Természettől való elidegenedés szindróma

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A természettől való elidegenedés szindróma a természettől való egyre nagyobb elidegenedést jelenti. A természettől eltávolodva az emberek egyre kevésbé érzik át a természet jelenségeit és ritmusát, ami főként a gyerekek és fiatalok fejlődését érinti, de hat a felnőttekre és a társadalomra is.

Richard Louv 2005-ben Last Child in the Woods című könyvével hívta fel a figyelmet a problémára.[1] A jelenséget sem az ICD-10,[2] sem a DSM-5[3] nem ismeri el mentális zavarként. 2009-ben az evidenciát lefordították és ellenőrizték.[4] Richard Louv szerint ez nem is egy orvosi diagnózis, hanem azt jelzi, hogy mekkora probléma, hogy az ember eltávolodott a természettől.

Louv szerint a jelenség okai között szerepel a gyerekek féltése, a természetes közeghez való korlátozott hozzáférés, és a képernyő csalogatása.[5] A kutatások szerint összefügg azzal, hogy az Amerikai Egyesült Államokban a nemzeti parkok látogatottsága csökken, és a gyerekek egyre többet foglalkoznak az elektronikus médiával.[6]

Kritikusai szerint az elnevezés csak elfedi a valódi problémákat, hogy a gyerekek miért töltenek kevesebb időt a szabad levegőn és a természetben.[7]

Példák[szerkesztés]

A legismertebb példa az a Bajorországban rendezett rajzverseny, amin 40 ezer gyerek vett részt, és közülük 30% lila tehenet rajzolt.[8] A szociológusok további vizsgálatokkal arra a következtetésre jutottak, hogy a gyerekek és a fiatalok a természetet idealizálva látják. Fát ültetni jó, fát kivágni rossz, a vadász pedig gyilkos.[9]

Ezt az eredményt a kutatók Bambi-szindrómának is nevezték.

Egy másik példa, hogy 1997-ben a gyerekek 7%-a, 2003-ban 11%-a azt hitte, hogy a kacsák sárgák.[8][10]

Kutatása[szerkesztés]

Richard Louv tíz évet töltött azzal, hogy beutazta az Amerikai Egyesült Államokat, és vidéken és városban is megkérdezte a gyerekeket és a felnőtteket a természettel kapcsolatos tapasztalataikról. Szerinte a szenzációhajhász média és a túlféltő szülők bezavarták a gyerekeket az erdőkből és a mezőkről, míg a félelem kultúrája előnyben részesíti a szabályozott sportot a képzeletgazdag játékkal szemben.

Ezeket a trendeket felismerve felmerült az a vélemény,[11] hogy az ember ösztönösen vonzódik a természethez, és a döntéshozók lépéseket tettek annak érdekében, hogy a gyerekek több időt töltsenek a szabadban. Megszervezték a szabadtéri nevelést, az erdei óvodákat és iskolákat. Ez egybeesett azzal a mozgalommal, ami szerint kevéssé kötött napirendet kell létrehozni a gyerekek számára, hogy kötetlen körülmények között, felszabadultan játszhassanak és pihenhessenek.[12]

További kutatások szerint egészségügyi szempontból is fontos a természetes környezet és a mozgás.[13][14] A mentális egészség és jólét is a természetes környezethez kapcsolódik.[15] A természetben való tartózkodás vigasztalhat, és a többi negatív érzelmet is csökkentheti.[16]

Okai[szerkesztés]

A szülők zárt helyen tartják gyerekeiket, hogy megvédjék őket a kint leselkedő veszélyektől. Richard Louv szerint annyira meg akarjuk védeni gyerekeinket, hogy ez problémává válik, és a gyerekek már nem tudják kiépíteni ösztönös kapcsolatukat a természettel. A média hozzájárul a külvilágtól való félelem növeléséhez. Így a gyerekek lemaradnak a természet felfedezéséről. Louv szerint ez a természettől való elidegenedés vezető oka, mivel a szülők szerepe döntő a kisgyerekek nevelésében.[17]

