Videókamera

Bevezetés

A kamera a camera obscura latin kifejezésből származó elnevezés, amelyet a magyar átvett filmfelvevő és videókamera értelemben, de újabban az angol hatására a fényképezőgép elnevezésére is használják.

A videókamera egy optikai lencsékből és fényvédett részből álló szerkezet. A lencsék egy zárszerkezeten keresztül képet vetítenek egy rögzítő felületre (CCD-re vagy CMOS-ra), mely az érkező fényt elektronikusan továbbítja/tárolja. Itt a rögzítés történhet analóg módon (kazettában lévő mágnesszalagra) vagy digitálisan (kazettában lévő mágnesszalagra, írható DVD-re, esetleg merevlemezre, mint egy számítógépnél). A felbontásuk még bőven a hagyományos kamerák alatt van, de néhány éven belül valószínűleg ez is megváltozik.

Történelme

A videókamera elektronikusan rögzíti a mozgóképet. Kezdetben a televíziós iparban fejlesztették ki, de mára már teljesen elterjedt eszközzé vált. A legkorábbi videókamerák John Logie Baird tervei alapján egy elektromechanikus Nipkow-tárcsával készültek, melyekkel a BBC és a Német Posta kísérletezett az 1930-as években. A teljesen elektronikus videókamerákban már katódsugárcsöves rendszer volt (mint Vladimir Zworykin ikonoszkópjában és Philo T. Farnsworth kép disszektorában), mely 1940-re felülkerekedett a Baird rendszeren és széles körben használták egészen 1980-as évekig, amikor megjelent a szilárdtestű képérzékelő (CCD-k és később a CMOS active pixel sensor), mely megszüntette a cső technológiával kapcsolatos problémákat, ezzel egyszerűbbé és praktikusabbá téve a digitális videó munkafolyamatát.

Kezdetek

A videókamerát elsősorban két módon használták. Az első a korai (élő) műsorozásra volt jellemző, mikor a kamera a valós idejű képet mutatta a képernyőn, azonnal. Ez a módszer még napjainkban is létezik (legtöbbjük biztonsági okok / katonai / taktikai / ipari műveletek miatt fontos). A második mód terjedt el inkább manapság, amikor a képet egy tárolóeszközre (sok éven keresztül a videókazetta volt az elsődleges, de napjainkban már optikai adathordozókat használnak, pl. merevlemez, flash memória, szalag nélküli kamerák) rögzítik archiválási vagy további feldolgozási célokra. Ezt a rögzített formát használja a televíziós filmgyártás és egyéb felügyeleti feladatokhoz, ahol a felügyelet nélküli felvétel később szükséges lehet az elemzéshez.

Videókamera fajták

A modern videókameráknak számos formája és célja van, amelyek közül nem mindegyik hasonlít egy korai televíziós kamerára.

1. Szakmai videókamerák: a televíziótársaságok és filmstúdiók használják stúdiókameraként, a filmgyártásnál filmfelvevőgép a neve (digitális mozi)
2. Kamera: amelyek egyesítik a kamera és a videómagnót vagy egyéb felvevő eszközt egy egységben (pl. mobil). Széles körben használják televíziós gyártásnál, házimozihoz, elektronikus hírgyűjtéshez. (pl. zseb videókamera)
3. Biztonsági videókamerák: biztonság, felügyelet és/vagy ellenőrzési célokra alkalmazott videókamera. Kialakításuk miatt könnyen elrejthetőek. Képesek a felügyelet nélküli használatra. Gyakran ipari és tudományos célokra is használják! (pl. sugárzás, magas hő vagy mérgező vegyi anyagoknál)

4. Web kamera: olyan kamera, amely közvetít egy élőképet a számítógépen. Erre a célra a nagyobb videókamerák is használhatóak, bár szükség lehet egy analóg-digitális átalakítóra.

5. A XXI. Századi videókamerák digitálisak, melyek átalakítják a jelet közvetlenül digitális kimenetre. Az ilyen kamerák gyakran kicsik, kisebbek, mint a biztonsági kamerák és a többségüket számítógépekbe és egyéb kommunikációs hardverekbe építik bele. (legfőképpen mobiltelefonokban, de használják egyéb analóg berendezésekben is.)
6. Speciális rendszerek: tudományos kutatásoknál használt videókamerák (pl. műhold, űrjáró, mesterséges intelligencia és robotikakutatás). Gyakran a nem látható sugárzásra vannak hangolva, mint pl. infravörös fotózás (éjjellátó és hő érzékelő), röntgen (orvosi és csillagászati) használatra.

Kapcsolódó szócikkek

nagysebességű kamera
mikroszkópos kamera
víz alatti kamera
sztereoszkóp
holografikus rendszerű kamera
sávkamera
ipari kamera

Források