Szinte Gábor

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Szinte Gábor
Született 1928. augusztus 18.
Budapest
Elhunyt 2012. szeptember 30. (84 évesen)
Budapest
Nemzetisége magyar
Foglalkozása díszlettervező,
festő,
grafikus,
egyetemi tanár

Szinte Gábor (Budapest, 1928. augusztus 18. – Budapest, 2012. szeptember 30.) díszlettervező, festő, grafikus.

Életútja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Felsőfokú tanulmányokat a Magyar Képzőművészeti Főiskolán folytatott, Bernáth Aurél, Berény Róbert és Szőnyi István voltak a mesterei. Az elbeszélő, figurális festészet kiváló képviselője. 1956-ban "önkényesen" Olaszországba távozott és két év múlva a firenzei Accademia delle Belle Arti-n kapott diplomát.

Első önálló kiállítását maga az olasz köztársasági elnök, Gronchi nyitotta meg. Szinte Gábor a nemzetközi karrier helyett Magyarországot választotta, ahol visszatérése után azonnal kizárták a Képzőművészeti Alapból ezért díszlettervezőként helyezkedett el. Ádám Ottóval, Várkonyi Zoltánnal és más rendezőkkel együtt dolgozva több mint 100 előadás díszleteit készítette el.

Közben lassan – Vilt Tibor segítségével – visszatérhetett a magyar festészet világába, sőt egyetemi tanárként évtizedeken át művészettörténetet tanított a Színművészeti- és a Képzőművészeti Főiskolán. (Műtörténészként két izgalmas könyvet is megjelentett "második hazája", Olaszország városairól és műkincseiről: Séták Velence és Firenze titkai körül (Budapest : Magánkiadás, 2001), valamint a Róma, Nápoly, Apulia titkai (Budapest : Jonathan Miller Kiadó, 2003.)

Kompozíciói, képi világa, színei egyszerre hagyományosak és modernek, derűsek, megnyugtatóak, ugyanakkor gondolkodásra késztetőek. Emellett Szinte Gábor kiváló portréfestő, Dávid Ferencről, Bolyai Jánosról, Kodály Zoltánról, Huszti Péterről, Mándy Ivánról festett képei remekművek. Műveiből a nemzet nagy sorskérdései mellett az ember személyes lehetőségei, ereje, tartása iránti érdeklődés tükröződik.

Számos műve középületeket vagy középületek enteriőrjét díszíti. Műveit magán- és közgyűjtemények őrzik, köztük a Magyar Nemzeti Galéria, a székesfehérvári Szent István Király Múzeum, az esztergomi Keresztény Múzeum.

Kiállítások (válogatás)[1][szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • 1958 • Palazzo Strozzi, Firenze
  • 1965, 1970 • Csók Galéria, Budapest
  • 1968 • Dürer Terem, Budapest
  • 1969 • Róma
  • 1971 • Szent István Király Múzeum, Székesfehérvár • Képcsarnok, Szeged
  • 1969 • Messina
  • 1974 • Bari
  • 1976 • Galerie Mensch, Hamburg
  • 1978 • Művelődési Ház, Bábolna • Velencei Galéria, Velence
  • 1979 • Műcsarnok, Budapest
  • 1981 • Conversano, Bari
  • 1988 • Vigadó Galéria, Budapest (katalógussal)
  • 1989 • Keresztény Múzeum, EsztergomStuttgartDortmund
  • 1990 • München • Bassano
  • 1991 • Építészek Kamarája
  • 1992 • Camposampiero (Olaszország)
  • 1995 • Horváth E. Galéria, Balassagyarmat
  • 2001 • Vigadó Galéria, Budapest
  • 2008 • Patakok, tengerek, Erdély, Itália, Szinte Gábor festőművész 80. születésnapja tiszteletére rendezett kiállítás, Forrás Galéria, Budapest
  • 2009 • Emberközel, Forrás Galéria, Budapest
  • 2010 • Keresztút, Forrás Galéria, Budapest

Köztéri művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • freskó (1959, Budapest, X. ker., Sibrik Miklós u.-i Általános Iskola)
  • mozaikok (1960, Budapest, Heim Pál Gyermekkórház)
  • faintarzia (1964, Kecskemét, Park Étterem)
  • színes üvegablak (1965, Salgótarján, Karancs Szálló)
  • mozaik (1965, Budapest, XI. ker., Érdi úti Általános Iskola)
  • faintarzia (1966, Budapest, Nemzeti Színház)
  • faintarzia (1967, Szakszervezetek Országos Tanácsa Üdülőhajó)
  • mozaik (1967, Székesfehérvár, Könnyűfémmű)
  • faintarzia (1969, Zalaegerszeg, Városi Tanács)
  • faintarzia (1970, Keszthely, Helikon Szálló)
  • faintarzia (1973, Budapest, Hazafias Népfront Országos Tanácsa)
  • üvegablak (1973, Sopron, Soproni Sörgyár)
  • faintarzia (1975, Hévíz, Thermál Szálló)
  • színes üvegablak (1978 Gyöngyös, Mátra Művelődési Ház)
  • faintarzia (1982, Budapest, Hotel Atrium Hyatt)
  • faintarzia (1984, Budapest, MAFILM)
  • faintarzia (1986, Budapest, XVII. ker., Dózsa György Művelődési Ház)
  • faintarzia (1987, Kaposvár, Mezőgazdasági Főiskola).
  • falra ragasztott olajfestmények (2004-2006, Saint Simon falu, Cantal megye neoromán templomában Gerbert, a magyar szentkoronát küldő II. Silvester pápa tiszteletére)

Díjak, elismerések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Listák www.artportal.hu nyomán.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Szíj Rezső: Szinte Gábor, Képzőművészeti Alap Kiadó 1980
  • Mezei Károly: Szinte Gábor (Erdélyen át Firenzéig) Kairosz Kiadó 2004
  • Kortárs magyar művészeti lexikon III. (P–Z). Főszerk. Fitz Péter. Budapest: Enciklopédia. 2001. ISBN 963-8477-46-6
  • Szinte Gábor: Szabad szemmel Kairosz Kiadó 2006.

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]