Szilágyi Ákos

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Szilágyi Ákos 2016-ban

Szilágyi Ákos (Budapest, 1950. június 18. –) József Attila-díjas és Babérkoszorú-díjas költő, esztéta, szerkesztő, Pulitzer-emlékdíjas közíró, Oroszország-kutató, habilitált egyetemi docens.

Életpályája[szerkesztés]

Apja Szilágyi György humorista. Egy zuglói családi házban nőtt fel a Körvasútsornál félvárosi-félfalusi körülmények között, nagycsaládban. Erről több életinterjújában is beszámolt (1956, Nagyvizit, Démusz Gábor).

1964 és 1968 között a Radnóti Miklós Gimnázium orosz tagozatán tanult, többek között El Kazovszkij, Kántor Péter, Valló Péter, Sántha László osztálytársaként.

Munkássága[szerkesztés]

Egyetemi tanulmányait az Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE) Bölcsészettudományi Karának magyar–orosz szakán fejezte be 1974-ben.[1] Ettől kezdve 2010-ig ezen az egyetemen oktatott, kezdetben a magyar irodalomtörténeti tanszéken 19. századi magyar irodalmat, később az esztétika tanszéken művészetfilozófiai tárgyakat.[2] A különc című bölcsészdoktori értekezését[3] 1976-ban védte meg.[4]

Fő kutatási területe az orosz kultúra, különös tekintettel az orosz és a szovjet avantgárd költészetre,[5][6] a szovjet film történetére (Sztálin mozija) és az ortodox keresztény kultuszképre − az ikonra.[7] A költészetben az úgynevezett hangzó (akusztikus vagy szonorikus) költészet első képviselője Magyarországon, több 1968–1969-ben készült akusztikus kompozíciója is rákerült a Vox Libri kazettasorozatában Légzőgyakorlatok kezdő haldoklóknak címen megjelent hangfelvételre,[8] Temetés című hangversére Sólyom András készített videoklipet, a Műcsarnokban 2006-ban megrendezett második slam poetry találkozón elhangzott Csonthuszárok című akusztikus performanszából is készült klip. Hangköltészeti programját, amelyben a hagyományos szövegvers, a mágikus ráolvasás és énekmondás az avantgárd hagyománnyal kapcsolódik össze, Az elhangzott vers című esszéjében fejtette ki. A hangzó költészetben erősen kötődik az orosz kubo-futurista hagyományhoz, Velimir Hlebnyikov, Vlagyimir Majakovszkij, Alekszej Krucsonih egy-egy poémáját ő ültette át magyar nyelvre (Zangezi, Erről, Melankóka pongyolában), de gyakran használ egyszerű dalformákat is (Japán dal, Zanzibár, Kossuth Lajos Torinóban, Ez ő, ez ő, Hol a haza, Szól a kuvik már), gyerekversei többsége énekelhető (Cet ecetben, Kuszi-Muszi-Alamuszi, Kakadudalok, Kisbab és a negyven rabló), verseskötetei többnyire lemezmelléklettel jelennek meg, sok verse meghallgatható honlapján és a youtube-on. Az 1990-es években többször tartott közös fellépést barátjával, a moszkvai konceptualista művészet világhírű alakjával, Dmitrij Prigovval, akinek a budapesti Ludwig Múzeumban megrendezett „God is dead” című installációjáról tanulmányt is írt (Egy mondat installációja).

Költőként Réz Pál felfedezettje volt, aki kötetnyi verssel indította el a „Költők egymás közt” sorozatban megjelent Ne mondj le semmiről antológiában és első köteteinek (Az iskolamester zavarban van, Teremtmények) szerkesztője is volt. Az 1970-es években egymás után jelentek meg a Mozgó Világ, a Kritika, az Új Forrás folyóiratban nemzedéki vitákat provokáló írásai: Líra és antilíra (1971), Nem vagyok kritikus! (1979), Két szék közt a pad alatt (1979), Liberalizmus és demokrácia (1979), Nemzet-központú értéktudat vagy érték-központú nemzettudat (1979), A „fiatal irodalom” mint megtévesztés és hamis tudat avagy a fasírt anatómiája (1980), Az érzéki csábítás irodalma (1981), Az anyanyelv soknyelvűsége (1983).

