Szerkesztővita:80.99.3.76

Az örménység az Ani korábbi fővárosuk környékét elpusztító földrengés következtében Moldváig vándoroltak, ahol kézművesek, kereskedők voltak. Később a románná vált moldvai fejedelmek elűzték őket mint nem orthodoxokat. (Az arab kalifátus hódításai miatt nem vettek részt örmény püspökök egy egyetemes zsinaton.) Furcsa, hogy a protestáns erdélyi fejedelem fogadta be őket. Ők megtartották romános vezetékneveiket: Placsintár=(lepénysütő), Verzár (káposztás lepényt sütő), Czárán, Patrubány (négy fillér), Kabdebó/Capdebo (ökörfej=marhakerteskedő) stb. A 18-19. századokban birtokos nemesekké, akár főnemesekké is, lettek, városaik voltak.

Kézdiszentlélek híresei

Oláh Dániel (Korond 1878.07.19.-Tövis, 1960.06.06.) Székelyudvarhelyi gimnázium, theologia Gyulafehérvár. Szentelés: Gyulafehérvár, 1909.07.01(02?). 1901: káplán Barót, 1903: Bereck, 1904: Gyergyószentmiklós, kp., 1905: lelkipásztor Kadicsfalva, 1911: Kézdiszentlélek, 1913: kézdi-orbai főesperes, 1931: tövisi plébános, 1931: tb. kanonok. Művei: Az örökség – Falusi életkép 2 felvonásban, Kolozsvár 1930. (Családi hagyományunk szerint a korondi Oláhok Oláh Miklós (Nicolaus Olahus) renaissance érsek rokonsága, aki különben I. Mátyás magyar király unokaöccse volt.)

Ferenczi Sándor: A gyulafehérvári (erdélyi) főegyházmegye történei papi névtára, Szent István Társolat/Verbum kiadója 2009, 358. old.