Tapasztalati képlet

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A kémiában egy vegyület tapasztalati képlete a vegyületet alkotó elemek atomjainak legkisebb egész számokkal kifejezett aránya.[1] A tapasztalati képlet nem tartalmaz információt az izomériáról, szerkezetről és az atomok számáról. Egyes anyagok „óriási molekulákat” alkotnak (ide értve a makromolekulák mellett a hatalmas kovalens hálózatot alkotó atomrácsos kristályokat is), az ionrácsos kristályok esetében pedig nem is beszélhetünk molekulákról. A tapasztalati képlet lehetőséget ad mindezeknek a sajátos anyagoknak a tömör jelölésére, pl. CaCl2 (ionrács) és SiO2 (atomrács). A tapasztalati kifejezés az elemanalízis kísérleti vizsgálatára utal, mellyel meg lehet határozni a vegyületet alkotó elemek relatív arányát.

Ezzel szemben a molekulaképlet megadja a molekulát alkotó egyes atomtípusok számát, a szerkezeti képlet pedig a molekula szerkezetét is leírja.

Az n-hexán szerkezeti képlete például CH3CH2CH2CH2CH2CH3, amelyből látható, hogy benne 6 szénatom egyenes láncot alkot, melyhez 14 hidrogénatom kapcsolódik. A hexán molekulaképlete C6H14, tapasztalati képlete C3H7, azaz a hexánban a C:H arány 3:7. Különböző vegyületek rendelkezhetnek azonos tapasztalati képlettel. Például a formaldehid, ecetsav és glükóz tapasztalati képlete is CH2O. Ez megegyezik a formaldehid tényleges kémiai képletével, de az ecetsavban kétszer ennyi, a glükózban pedig hatszor ennyi atom található.

Példák hétköznapi anyagokkal[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Anyag Molekulaképlet Tapasztalati képlet
víz H2O H2O
metán CH4 CH4
benzol C6H6 CH
kén S8 S
glükóz C6H12O6 CH2O

A fizikában[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A fizikában a tapasztalati képlet olyan matematikai egyenlet, amely helyesen adja meg az észlelt értékeket, de nem közvetlenül alapelveken vagy törvényeken, hanem kísérleti eredményeken vagy feltételezéseken alapul.

Ilyen volt például az 1888-ban felállított Rydberg-formula, mellyel a hidrogénatom színképvonalainak hullámhosszát jósolták meg. Ennek segítségével nagyon pontosan előre jelezték a Lyman-sorozathoz tartozó hullámhosszakat, de a képlet elméleti alapjai hiányoztak, amíg Niels Bohr 1913-ban fel nem állította az atomok Bohr-modelljét.

Fordítás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ez a szócikk részben vagy egészben az Empirical formula című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]