A természetes környezet visszaszorul az urbanizáció hatására. Sok park és természetvédelmi terület a helyi növények és állatok védelmének érdekében korlátozottan látogatható, és a látogatók nem térhetnek le a kijelölt útvonalakról. A nevelők és a természetvédők kiegészítik ezeket a tilalmakat: Mindent a szemnek, semmit a kéznek! Louv szerint ezek a védőintézkedések tovább csökkentik a gyerekek kapcsolatát a természettel.[17]

A gyerekek egyre több időt töltenek bent. A technikai fejlődés miatt a gyerekek számára újabb szórakozási lehetőségek nyíltak meg, mint a tévé, a számítógép és a videojátékok, amelyek mind arra csábítják a gyereket, hogy maradjon bent a szobában. Egy átlagos amerikai gyerek heti 44 órát tölt az elektronikus médiával.[17] Az egész napos iskola is ehhez hasonlóan hozzájárulhat a természettől való elidegenedéstől.

Következményei[szerkesztés]

A gyerekek kevésbé vannak tekintettel arra a természetes közegre, ami még megmaradt a számukra. Louv szerint ez nemcsak a gyerekek, hanem a Föld egészségét is rontani fogja.[18] A következő nemzedék várható élettartama csökkenhet a természettől való elidegenedés miatt.[19]

Gyakoribbá válhat a figyelemzavar, a szorongás és a depresszió. Louv szerint, ha csendben vagyunk kint a természetes környezetben, akkor a természet segíthet lenyugodni.[17] Az Illinois Egyetem kutatása szerint a figyelemhiányos hiperaktivitás tünetei is szignifikánsan enyhülnek.[20] Ezen alapul a figyelem helyreállításának elmélete, ami rövid távon az egyén képességeinek helyreállítására, hosszabb távon pedig a stressz és az ellenségesség leküzdéséhez nyújt segítséget.

A hiperaktivitás és a hangulatzavarok fejlődését tekintve a természettől való elidegenedés az alsós osztályokhoz kapcsolódik. Louv szerint a gyerekek jobban teljesítenek matematikából, természetrajzból, társadalomismeretből és nyelvekből, amelyek jó időben kiköltöznek az osztálytermekből, vagy más kísérleti nevelési módszereket használnak.[21]

Szintén növekvő probléma a gyermekkori elhízás. Az Amerikai Egyesült Államokban 9 millió 6-19 éves túlsúlyos vagy elhízott. Az Orvostudományi Intézet szerint az elhízás az elmúlt 30 évben megduplázódott a tizenévesek és megtriplázódott a 6-11 évesek körében.[19]

A Public School Insighttal végzett interjújában Louv további pozitív hatásokat tulajdonított a természettől való elidegenedés kezelésének: a figyelem javítását, a kreativitás növelését, a stressz csökkentését, a kognitív fejlődés támogatását, a rácsodálkozás képességét és a földdel való kapcsolat javulását.[18]

A közvetlen napfénynek való kitettség növeli a fényérzékenységet és támogatja a rövidlátás kifejlődését. Ugyanis ilyen körülmények között kevesebb olyan jelzőanyag termelődik, aminek hatására a szem megnyúlik a növekedés szakaszában.[22][23]

Szervezetek[szerkesztés]

A Children & Nature Network mozgalmat vezet, aminek feladata újra felépíteni a kapcsolatot a természettel a gyerekeket, családjukat és a közösségeket különféle programokkal, újító ötletekkel, bizonyítékokon alapuló erőforrásokkal és eszközökkel és széles körű együttműködéssel.

