Teniszkönyök
| Teniszkönyök | |
 | |
| BNO-10 | M77.1 |
| BNO-9 | 726.32 |
| Főbb tünetek | fájdalom |
| DiseasesDB | 12950 |
| MedlinePlus | 000449 |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Teniszkönyök témájú médiaállományokat. | |
A teniszkönyök a mozgásszervi rendszer egyik gyakori túlterheléses kórképe, amely az alkar feszítő izmainak tapadási pontján kialakuló ín- és csonthártya-eredetű elváltozás (laterális epikondilitisz). Neve onnan ered, hogy a rendszeresen teniszezők nagy részénél életük során legalább egyszer előfordul, de a betegség nem sportághoz kötött: megjelenhet dobóatlétáknál, fizikai munkát végzőknél, valamint azoknál, akik hosszan tartó, ismétlődő kéz- és csuklómozgást végeznek (gépelés, szerelés, zongorázás).
A panasz többnyire a domináns oldalon jelentkezik, és gyakrabban érinti a 35–55 év közötti korosztályt. Kezelése elsődlegesen nem műtéti; megfelelő terheléscsökkentéssel, fizikoterápiával és célzott gyógytornával a betegek jelentős része maradéktalanul felépül.
Kiváltó okok
[szerkesztés]A teniszkönyök hátterében a túlzott vagy ismétlődő terhelés miatt kialakuló ínterhelési ártalom áll, amely a könyök külső oldalán található tapadási pont (laterális epikondilus) szöveteinek mikrosérüléséhez vezet. A kórkép valójában nem klasszikus gyulladásos folyamat, hanem degeneratív tendinopathia: a kollagénrostok szerkezete károsodik, az ín teherbírása csökken, és a környező idegvégződések érzékennyé válnak.[1]
Tünetei
[szerkesztés]A leggyakoribb tünet a könyök külső oldalán jelentkező fájdalom, amely:
- markoláskor,
- tárgyak emelésekor,
- kézfogáskor,
- csuklófeszítéskor
felerősödik. A fájdalom kisugározhat az alkarba vagy ritkábban a váll felé. Gyakori kísérőjel a fogóerő gyengülése, ami miatt a beteg gyakran ejt el tárgyakat.
A fájdalom jellege és élettana
[szerkesztés]A fájdalom többnyire tompa vagy húzó jellegű, terheléskor azonban éles lehet. Reggel erősebben jelentkezhet, majd enyhül, de terhelésre ismét fokozódik. A tünetek fennállásában kiemelt szerepet játszik a perifériás szenzitizáció: az ín mikrosérülései és a rostok szerkezeti károsodása miatt az idegvégződések túlérzékennyé válnak.[2]
Diagnózis
[szerkesztés]A diagnózis többnyire klinikai: jellegzetes a tapintási érzékenység a laterális epikondilus felett és a fájdalom provokálhatósága a csukló feszítése ellenében végzett izomerő-próbával. Képalkotásra (például ultrahangra vagy MRI-re) csak tartós panasz, bizonytalan eset vagy műtéti előkészítés során van szükség.
Kezelése
[szerkesztés]A kezelés elsődlegesen konzervatív.
Pihentetés és tehermentesítés
[szerkesztés]A kiváltó mozdulatok csökkentése vagy átmeneti kerülése alapvető. Segíthet az alkarra helyezett speciális pánt, amely tehermentesíti az érintett ín eredését.
Gyógyszeres kezelés
[szerkesztés]A fájdalom mérsékelhető:
- nem szteroid gyulladáscsökkentő krémekkel vagy tablettákkal,
- lokális készítményekkel,
- hialuronsavat vagy gyulladáscsökkentő anyagot tartalmazó injekciókkal.
Gyógytorna
[szerkesztés]A célzott gyógytorna – különösen az excentrikus alkarfeszítő-erősítés – hosszú távon a legfontosabb kezelési elem. A megfelelő izomerősítés csökkenti a visszatérés esélyét is.
Fizikoterápia
[szerkesztés]Egyes esetekben alkalmazható:
- lökéshullám-terápia,
- ultrahangkezelés,
- elektroterápia.
Ezek hatása személyenként eltérő lehet.
Műtéti kezelés
[szerkesztés]Elhúzódó, 6–12 hónapig fennálló panaszok esetén, ha a konzervatív kezelés eredménytelen, mérlegelhető a műtét, amely az érintett ínrostok felszabadítását vagy a degenerált szövet eltávolítását célozza.
A kezelés időtartama és prognózisa
[szerkesztés]A gyógyulás időtartama változó:
- legtöbb beteg 6–12 hét alatt javul,
- krónikus esetben 3–6 hónap rehabilitációra is szükség lehet,
- tartós, egy évet meghaladó panasz esetén kiegészítő terápiák javasoltak.
A prognózis kedvező: a betegek többsége műtét nélkül is felépül, megfelelő pihentetéssel, gyulladáscsökkentő kezeléssel és célzott gyógytornával. A tünetek általában fokozatosan enyhülnek, és a legtöbb beteg néhány hónapon belül jelentős javulást tapasztal.[3]
Megelőzése
[szerkesztés]A megelőzés alapjai:
- ismétlődő erőbehatások kerülése,
- megfelelő sporttechnika alkalmazása,
- ergonomikus munkakörnyezet kialakítása,
- alkarizomerősítő gyakorlatok végzése.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Lateral Epicondylitis: Pathophysiology (angol nyelven). StatPearls. (Hozzáférés: 2024. november 25.)
- ↑ Tennis Elbow: Symptoms and Causes (angol nyelven). Mayo Clinic. (Hozzáférés: 2024. november 25.)
- ↑ Tennis Elbow (Lateral Epicondylitis): Treatment & Symptoms (angol nyelven). Cleveland Clinic. (Hozzáférés: 2025. november 25.)
Források
[szerkesztés]- Tennis Elbow – Tünetek és kezelés. Webbeteg. (Hozzáférés: 2024. november 25.)
- Tennis Elbow: Symptoms and Causes (angol nyelven). Mayo Clinic. (Hozzáférés: 2024. november 25.)
- Lateral Epicondylitis (angol nyelven). NHS. (Hozzáférés: 2024. november 25.)
- Lateral Epicondylitis – Patient Guide (angol nyelven). AAOS. (Hozzáférés: 2024. november 25.)
Kapcsolódó szócikkek
[szerkesztés]
 |
Az itt található információk kizárólag tájékoztató jellegűek, nem minősülnek orvosi szakvéleménynek, nem pótolják az orvosi kivizsgálást és kezelést. A cikk tartalmát a Wikipédia önkéntes szerkesztői alakítják ki, és bármikor módosulhat. |
