Víztisztító

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

Víztisztító berendezéseknek nevezzük azokat a készülékeket, amelyek a különböző szennyezőanyagok vízből való eltávolítására, koncentrációjuk csökkentésére szolgálnak alapvetően fizikai, kémiai vagy biológiai módszerrel.

A víztisztításnak több fő területe is van mint például öntözővíz, uszoda vagy akár ivóvíz tisztítás.

A háztartásban a gépek védelme (mechanikus szennyezőanyagok, vízlágyítás) és az ivóvíz minőségének javítása miatt szokás kiegészítő vízszűrést alkalmazni.

Története[szerkesztés]

A 19-20. századig az úgynevezett lassú és gyors mechanikai homokszűrők voltak elterjedtek. Az 1800-as években százasával épültek Európában a homokszűrők. A szűrési folyamat felgyorsítása érdekében alumínium-szulfátot kezdtek alkalmazni a szűrő előtt amivel hatvanszorosára növelték a szűrési sebességet kisebb méret mellett.

Az első modern szűrőüzem az Egyesült Államokban épült 1902-ben, New Jersey-ben. Meg kell még említeni John R. Baylis (1885-1963) amerikai kémikust és mérnököt, aki az ivóvíz szűrési eljárások minőségének javításában elért kutatásokról ismert. A nevéhez kapcsolódik például az ivóvíz illat és íz minőségét befolyásoló tényezők megértése, és nagy átbocsátású szűrők kifejlesztése is az 1930-as 40-es években.

Szűrési módszerek[szerkesztés]

Szűrővel, adszorpcióval, ioncseréléssel, biológiai anyagcserével és egyéb módszerekkel oldható meg.

Néhány elterjedt típus:

  • Homokszűrő
  • Cserélhető betétes vízszűrő (aktív szén, szövet, kerámia stb.)
  • Visszaöblíthető vízszűrő
  • Média-szűrők pl. vas, mangán, nehézfémek eltávolítására
  • Ülepítéses
  • Desztilláció

Otthoni ivóvíz utótisztítás[szerkesztés]

A lakosság számára biztosított központi víztisztítási eljárásoktól, akár a fúrt kút, vagy a vezetékes víz megszűrésére szolgáló háztartási ivóvíztisztításig. A kategóriában helyt kapnak a specifikus vízszűrők is, amelyek egy jól behatárolható szennyező anyag megszűrésére képesek. Ilyen például a vas és mangánmentesítő, vagy az arzénmentesítő szűrőbetét.

A háztartási ivóvíz tisztításban alkalmazott főbb módszerek:

  1. Szűrőbetétes víztisztító
  2. Ozmózis víztisztító
  3. Specifikus (speciális) vízszűrő

A szűrőbetétes háztartási ivóvíztisztító berendezések minimum egy, és akár korlátlan számú vízszűrő egységből állnak. Ezeknek a víztisztító berendezéseknek az alap szűrési mechanizmusa az aktívszenes víztisztítás. Ezt a víztisztítási fajtát egészítik ki több lépcsős vízszűrés esetén PP szűrőbetétekkel. Általános PP szűrőbetét az 5 mikronos, de 1 mikronos szűrés is előfordul a három fázisos változatoknál. Előfordul még, hogy kapilláris membránnal, vagy ultraszűrővel egészítik ki a víztisztítót, ezzel növelve annak hatásfokát, hiszen a szűrési méret 0,02 mikronra csökkenthető segítségével.

Az új generációs integrált szűrőbetétek képviselik ebben a kategóriában a legújabb innovációt. Egy szűrőbetéten belül több szűrési funkciót (többlépcsős szűrés) valósítanak meg. A szűrőbetét kialakításától függően akár 4-5 különböző szűrőlépcsőnek megfelelő szűrési feladatot biztosítva. Ezek a szűrőbetétek felépítésüknek köszönhetően kiemelkedően költséghatékonyak, környezetkímélők, helytakarékosak. A szűrőbetétek 4. és 5. szűrési lépcsői specifikus szűrőanyagok (nehézfémek, nitrát, arzén, fluorid stb. eltávolítására).

Kockázatok:

  • nem megfelelő szűrőbetét választás (a vezetékes vízben lévő valós szennyezők ismerete nélkül választott szűrőanyag többet árthat, mint használ);
  • az aktívszén nem megfelelő bakteriológiai védelme miatt bekövetkező bakteriológiai és kémiai minőségromlás (denitrifikáció).

Előfordulhatnak olyan szennyezők is a vízben, melyek eltávolítása csak teljes sótalanítással oldható meg. Erre az esetre a desztilláció mellett az ozmózis víztisztító berendezések jelentenek megoldást. Hátrányuk többek között az, hogy a kezelésre szánt víz nagy részét hulladékvízként a szennyvízcsatornába vezeti, másrészt a vízben lévő szennyezőkön kívül a hasznos ásványi anyagokat is eltávolítja. Az RO membrán típusától függően szükség lehet gyűjtőtartályra is a szűrési folyamat lassúsága miatt, így a háztartási víztisztításban a tartályban lévő pangó víz kiemelt kockázatot jelent.

Az ozmózis víztisztító előtt található előszűrők az ozmózis membrán védelmére szolgálnak, durva vízszűrést végeznek, ezzel kímélik az ozmózis membránt a nagyobb szennyeződésektől.

Az RO víztisztítás főbb kockázatai:

  • baktériumok elszaporodhatnak a szűrő utáni blokkban, könnyen túllépheti az egészségügyi határértéket. Erre megoldást jelenthet a rendszeres, előírás szerinti karbantartás, valamint UV szűrő elhelyezése (csírátlanítás).
  • Visszasózó berendezések esetében a pontatlan kalibrálásból adódó túl alacsony/magas sómennyiség.
  • Olcsóbb, nem bevizsgált berendezések esetében a készülékházból, szűrőkből kioldódó vegyi anyagok magas koncentrációja.

Kockázatok minimalizálása:

Készüléktípustól és a vízzel érintkező anyagoktól függő – az üzembe helyezéshez tartozó átöblítési és fertőtlenítési eljárás, a 2-3 napnál hosszabb üzemszünet utáni teendők, a szűrők cseréjére, regenerálására, illetve a kisberendezés fertőtlenítésére vonatkozó előírások szerepelnek.

A kezdeti fertőtlenítés és öblítés, a hosszabb üzemszünetek utáni alapos átöblítés, a tartállyal ellátott kisberendezések esetén a tartály leürítése, tisztítása és fertőtlenítése, valamint a szűrő-patronok rendszeres cseréje a baktériumok elszaporodásának lehetőségét csökkenthetik. A berendezések rendszeres (3-6 havonta történő) fertőtlenítést, karbantartást, szűrő- vagy egyéb alkatrész (pl. UV-lámpa) - cserét igényelnek, amely jelentős költséget jelenthet. A biztonságos üzemeltetés csak a használati útmutatóban leírtak pontos betartása mellett lehetséges. A berendezések beüzemelésekor, illetve 2-3 napos üzemszünetet követően egyes esetekben jelentős mennyiségű vízzel át kell öblíteni. A „kancsós” berendezéseket célszerű hűtőben tárolni.

A maradék fertőtlenítőszer eltávolítása miatt a kezelt víz „romlandó”-nak minősül, ezért célszerű hűtőben tartani, és 24 órán belül elfogyasztani.

Mivel Magyarországon szinte mindenhol megfelel a vezetékes ivóvíz minősége az előírásoknak, így az utólagos kezelése íz és illat minőség javítása esetében lehet indokolt.

Külső hivatkozások[szerkesztés]

Források[szerkesztés]