A No Child Left Inside Coalition igyekszik kicsalogatni a gyerekeket. Most saját törvényjavaslatukon dolgoznak, ami növelné a környezeti nevelést az iskolákban. A csoport szerint a természettől való elidegenedésen segíteni lehet azzal, hogy felkeltjük a gyerekek figyelmét a külvilág iránt, és bátorítani őket a természet felfedezésére.[24]

Columbiában az OpEPA (Organización para la Educación y Protección Ambiental) már több, mint 10 éve foglalkozik az üggyel.[25] Célja az, hogy újra felépítse a gyerekek és a fiatalok kapcsolatát a természettel, és kifejlessze bennük a természet iránti felelősséget.

Kritika[szerkesztés]

Dr. Elizabeth Dickinson, a University of North Carolina at Chapel Hill munkatársa a North Carolina Educational State Forest system (NCESF), egy erdőt megőrző program esettanulmányába bekapcsolódva tanulmányozta a természettől való elidegenedést. Dickinson szerint Louv könyve a károsodott ember és a természet közötti kapcsolat helyreállítására való felhívás, és egyetért azzal, hogy gyógyító hatású a közvetlen kapcsolat kialakítása. Azonban vitatja, hogy a Louv által leírt módon megelőzhető lenne az elidegenedés a természettől, mert azt a felnőttek diszfunkcionális kulturális és pszichés praktikáinak tulajdonítja. Mélyebb kulturális vizsgálatok és alternatív módszerek híján a természettől való elidegenedés a helyzet félreismeréséből adódik, amit aztán helytelenül próbálnak kezelni.

Dickinson elemezte az NCESF által használt nyelvet és szövegeket, és összehasonlította Louv írásaival. Arra jutott, hogy mindkettő ismételgeti, hogy az ember eltávolodott a természettől, és az általuk ajánlott technikák lehet, hogy mégsem visznek közelebb a természethez.

Dickinson szerint az ember fokozatosan távolodott el a természettől, és nem hirtelen, az elmúlt évtizedekben. Úgy gondolja, hogy a felnőttek idealizálva tekintenek vissza gyermekkorukra, anélkül, hogy észrevennék a már nemzedékek óta egyre rosszabb kapcsolatot. Ahelyett, hogy a természetet külső tényezőnek tekintené, a belső természethez való visszautat és a természetben töltött megfelelő mennyiségű időt tekinti hatékony válasznak arra, amit mások természettől való elidegenedésnek neveznek. Emellett az érzelmi nevelésnek meg kell előznie a tudományos tanítást, és a nevekkel való felcímkézést.[7]

