Ugrás a tartalomhoz

Vasárnap a la Grande Jatte-szigeten

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Vasárnap a la Grande Jatte-szigeten (1884–1886)
MűvészGeorges Seurat (1884)
Műfajzsánerkép
Mozgalom
Magasság207,5 cm
Szélesség308,1 cm
MúzeumArt Institute of Chicago
GyűjteményArt Institute of Chicago
Katalógusszám
  • 124 (A Treasury of Art Masterpieces: from the Renaissance to the Present Day)
  • 74 (The Most Famous Paintings of the World)
Anyag
A Wikimédia Commons tartalmaz Vasárnap a la Grande Jatte-szigeten témájú médiaállományokat.

A Vasárnap a la Grande Jatte-szigeten Georges Seurat festménye, amely a chicagói Art Institute Chicago gyűjteményének része.

Keletkezése

[szerkesztés]

Georges Seurat legnagyobb (207,5 × 308,1 centiméteres) és legismertebb festménye 1884 és 1886 között keletkezett. A képen különböző, de inkább magasabb társadalmi osztályokhoz tartozó emberek sétálnak, pihennek a Párizshoz közeli la Grande Jatte-szigeten, illetve csónakáznak a Szajnán.[1] 1884-ben már festett egy hasonló kompozíciójú képet, a Fürdőzők Asnières-nél címűt. Utóbbi a szigettel szemközti folyópartot, a munkásosztály kikapcsolódási helyszínét ábrázolja. A két kép közötti összekötő kapocs a la Grande Jatte fáinak zöldje, amely az első kép jobb felső sarkában látható, illetve egy napernyős, cilinderes, vagyis a la Grande Jatte-szigethez tartozó, a két part között közlekedő csónakban utazó pár, ugyanazon a festményen.[2]

Habár a művész a modern életből választotta témáját, az ókori művészetet, különösen az egyiptomi és görög szobrokat jellemző időtlenség érzetét akarta megteremteni. A festmény a Seurat által kifejlesztett, szisztematikus és tudományos alapokon nyugvó pointilista stílusban készült. Első lépésként, 1884-ben, apró, vízszintes ecsetvonásokkal, kiegészítő színeket használva, vékony réteget vitt fel a vászonra. Ezután helyezte el a pici festékpöttyöket, amelyek távolabbról nézve formákká állnak össze, és megteremtetik a fény illúzióját. Valamikor 1889 előtt Seurat kék, narancssárga és vörös pöttyöket festett a kép szélére, hogy megteremtse az átmenetet a kompozíció és a külön ehhez az alkotáshoz tervezett fehér képkeret között.[1]

Jegyzetek

[szerkesztés]

Források

[szerkesztés]