Weöres Sándor Egybegyűjtött írások címmel megjelent költészetéről 1975-ben a Kritika folyóiratban megjelent éles hangú irodalmi pamfletje irodalmi botrányt kavart. Ezzel az írással − mint a botrányra visszaemlékezve később maga írta – „irodalmi sorsot idézett magára” (Weöresről újra meg újra).

1980 végén választotta meg a FIJAK közgyűlése titkos szavazással a Kör titkárának, nevéhez fűződik a Fiatal Írók József Attila Körének autonómiatörekvése, amelyet a Kör betiltásával (felfüggesztésével) próbált a pártállam megfékezni, de amely végül a fiatal írók győzelmével, a szervezet viszonylagos autonómiájának elismerésével és egy általuk szerkesztett, a Magvető Kiadónál megjelenő könyvsorozat (JAK-füzetek) elindításával ért véget. Egyik kezdeményezője volt a LAP című JAK-os keretfolyóirat elindításának és egyik alapító tagja az Örley Irodalmi Társaságnak. A rendszerváltozás után − a Magyar Írók Szövetségének átalakítására irányuló reformkísérletek kudarcát követően − sokakkal együtt a kivonulást választotta az írószövetségből, és részt vett a Szépírók Társasága megalapításában, amelynek 1997 és 1999 között első elnöke volt.

Több folyóirat-alapítás kezdeményezője: alapító szerkesztője volt az egyetemi Jelenlét (1971–1975) és Medvetánc (1981–1984), a posztavangárd Új Hölgyfutár (1987–1989) és a rendszerváltás idején indult 2000 (1989−) irodalmi és társalmi havi lapnak. 1983 és 1986 között a Filmvilág folyóirat magyar rovatának szerkesztője. 1994-től a moszkvai Filmkultúra Kutatás Eizenstein Központja és a Kinovedcseszkije Zapiszki filmelméleti folyóirat nemzetközi tanácsadó testületének tagja.

1979-ben író és képzőművész barátaival (Bernáth(y) Sándor, El Kazovszkij, Györe Balázs, Kemenczky Judit, Kőbányai János, Temesi Ferenc, Szkárosi Endre) megalapították a Fölöspéldány irodalmi és művészeti csoportot (A fölöspéldány szomorúsága), amely kezdetben a Beatrice punkegyüttessel lépett fel a korabeli „csöves” és értelmiségi szubkultúra színterein (leghíresebb közös fellépésük a budaörsi Jókai Művelődési Központban 1979. augusztus 12-én megtartott performansz volt[9]).

1990 óta a Pénzügykutató Részvénytársaság Korridor Politikai Kutatások Központja munkacsoportjának tagja és kiadványaik társszerzője. Politikai tárgyú elméleti tanulmányai folyóiratokban, közéleti írásai főleg a Népszabadság Kentaur rovatában és az Élet és Irodalomban jelentek meg.

1996 és 1998 között a Magyar Könyv Alapítvány kuratóriumának elnöke. 2001–2006 között a Palládium Irodalmi Alapítvány elnöke. 2011–2015 között az Artisjus vezetőségében az irodalmi tagozatot képviselte.

1985-ben jelent meg első tanulmánykötete, a Nem vagyok kritikus!, amelyben a Weöres Sándor költészetéről és az ornamentális szóművészet kérdésköréről írott kismonográfiája is olvasható.

1987-ben előbb franciául, majd a Medvetánc-füzetekben magyarul is megjelent Kovács András Bálinttal közösen írt Tarkovszkij-könyvük (a könyvet 1997-ben jelentősen átdolgozott és kibővített változatban a Helikon Kiadó adta ki). A könyv azóta is a nemzetközi Tarkovszkij-szakirodalom egyik leggyakrabban hivatkozott műve.

Szerkesztője és lektora volt a 2000 folyóirat és az Osiris Kiadó közös vállalkozásában elindított orosz eszmetörténeti könyvsorozatnak (Idea Russica), amelyben többek között Bergyajev, Szolovjov művei is megjelentek. Egyik szerkesztője az 1992-ben az Akadémia Kiadónál megjelent Oroszország és a Szovjetunió képes történeti kronológiája: 1900–1991 című kézikönyvnek. 1999-ben jelent meg Oroszország elrablása című monográfiája, amely a Szovjetunió felbomlását és az azt követő évtized politikai eseménytörténetét kultúra- és civilizációelméleti összefüggésben mutatja be és értelmezi, s amelyet ugyanennek a tárgykörnek monografikus igényű képelméleti feldolgozása követett 2000-ben. A Borisz sztár és a sztárevicsek című könyv utóbb német és szlovák nyelven is megjelent.

