Tipográfiai mértékrendszer

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

A tipográfiai mértékrendszer vagy más néven pontrendszer a nyomtatás fejlődése során alakult ki, de mivel a számítógépek is ezt a rendszert használják, az élet számos területén találkozhatunk vele. Röviden tipometriának is nevezik.

Kialakulása[szerkesztés]

A 18. században még minden nyomda saját méretű betűt használt, de az ipar fejlődése gazdaságtalanná tette azt a megoldást, hogy minden nyomdász magának állítsa elő az ólombetűket, ezért kialakultak a betűöntödék.

Az első tipográfiai pontrendszert Sébastien Truchet (1657–1729) dolgozta ki. A pont méretét 1/1728 királyi lábban adta meg. Ez 0,188 mm, a későbbi Didot-pont fele.

Pierre Simon Fournier 1737-től a saját pontrendszerében adta meg a betűk méretét. Egy pont 0,345 mm volt, a későbbi Didot-pont 11/12 része.

A rendszert François Ambroise Didot és fia, Firmin Didot fejlesztette tovább. Méretét hagyományosan 0,376065 mm-ként adják meg, a hivatalos átszámítás szerint azonban ez 0,3759715 mm. A gyakorlatban 0,376 mm. Az alapegység a francia királyi láb volt, és így 6 × 12 × 12 = 864 Didot-pont tesz ki egy francia királyi lábat.

1975-ben javasolták a Didot-pont lekerekítését 0,375 mm-re, technikai okok miatt azonban nem tudták megvalósítani.

A Francia Nyomdászati Hivatal 0,4 mm-es pontot használ.

Az amerikai nyomdák egy olyan lábat használnak, ami 1024/1000 része a római lábnak. Ez nem több, mint 0,0002%-kal nagyobb, mint 304,8 mm. Ez 864 pont.

  • Nelson C. Hawks 1879-től egy 0,375%-kal csökkentett lábat használt. Így a Hawks-pont 0,013 837 hüvelyk, vagy 0,35146 mm.
  • Egy másik definíció szerint 350 mm-ben 996 pont van, így egy pont 0,013 848 867 hüvelyk ≈ 0,351405622 mm.
  • Lawrence Johnson a nyomdai lábat 249⁄250 (99,6%) angol lábban adta meg. Ez 0,01383 hüvelyk, amit 1959-ben 0,35136(6) mm-re váltott át.

1886-ban a Type Founders Association of the United States tizenötödik közgyűlése a Johnson-pontot tette szabványossá. Eszerint a nyomdai láb 11,952 hüvelyk, avagy pontosan 303,5808 mm, így a pont mérete 1⁄72,27 hüvelyk, vagy 0,3515 mm. A TeX számítógépes szövegszerkesztő ezt a pontméretet használja.

A ma szabványos DTP-pont (desktop publishing point) az angolszász 25,4 mm-es hüvelyk 1/72-ed része, ami 0,0138(8) hüvelyk vagy 0,3527(7) mm. 12 pont egy pica, és hat pica tesz ki egy hüvelyket. A TeX ezt ‚bp‘-ként jelöli. Ezt használja többek között az Adobe PostScript, az eredeti Macintosh és a LaserWriter,[1][2] és ez a Photoshop és a Word egyetlen pontegysége. Ezért a DTP-pontot PostScript-pontnak is hívják. A CorelDraw két fajta pontot is tud kezelni. Az egyik a pont ami azonos a DTP-ponttal, a másik a Didot által kifejlesztett rendszerhez közelít, de 1 Corel didot = 0,37592 mm, 864 Corel didot = 324,795 mm.

Tipográfiai pont[szerkesztés]

A méter legkisebb általánosan használt egysége, a milliméter túl nagy volt, ezért a nyomdai mértékrendszer alapja a tipográfiai pont, aminek a mérete 0,376 milliméter. Kisebb pedig azért nem lehetett, mert ólomból ez volt az előállítható legvékonyabb. A nyomdaiparban nem is olyan rég még általánosan elterjedt, ólomalapú kézi szedés és a magasnyomtatás még két magasabb egységet is használt, a németül Durchschussnak nevezettet, amely 2 pontból állt, és a cicerót, ami 12 pont (4,513 milliméter).

A pontrendszer és a méterrendszer kapcsolata[szerkesztés]

1 méter 2660 pont. Az átszámításnak akkor van szerepe, ha azt akarjuk kiszámolni, hogy mondjuk egy 12 pontos betűből hány fér el egy sorban, egy oldalon, vagy hány oldalas lesz egy könyv. A számításhoz az n betű méretét veszik alapul, ami a fele a betűméretnek, tehát a 12 pontos n mérete 6 pont. Általános képlet: szedéstükör pontmérete osztva a betűtörzs pontméretével, szorozva 2-vel.

Betűnagyságok[szerkesztés]

Claude Garamondról nevezték el a betűméretet

A ma használatos rendszer bevezetése előtt a nyomdászok névvel jelölték a betűméreteket. Az elnevezések az előállítás nehézségeire utalnak, vagy történelmi okuk van.

  1. Brillant (3 pontos)[3]
  2. Gyémánt (4 pontos) – Az előállítás nehézségére és valószínűleg az árára utalt.
  3. Gyöngy (5 pontos) – Neve szintén az értékére utal. Ezt a két betűméretet nagyobb törzsre öntötték.
  4. Nonpareille (6 pontos) – Összehasonlíthatatlant jelent, a maga korában nagyon nehéz volt előállítani.
  5. Kolonel (7 pontos)[3]
  6. Petit (8 pontos) – A francia kicsi szóból alakult ki.
  7. Borgisz (9 pontos) – A szintén francia eredetű burzsoá szóból kapta a nevét.
  8. Garmond (10 pontos) – Claude Garamond betűmetszőről kapta a nevét, nem keverendő össze a Garamond betűtípussal.
  9. Ciceró (12 pont) – Peter Schöffer a nyomdaipar kezdetén ebből a méretből nyomtatta Ciceró leveleit. A legtöbbször használt méret.
  10. Mittel (14 pontos) – A maga korában 7-féle méret volt, ez volt a középső.
  11. Tercia (16 pontos) – Ugyanebben a korban a harmadik volt a sorban.
  12. Text (20 pontos) – Szöveget jelent, a kezdetekben ezt használták a szövegszedésre, vannak feltételezések, hogy Gutenberg 42 soros bibliájának méretére utal.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ H. A. Tucker: Desktop Publishing. In: Maurice M. de Ruiter: Advances in Computer Graphics III. Springer, 1988, ISBN 3-540-18788-X, P. 296.
  2. ↑ Michael B. Spring: Electronic printing and publishing: the document processing revolution. CRC Press, 1991, ISBN 0-8247-8544-4, Page 46.
  3. ↑ a b Nyomdai betűméretek (Kisokos, Magyar Elektronikus Könyvtár)

Források[szerkesztés]

  • Kéziszedés tankönyv Műszaki Könyvkiadó, Budapest 1972
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Tipográfiai_mértékrendszer&oldid=24598160”