Taillebourg-i csata

Taillebourg-i csata
Konfliktus	A taillebourg-i csata
Parancsnokok
IX. Lajos francia király Alphonse of Poitiers III. Henrik angol király Richard Cornwall earje X. Hugh Lusignan hercege
Térkép
Taillebourg-i csata Pozíció Franciaország térképén
é. sz. 45° 49′ 48″, ny. h. 0° 39′ 00″45.83, -0.65
A Wikimédia Commons tartalmaz Taillebourg-i csata témájú médiaállományokat.

A taillebourg-i csata jelentős középkori csata, amelyet 1242 júliusában vívtak Franciaországban. Az úgynevezett saintonge-i háború döntő ütközete volt. A IX. Lajos, más néven Szent Lajos király és öccse, Alphonse de Poitiers parancsnoksága alatt álló francia Capeting-ház hadserege állt szemben III. Henrik angol király, testvére, Cornwalli Richard és mostohaapjuk, X Hugn Lusignan hercege által vezetett erőkkel.

A csatát a Charente folyó feletti hídon vívták, amely stratégiai jelentőségű pont volt az Észak- és Dél-Franciaországot összekötő útvonalon. Később Saintes városa közelében folyatták az összecsapásokat. Charles Oman szerint az angolokat és szövetségeseiket szétverték és békekötésre kényszerítették, de a francia király megelégedett azzal, hogy visszaállítsa a status quo-t, vagyis a háború előtti álapotot. A csata felszámolta a Poitevin-lázadást, és végét jelentette III. Henrik azon reményeinek, hogy helyre tudja állítani az Angevin-birodalmat, amely az apja alatt összeomlott.

Előzmények

Végrendeletének értelmében VIII. Lajos Poitou grófja címet adta fiatalabbik fiának, Alphonse-nak. 1241 júniusában IX. Lajos plenáris ülést tartott az anjoui Saumurban, és bejelentette, hogy Alphonse nagykorúvá válása után készen áll a birtokba kerülni. Sok aquitániai nemes vett részt az udvarban, köztük Angoulême-i Izabella és férje, La Marche grófja, Hugh de Lusignan.

A saumuri találkozó után Louis Poitiers-be ment, hogy bátyját ünnepélyesen Poitiers grófjává nevezze. A lusignaiak határozottan ellenezték a Capetian fennhatóságát a régióban. Isabella különösen csalódott volt, hogy fia, Cornwall grófja és III. Henrik angol király bátyja nem kapta meg a címet Poitiers-ben. Nem sokkal Poitiers-be érkezése után Louis megtudta, hogy Hugh, La Marche grófja sereget gyűjtött össze a közeli Lusignan városában. Louis és Alphonse, valamint Hugh és Isabella közötti megbeszélések nem oldották meg a vitát.

1242 áprilisában Lajos összegyűjtött egy csapatot Chinonban, amelyet egyes kortársak körülbelül 50 000 főre (de a modern történészek hitelesen 25 000 főre) becsültek, amely lovagokból, fegyveresekből és gyalogosokból állt. Elfoglalták a lázadók várainak sokaságát. Május 20-án III. Henrik angol király megérkezett Royanba, csatlakozott a lázadó francia nemesekhez, és megalakított egy hadsereget, amely a modern becslések szerint körülbelül 30 000 főre becsülhető [szükséges idézet], és amely az egységek típusaiban eltérő volt. A két király levelet váltott, de ezek nem oldottak meg semmit. A csatára Taillebourg-ban kerül sor, amely egy stratégiai helyszín a Charente folyó felett átívelő kulcsfontosságú híd közelében, amely a vitatott területek határát jelölte ki.

A csata első szakasza

Július 21-én a két sereg szembefordult egymással a hídon. A francia királyt és Poitiers grófját a Château de Taillebourg-ban helyezték el, amely a Charente felett átívelő hídra néz, amely egy stratégiai átjáró a Saint-Jean-d'Angély és Poitou között északon, illetve Saintes és Aquitaine között délen. Anglia királya és La Marche grófja felállította közös hadseregét a folyó másik oldalán.

Az angolok és a lázadók elhatározták, hogy elfoglalják a hidat és megtámadták a francia állásokat. A csata a francia lovagok hatalmas lovassági rohamával végződött, akik kitörtek a várból és zaklatták ellenfeleiket, így az angolok és szövetségeseik kénytelenek voltak Saintes-be menekülni.

A csata saintes-i szakasza

A kezdeti összecsapás kudarca után, amely lehetővé tette a franciák számára a stratégiai híd ellenőrzésének megtartását, Henrik király és Hugh egyenként Saintes-be, majd Gascogne-ba menekült, így a szövetséges hadsereg vezér nélkül maradt. Július 22-én nyílt csatára került sor Saintes-től északra. Hosszan tartó közelharc alakult ki, és az angolokat még egyszer alaposan megverték. Ez a két szakasz alkotta a taillebourg-i csatát

Következmények

Lajos folytatta az angol csapatok üldözését, sok foglyot ejtett, mígnem megérkezett Saintes városába. Rövid ostrom után a város kulcsait a polgárok átadták Lajosnak. Henry még utoljára megpróbálta megakadályozni Aquitaniában és Gascogne-ban lévő földjei teljes átvételét azzal, hogy megszervezte La Rochelle tengeri blokádját. A blokád azonban kudarcot vallott a hadsereg újjáépítésére és más európai uralkodókkal való szövetség kiépítésére irányuló kísérlettel együtt. 1243 januárjában Henrik levelet küldött II. Frigyes római római császárnak, akihez korábban szövetség iránti kérelmet intézett, és bejelentette, hogy véget ért a reménye, hogy visszaszerezze Franciaországban birtokait. Március 12-én Henry kénytelen volt Louistól ötéves fegyverszünetet kérni.[2][3]

A fegyverszünetet augusztus 1-jén írták alá Ponsban. Tartósabb békét kötöttek Párizsban 1259. december 4-én, a báró második angliai háborújának veszélye közepette. A francia király nemes gesztusként visszaadta Guyenne-t Henriknek, hogy további békét keressen, hogy keresztes hadjáratra indulhasson. Bár ha ezt választotta volna, talán arra kényszerítette volna Henryt, hogy adja fel Bordeaux-t és Guyenne-t, az angol korona utolsó tengeren túli birtokát.

A feudális lázadás rendezése kevésbé volt előnyös Lusignani Hugh számára. Poitevin-kastélyait Poitiers-i Alphonse elkobozta, felfegyverezte és eladta. Lánya, Isabel of Lusignan 1250-ben férjhez ment ellenségéhez, Geoffrey of Ranconhoz, Gençay urához, aki a hozományból újjáépítette kastélyát.

Fordítás

Ez a szócikk részben vagy egészben a Battle of Taillebourg című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Bibliográfia

Le Goff, Jacques; Evan Gollrad, Gareth (Translator) (Translated from French edition (2009)). Saint Louis. Paris: University of Notre Dame Press. pp. 180–185, 301. ISBN 978-0268033811.