2015-ben indította el saját honlapját,[10] amelynek programját tömören így foglalta össze: „Mindent egy lapra tenni fel”. Azóta e program jegyében számtalan tanulmányt,[11][12] verset, gyerekverset, verseskötetet, hangzó anyagot,[13] interjút, teljes könyveket[14] töltött fel az oldalra. El Kazovszkij emlékműve című legújabb verseskötete[15] a képzőművészbarát Nemzeti Galériában megrendezett A túlélő árnyéka című élet/mű-kiállítására jelent meg 2015-ben a Kalligram Kiadónál.

Művei[szerkesztés]

  • Nem vagyok kritikus! Magvető, 1984.
  • Tarkovszkij − az orosz film Sztalkere. (Társszerző: Kovács András Bálint) Medvetánc Füzetek, 1985.
  • Les mondes d’Andrei Tarkovski. (Társszerző: Kovács András Bálint) Lausanne, 1987. L’Age d’Homme.
  • Ezerkilencszáznyolcvannégyen innen és túl (A negatív utópiák társadalomképe), 1988. Magvető Kiadó.
  • Hamu és mamu (Az orosz irodalmi avantgárd 1917 előtt és után) 1989. Holnap Kiadó.
  • A vágy titoktalan tárgya, 1992. Liget Kiadó[16]
  • A tények és a lények, 1995. Liget Kiadó.
  • Tetem és tabu, 1996. Kijárat Kiadó.
  • Tarkovszkij. (Társszerző: Kovács András Bálint) Helikon, 1997.
  • Star Boris und die Strarewitschi, Helikon, 1999.
  • Stár Boris a Stárovici, Kalligram, 1999.
  • Oroszország elrablása, Helikon, 1999.
  • Borisz sztár és a sztárevicsek, Helikon, 2000.
  • A szépfejedelem, Palatinus, 2001.
  • Halálbarokk, Palatinus, 2007.
  • A kékek és a zöldek, Palatinus, 2010.[17]
  • A populista. Élet és Irodalom kiadása, 2010.[18]
  • Túlirányított demokrácia. Kalligram, 2011.
  • A szuverenitás fantomja. Kalligram, 2012.

Verseskötetek[szerkesztés]

  • Az iskolamester zavarban van, Szépirodalmi, 1976.
  • Teremtmények, Szépirodalmi, 1979.
  • Fej és tudat, Magvető, 1985.
  • Gyönyörök kertje, Holnap Kiadó, 1991.
  • Légzőgyakorlat kezdő haldoklók számára [hangkazetta] Vox Libri, 5. 1994.[19]
  • Szittya-szótyár (CD-melléklettel), 2000 Könyvek, 1999.[20]
  • Török imaszőnyeg (összegyűjtött versek), Palatinus, 2003.
  • Cet ecetben, Palatinus, 2003.
  • Kuszi-Muszi-Alamuszi – Énekek a Holdbéli Nyúlról, Palatinus, 2004.
  • Két szép szék kell (CD-mellékelettel), Palatinus 2005.
  • Kakadudalok (CD-mellékelettel), Palatinus, 2006.
  • Franci – Poéma hőssel, Palatinus, 2007.
  • Kisbab és a negyven rabló (CD-mellékelettel), Palatinus, 2008.
  • Tegyük fel (CD-mellékelettel), Palatinus, 2008.
  • Szokatlan ügy, Palatinus, 2012.
  • Baglyok könyve, Kalligram, 2013.
  • Ká és Bá. El Kazovszkij emlékműve, Kalligram, 2015.

Műfordítások[szerkesztés]

  • Vlagyimir Majakovszkij: Erről, Helikon, 1989.
  • Velimir Hlebnyikov: Zangezi, Helikon, 1990.

