Tüzes Bálint

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Tüzes Bálint
Született1951. december 11.
Nagyvárad
Elhunyt2013. június 8. (61 évesen)
Nagyvárad
Foglalkozásapedagógus,
újságíró,
költő
SablonWikidataSegítség

Tüzes Bálint (Nagyvárad, 1951. december 11. – Nagyvárad, 2013. június 8.[1]) erdélyi magyar tanár, újságíró, költő.

Életpályája[szerkesztés]

Az erdélyi örmény Tüzes család leszármazottja.[2] 1981-ben végzett a kolozsvári Babeș–Bolyai Tudományegyetem bölcsészkarán. Az egyetem elvégzése után Nagyváradon a tanított különböző iskolákban magyar nyelvet és irodalmat, valamint francia nyelvet. Nagyváradi lapoknál újságíróként dolgozott, de tudósított kolozsvári lapokat is (Vasárnap, Keresztény szó).

Nagyváradon hunyt el, Szamosújváron helyezték örök nyugalomra.[3]

Munkássága[szerkesztés]

Már diákként vonzódott a költészethez, versenyeken vett részt, és díjakat szerzett. Fontosnak tartotta tanári pályáját, diákjaitól megkövetelte, hogy olvassanak, színházba járjanak, és ezekről be is számoljanak.[4]

Kötetei[szerkesztés]

  • Életfaárnyék. Versek; Europrint, Nagyvárad, 2001 + CD
  • Forrongó századelő. Beszélgetések Tóth Jánossal a Holnap korszakáról; Europrint, Nagyvárad, 2006

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Itthagyott árnyékvilág Archiválva 2013. december 2-i dátummal a Wayback Machine-ben, Reggeli Újság, 2013. június
  2. Tüzes család
  3. Gyászhír[halott link], Szabadság, 2013. június 15.
  4. Fábián Tibor interjúja a Harangszóban.

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

  • Dávid Csaba: A halk Tüzes avagy szemüvegjavítás, Erdélyi Örmény Gyökerek, 6. évf. 64. sz. (2002.6.), p. 22-23.
  • Dormán László: Miért írt verseket?, Határok nélkül, Kossuth Rádió (2004. július 9.)
  • Gittai István: Barátok, cimborák, múzsák, Nagyvárad, 2008/1 Online hozzáférés
  • Kozma Éva: Galambok és gondolatok – Tüzes Bálint négy költeményének elemzése, Nagyvárad, 2007/10. Online hozzáférés
  • Versei a MEK-ben