Szerkesztő:Wiki-tom76/Noel "Boy" McCormick

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

 Sablon:Infobox boxer

Noel Hugh "Boy" McCormick (1899. december 25. – 1939. január 22.) Brit ökölvívó volt, aki 1919-ben megnyerte a brit félnehézsúlyú címet, és 1922-ig birtokolta a címet.

Karrier[szerkesztés]

Indiában született [1] azonban ír származású. McCormick Salford-ban nőtt fel. 1914-ben csatlakozott a brit hadsereghez, és a "Boy" cím végig rajta maradt pályafutása során.[2] A hadseregben kezdett el bokszolni, és itt találkozott a légsúlyú világbajnok Jimmy Wilde-dal, aki kiképzőtisztként szolgált.[2]

Első profi küzdelmét 1916-ban vívta, majd sorozatos győzelmek után 1918-ban esélyt kapott a Dick Smith által 1919 áprilisában üresen hagyott brit félnehézsúlyú bajnoki cím megszerzésére. A címet azután nyerte meg, hogy ellenfelét Harold Rolphot a 15. menetben diszkvalifikálták. Az Egyesült Államokba utazott, ahol 1919/1920 során 15 veretlen meccset vívott. Ezekből 11-et megnyert és négy döntetlennel zárult. Ellenfelei között volt Gunboat Smith és Batling Levinsky.[3]

Visszatért Angliába, és 1921 szeptemberében kihívta Joe Beckett - a brit nehézsúlyú bajnoki címért. Beckett 12. körös TKO-val nyert a Royal Opera House-ban, Covent Gardenben, ahol Charlie Chaplin is jelen volt, és aki három páholyt foglalt le a partijára.[4][5] Ezután novemberben Ted "Kid" Lewis-szal bokszolt egy cím nélküli harcban a Royal Albert Hallban, ahol Lewis TKO-val nyert a 14. menetben, miután kiütötte McCormick egyik fogát, és vágást nyitott a szemén.[6] 1922-ben önként lemondott a brit félnehézsúly címéről.

Majdnem két év telt el, mire McCormick újabb bajnoki címért küzdött, ezúttal a megüresedett ír félnehézsúlyú bajnoki címért, azonban Liverpoolban a tizedik menetben vesztett Dave Magill ellen.[7]

1923 decemberében három másik férfival együtt két nő ellen elkövetett szeméremsértő testi sértés miatt ítélték el, és 12 hónapos börtönbüntetést kapott.[8][9]

1924 decemberében/1925 januárjában egy hónap leforgása alatt kétszer verte meg az egykori brit bajnok Harry Reeve-et. 1925 tavaszán Kanadába utazott, ahol döntetlennel zárult Jack McClelland elleni meccse. Az Egyesült Államokban vívott újabb sorozat előtt; a Maxie Rosenbloom és a Jimmy Slattery elleni vereség után visszatért Angliába, ahol 1926 áprilisában Phil Scott-tal harcolt az utóbbi brit nehézsúlyú bajnoki címéért; McCormick a tizedik körben vonult vissza.[10]

Megnősült és egy gyermeke született, azonban felesége 1927-ben elvált tőle.[11] 1928 februárjában elítélték, mert megtámadta Albert Lordot, felesége egyik munkatársát, akit azzal gyanúsított, hogy viszonya van a feleségével.[12]

Négy évvel később 1930 augusztusában visszatért, hogy megküzdjön Tom Berryvel, de a 9. menetben kiütéses vereséget szenvedett. Ez volt az utolsó küzdelme. McCormick azt állította, hogy pályafutása során soha sem ütötték ki, és kártérítést követelt 1938-ban, miután a The People-ben megjelent cikk, amely a Giants on Parade című könyvben is megjelent. A cikk arra utalt, hogy Jimmy Wilde korábban kiütötte, mielőtt McCormick profi bokszolóvá lépett volna elő.[13] Megnyerte az ügyet, és 1050 font kártérítést ítéltek meg neki.[14]

Miután visszavonult az ökölvívástól, utazó ügynökként és bokszoktatóként talált munkát, emellett több mérkőzésen játékvezetőként is tevékenykedett.[15]


1939. január 22-én halt meg szívelégtelenségben. Holtan találták az autójában a manchesteri Newton Heath-ben.

Referenciák[szerkesztés]

  1. ↑ „Death of 'Boy' McCormick”, Gloucestershire Echo, 1939. január 23. (Hozzáférés: 2014. október 4.) 
  2. ↑ a b „Death of "Boy" McCormick”, Nottingham Evening Post, 1939. január 23. (Hozzáférés: 2014. október 4.) 
  3. ↑ „Boy M'Cormick's Victory”, Hull Daily Mail, 1920. december 10. (Hozzáférés: 2014. október 4.) 
  4. ↑ „Charlie Chaplin at the Boxing Match”, Hull Daily Mail, 1921. szeptember 6. (Hozzáférés: 2014. október 4.) 
  5. ↑ „Beckett Wins”, Western Times, 1921. szeptember 13. (Hozzáférés: 2014. október 4.) 
  6. ↑ „Kid Lewis Defeats Boy McCormack in 14th Round”, Western Times, 1921. november 18. (Hozzáférés: 2014. október 4.) 
  7. ↑ „Boy McCormick Beaten”, Yorkshire Post and Leeds Intelligencer, 1923. augusztus 21. (Hozzáférés: 2014. október 4.) 
  8. ↑ „Boy McCormick Appeals”, Western Daily Press, 1923. december 27. (Hozzáférés: 2014. október 4.) 
  9. ↑ „Pugilist's Appeal”, Gloucester Citizen, 1923. december 27. (Hozzáférés: 2014. október 4.) 
  10. ↑ „Scott Still Champion”, Hull Daily Mail, 1926. május 1. (Hozzáférés: 2014. október 4.) 
  11. ↑ „news item”, Western Morning News, 1927. május 18. (Hozzáférés: 2014. október 4.) 
  12. ↑ „Boxer Bound Over: Assault on a Traveller”, Gloucester Citizen, 1928. február 1. (Hozzáférés: 2014. október 4.) 
  13. ↑ „Death of "Boy" McCormick”, Nottingham Evening Post, 1939. január 23. (Hozzáférés: 2014. október 4.) 
  14. ↑ „Death of Boy McCormick”, Lancashire Evening Post, 1939. január 23. (Hozzáférés: 2014. október 4.) 
  15. ↑ „Boy McCormack as Referee”, Yorkshire Post and Leeds Intelligencer, 1928. november 6. (Hozzáférés: 2014. október 4.) 

[[Kategória:1939-ben elhunyt személyek]] [[Kategória:1899-ben született személyek]] [[Kategória:Ökölvívás]]

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Szerkesztő:Wiki-tom76/Noel_%22Boy%22_McCormick&oldid=26994310”