Louv megállapította, hogy még a nyelv maga is elég trükkös, amin a természetről beszélünk, hiszen mi is a természet részei vagyunk, amit azonban a nyelv nem tükröz. Erről sokat írt, és szerinte sok betegségnek az az oka, hogy nem tekintjük magunkat a természet részének.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ Marilyn Gardner, "For more children, less time for outdoor play: Busy schedules, less open space, more safety fears, and lure of the Web keep kids inside", Christian Science Monitor, June 29, 2006
  2. ↑ http://priory.com/psych/ICD.htm
  3. ↑ http://www.dsm5.org/ProposedRevisions/Pages/InfancyChildhoodAdolescence.aspx
  4. ↑ Archivált másolat. [2014. március 3-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. augusztus 25.)
  5. ↑ Stiffler, Lisa. „Parents worry about 'nature-deficit disorder' in kids”, Seattle Post-Intelligencer , 2007. január 6. 
  6. ↑ (April–June 2007) „Is There Anybody Out There?”. Conservation 8 (2). [2008. december 1-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. november 22.)  
  7. ↑ a b Elizabeth Dickinson: The Misdiagnosis: Rethinking "Nature-deficit Disorder" 2013 DOI:10.1080/17524032.2013.802704
  8. ↑ a b Andrea Kreutz, Bambi-Syndrom, Die Zeit, Ausgabe 15. Mai 2007, (abgerufen 29. Dezember 2012)
  9. ↑ Rainer Brämer, Das Bambi-Syndrom (PDF-Datei; 62 kB), Marburg, 1998 (abgerufen 29. Dezember 2012)
  10. ↑ Rainer Brämer, Naturentfremdung? (PDF-Datei; 125 kB), 2008 (abgerufen 29. Dezember 2012)
  11. ↑ Kellert, Stephen R. (ed.). The Biophilia Hypothesis. Island Press (1993). ISBN 1-55963-147-3 
  12. ↑ Hodgkinson, Tom. The Idle Parent: Why Less Means More When Raising Kids [archivált változat]. Hamish Hamilton, 233. o. (2009). ISBN 978-0-241-14373-5. Hozzáférés ideje: 2015. augusztus 25. [archiválás ideje: 2009. február 13.] 
  13. ↑ Pretty, J., Angus, C., Bain, M., Barton, J., Gladwell, V., Hine, R., et al. (2009) . Pretty, J., Angus, C., Bain, M., Barton, J., Gladwell, V., Hine, R., et al. (2009).Nature, childhood, health and life pathways: University of Essex.
  14. ↑ Kuo, F. E. (2010). Parks and other green environments: essential components of a healthy human habitat: National Recreation and Park Association.
  15. ↑ Townsend, M., & Weerasuriya, R. (2010). Beyond blue to green: The benefits of contact with nature for mental health and well-being. Melbourne, Australia.
  16. ↑ Bowler, D. E., Buyung-Ali, L. M., Knight, T. M., & Pullin, A. S. (2010). A systematic review of evidence for the added benefits to health of exposure to natural environments. BMC Public Health, 10(1), 456
  17. ↑ a b c d Outside Agitators Archiválva 2011. június 14-i dátummal a Wayback Machine-ben by Bill O'Driscoll, Pittsburgh City Paper
  18. ↑ a b Last Child In The Woods Interview Archiválva 2009. január 26-i dátummal a Wayback Machine-ben by Claus von Zastrow, Public School Insights
  19. ↑ a b [1] National Environmental Education Foundation
  20. ↑ Jim Barlow, "[2]", News Bureau
  21. ↑ Richard Louv, "[3] Archiválva 2014. július 28-i dátummal a Wayback Machine-ben", Orion Magazine.
  22. ↑ American Academy of Ophthalmology: Evidence Mounts That Outdoor Recess Time Can Reduce the Risk of Nearsightedness in Children, 2013. május 1. [2013. október 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. október 7.)
  23. ↑ „New research an eye opener on cause of myopia”, 2011. június 1. (Hozzáférés: 2013. október 7.) 
  24. ↑ Nature Deficit Disorder, Archiválva 2009. január 15-i dátummal a Wayback Machine-ben No Child Left Inside
  25. ↑ http://www.opepa.org

Források[szerkesztés]

  • Richard Louv: Last Child in the Woods. Saving our Children from Nature-Deficit Disorder. Paperback, Atlantic Books, London 2009, ISBN 978-1-565-12605-3.
  • Ulrich Gebhard: Kind und Natur. Die Bedeutung der Natur für die psychische Entwicklung. VS Verlag für Sozialwissenschaften, Wiesbaden 2009, ISBN 978-3-531-16338-3.
  • Matt Cartmill: Das Bambi-Syndrom. Jagdleidenschaft und Misanthropie in der Kulturgeschichte (Originaltitel: A View to a death in the Morning, übersetzt von Hans-Ulrich Möhring) Rowohlt, Reinbek bei Hamburg 1995, ISBN 3-499-55566-2.
  • Rainer Brämer: Natur obskur. Wie Jugendliche heute Natur erfahren. Oekom, München 2006, ISBN 978-3-86581-037-3.

Fordítás[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Natur-Defizit-Syndrom című német Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Ez a szócikk részben vagy egészben a Nature deficit disorder című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Természettől_való_elidegenedés_szindróma&oldid=26387751”