek (jól használható besorolás)

Vitatott semlegesség[szerkesztés]

Legutóbbi hozzászólás: 14 évvel ezelőtt2 hozzászólás2 résztvevő

sn a játékvezetés szekció miatt Messiah, pertraktáció, Kérem, vandalizálja a szerklapomat! 2009. január 21., 00:14 (CET)Válasz

A vitatott részeket itt lent talalhatjátok. Messiahnak igaza van. Mi ez? A legnagyobb mérkőzéseken is előfordult, ami idegen az európai szemnek és felfogásnak, hogy a sporteseménynek közvetett halálos áldozat is van (lelövik, leszúrják, lelökik a magasabb karzatról, stb.), ami olyan természetes náluk, hogy nem is kelt feltűnést. Ez enyhén szólva is rasszista. Ehhez a részhez jó lenne külön forrás. Lehet, hogy jelen volt/van az erőszak az ottani pályákon, de ezt normálisan is le lehet írni. A vitatott semlegesség sablont eltávolítottam.Carlos71 vita 2009. május 9., 15:26 (CEST)Válasz

Játékvezetés[szerkesztés]

Az első hivatalos labdarúgó-világbajnokságra 15 játékvezetőt hívtak meg. Európából 4 főt, Dél-Amerikából 10 főt, Észak-Amerikából 1 főt. A legtöbb mérkőzést , 4-et John Langenus (belga) bíró vezetett, a legtöbb partbíráskodást, 5-öt Ulises Saucedo (bolíviai) játékvezető végezte. A meghívott játékvezetők kettős feladatot láttak el, a kijelölt mérkőzést vezették - 11 fő - illetve, ha nem vezettek, akkor 15-en valamelyik társuknak partbíróként segítettek. Négy játékvezető, kettő uruguayi, egy mexikói és a román bíró csak partbírói feladatot látott el. A legfiatalabb játékvezető az uruguayi Francisco Mateuccia volt 27 év 62 nappal.

A XX. század elején, az 1930-as években Dél-Amerikában egy-egy rangosabb mérkőzésen 10-15-30 perces kényszerszünetek voltak, az egyet nem értés jeleként, általában verekedések miatt. A dél-amerikai játékvezetők nem vették nagyon szigorúan, ha ugyanaz a játékos többször követi el ugyanazt a durvaságot. A játékosok kemények voltak, a sérülteket meggyúrták, bekötözték és ha tudtak tovább játszottak. Dél-Amerikában, a játék hevességéből tanulva, már akkor alkalmazták a cserejátékosokat, minden mérkőzésen három cserét lehetett végrehajtani.

A sportvezetők csak olyan játékvezetőket alkalmaznak, akiknek kitűnő idegeik voltak és amikor szükséges, csak egy szemükkel néztek és azt, amit nem kellett, azt nem látták meg. A verekedés végén a sebesülteket meggyúrták, bekötözték és folytatódott a játék, mintha mi sem történt volna, kivéve, ha valakit kórházba kellett szállítani. A dél-amerikai játékvezetői morált, vezetési taktikát, az alkalmazható módszereket úgy igyekeztek javítani, hogy Európából hívtak meg, első sorban angol játékvezetőket és tőlük tanulták meg - nagyon sokáig eredménytelenül - a szakmai fogásokat.

A legnagyobb mérkőzéseken is előfordult, ami idegen az európai szemnek és felfogásnak, hogy a sporteseménynek közvetett halálos áldozat is van (lelövik, leszúrják, lelökik a magasabb karzatról, stb.), ami olyan természetes náluk, hogy nem is kelt feltűnést.

Az első labdarúgó-világbajnoki tornán több más mellett - rendezés, biztosítás, költségek -, a játékvezetők felfogásbeli eltérése jelentette a legnagyobb problémát. Még Európában is eltért egymástól egy angol, spanyol, francia vagy osztrák bíró felfogása, nem beszélve a dél-amerikai szabályértelmezésről, gyakorlati alkalmazásról. A történelmi megállapításokra visszatekintve, napjainkban is megállapíthatjuk, hogy a folyamatos képzés, egyeztetés ellenére a XXI. században is találkozhatunk - igaz, sokkal árnyaltabban - hasonló problémákkal

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Vita:1930-as_labdarúgó-világbajnokság&oldid=5423712”