Ugrás a tartalomhoz

Technécium-dioxid

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap aktuális változatát látod, az utolsó szerkesztést TurkászBot (vitalap | szerkesztései) végezte 2018. március 11., 18:31-kor. Ezen a webcímen mindig ezt a változatot fogod látni. ({{Literatur}} cseréje {{CitLib}}-re)
(eltér) ← Régebbi változat | Aktuális változat (eltér) | Újabb változat→ (eltér)
technécium-dioxid
A technécium-dioxid kristályszerkezete
Kémiai azonosítók
CAS-szám 2036-16-7
Kémiai és fizikai tulajdonságok
Kémiai képlet TcO2
Moláris tömeg 129,91
Megjelenés barnás fekete, szilárd[1]
Sűrűség 6,9 g·cm−3[2]
Olvadáspont 900 °C (szublimál)[1]
Az infoboxban SI-mértékegységek szerepelnek. Ahol lehetséges, az adatok standardállapotra (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak. Az ezektől való eltérést egyértelműen jelezzük.

A technécium-dioxid vagy technécium(IV)-oxid szervetlen vegyület, képlete TcO2.

Előállítása

[szerkesztés]

Elő lehet állítani ammónium-pertchnetát 800 °C-on végzett hőbontásával:[1]

Előállítható más technécium-oxid levegőben való hevítésével is.[3]

A dihidrátja keletkezik, ha ammónium-technécium-hexakloridot vizes ammóniaoldattal reagáltatnak:[1]

Tulajdonságai

[szerkesztés]

A technécium-dioxid barnásfekete szilárd anyag, kristályai torzult rutil szerkezetűek mint a molibdén-dioxidé. 900 °C-on szublimálni kezd, 1100 °C felett diszproporcionál, melynek során technécium és technécium(VII)-oxid keletkezik.[1] Salétromsavval vagy hidrogén-peroxiddal reagálva TcO4 anionná oxidálódik. Enyhén paramágneses.[4] Ha dihidrátját 300 °C-on vákuumban hevítik, vízmentes technécium-dioxiddá alakul át.[2]

Hivatkozások

[szerkesztés]
  1. a b c d e Georg Brauer: Handbuch der präparativen anorganischen Chemie. 3., umgearb. Stuttgart: Enke. 1981. 1599. o. = Band III, ISBN 3-432-87823-0  
  2. a b H. Harry Julius Emeleus – A. G. Sharpe: ADVANCES IN INORGANIC CHEMISTRY AND RADIOCHEMISTRY. (hely nélkül): Academic Press. 1968. 21. o. ISBN 008057860-8  
  3. Arnold F. Holleman – Egon Wiberg – Nils Wiberg: Lehrbuch der anorganischen Chemie. (hely nélkül): Walter de Gruyter. 1995. 1500. o. ISBN 311012641-9  
  4. Joseph Steigman – William C. Eckelman – National Research Council (U.S.). Committee on Nuclear and Radiochemistry: The chemistry of technetium in medicine. (hely nélkül): National Academies. 1992. 57. o.  

Fordítás

[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Technetium(IV)-oxid című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.