Könyvfejezetek[szerkesztés]

  • Vázlat a groteszkről, In: Add tovább! antológia Kozmosz, 1976.
  • Líra és antilíra, In: Add tovább! antológia, Kozmosz, 1976.
  • Orosz alvilág a Szovjetunióban − A „blatnoj” természetrajzához. In: Kovács Ákos − Sztrés Erzsébet: Tetovált Sztálin, Szeged, 1989.
  • Paradicsomi realizmus. Totalitárius államművészet a XX. században. In: A művészet katonái, Corvina, 1992.
  • Ezredvégi birodalom avagy a posztimperiális világrend, In: A századvég szellemi körképe, Jelenkor Kiadó, 1995.
  • Mit ér a szuverenitás, ha orosz? In: A szuverenitás káprázata, Korridor Könyvek, 1996.
  • A kelet-európai szökőállam, In: És mi lesz, ha nem lesz? Korridor Könyvek, Helikon Kiadó, 1998.
  • KKK avagy Oroszország elrablása, In: Irások a korrupcióról, Helikon-Korridor, 1998.
  • Civilizációk civilizálódása, In: A kérdéses civilizáció, Helikon-Korridor, 2000.
  • A képzelt hely, In: Magyarországi Egyesült Államok? Helikon-Korridor, 2001. Számbeszéd, In: A Gulag – a szovjet táborrendszer története, Pannonica Kiadó, 2001. 162-191.l.
  • Totális kampány, In: Hol a Határ? Kampánystartégiák és kampányetika, Élet és irodalom, 2002.
  • Állam és birodalom In: Nem élhetek birodalom nélkül, Helikon-Korridor, 2002.
  • Két globalizáció Magyarországon In: A zárva várt Nyugat - Kulturális globalizáció Magyarországon, 2000-Sík Kiadó, Budapest, 2002.
  • A háború privatizálása In: A képtelen háború, Helikon-Korridor, 2004.
  • Die historische Erbsünde - Auschwitz als "idealer Ausgangspunkt" in den Romanen von Imre Kertész, In: Der Lange, Dunkle Schatten - Studien zum Werk von Imre Kertész, Passagen Verlag, 2004.
  • Egyet mondok – kettő lesz belőle. A politikai közösség kampánytribalizálása, In: Két Magyarország? Osiris – Korridor, 2005. 199-249.l.
  • Pavel Alekszandrovics Florenszkij élete és munkái (Utószó), In: Pavel Florenszkij: Az ikonosztáz, Typotex, 2005.
  • Misztyik razuma (előszó József Attila verseinek új orosz kiadásához) In: Attila Jozsef: Na vetke pusztoti, Sztyihi, piszma, dokumenti, Tri Kvadrata, Moszkva, 2005.
  • Szent tárgy – Az infantilis és a gyermeki, In: Amihez mindenki ért…Kultúratudományi tanulmányok, L’Harmattan Kiadó, 2006.
  • Hlebnyikov – glazami vengrov, In: XX vek. Russzkaja lityeratura glazami vengrov, vengerszkaja lityeratura glazami russzkih. Moszkva, 2007.
  • Válság és interregnum, In: Merre tovább, Magyarország? Palatinus, 2008.
  • Az ikon eseménye, In: Az ikontól az installációig. Pannonhalmi Főapátság, 2008.
  • A kendőzetlen igazság képe. In: Örök képmás, Jószöveg Műhely Kiadó, 2011.[21]
  • A demokrácia konszolidálhatatlansága. In: A konszolidációról, Kalligram, 2012.
  • A szerző feltámasztása. Kórus és incognito: Bahtyin és Kierkegaard. 109-156.l. In: Søren Kierkegaard 1813−2013.[22]

Szerkesztett művek[szerkesztés]

  • Befejezetlen forradalom, Szabad Tér Kiadó, 1987.
  • Tovább!...Tovább!..Tovább!, Szabad Tér Kiadó, 1988.
  • A Negyedik Oroszország, Szabad Tér Kiadó, 1989.

Díjai[szerkesztés]

Versek, dalok, klippek[szerkesztés]

Rövidebb írások, tanulmányok[szerkesztés]

Konferenciaszereplések, könyvbemutatók, beszélgetések[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

Külső hivatkozások[szerkesztés]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Szilágyi Ákos témájú médiaállományokat.