Szerkesztő:Tommy85/piszkozat

A jorkyball egy két térfélre osztott, műfüves borítású, plexifallal és panelekkel határolt, körülbelül 5x10m alapterületű pályán űzött labdarúgás alapú sport, melyet egyedi szabályrendszer alapján kiskapura játszanak a kétfős csapatok.

Története

1987-ben, miközben egy benzinkút mögött, ahol a jorkyball sportág egyik kitalálója, Gilles Paniez dolgozott, éppen jorkyzott a barátaival, az az ötlete támadt, hogy kedvenc időtöltését elismert sporttá alakítja. 1990-ben találkozott egy olasz menedzserrel, Pierfrancesco Iazeollával, ami fordulópontot jelentett a Jorkyball számára. Teljes körűen levédették ötletüket, és néhány évnyi kemény marketing munka után a Jorkyball egy több mint hét európai országban működő, 100-nál is több klubból álló hálózattá vált. A Jorkyball hamar felkeltette a média érdeklődését is, hiszen számos ismert sportember kipróbálta a sportágat és mindenkinek tetszett.

Az alapítók elmondása szerint meg sem fordult akkor a fejükben, hogy 20 év múlva már több, mint 100 000 ember fogja játszani és szeretni ezt a sportágat. Az indíttatás tehát akkor, ott a garázsban csupán csak az volt: játszani egy jót úgy, ahogy eddig nem. Tehát nagyobb jelentőséget tulajdonítani a pályát közvetlenül övező falaknak, kicsit szabályozni az elől lévő támadó (akkor még nem így nevezték), és hátrébb játszó védő (őt sem így hívták még akkor) mozgásterét, és nem nyolcan-tízen, csak néhányan. Mondjuk négyen. A fiatalok felettébb élvezték az akkor még kialakulatlan focizgatást. Alapelemeit tekintve tehát innen ered a világon ma már egyre inkább ismert és elterjedt 2-2 elleni foci, a Jorkyball.

Az első pályák Franciaországban épültek, és az első klubok is itt alakultak. Az már egy komolynak nevezhető jelzés volt, hogy a FIFA felkérte a szervezőket, mutassanak be egy pályát az olaszországi világbajnokságon, 1990-ben. Akkor több nagypályás futballista kipróbálta a jorkyballt, és egyöntetű vélemény volt részükről, hogy akár a nagypályás felkészülést is szolgálhatja ez a kialakulóban lévő szabadidősport. A sikeres "VB-szereplést" újabb követte, és azóta kiállítási sportként meghívást kapott a Jorkyball az 1994-es világbajnokságra, valamint a 2004-es Európa-bajnokságra is.

Az első pályák telepítésekor, valamint az első jorkyball klubok megalakulásakor csupán egy cél lebegett a szervezők szeme előtt: minél többen megismerjék a sportágat, és minél többen próbálják ki. Teljes mértékben kiszámíthatatlan volt a fogadtatás, így értelemszerűen nagyon nehéz volt az első klubokat megalakítani. A futballt szerető fiatalok reakciója azonban minden várakozást felülmúlt. Gomba mód gyarapodtak a klubok, épültek a pályák, mert igény volt rájuk.

A 90-es évek elején pedig bekövetkezett az, ami csak legmerészebb álmaikban szerepelt az alapítóknak: komoly igény támadt a jorkyball versenyszerű működtetése iránt. Tornákat, kupákat, bajnokságokat, versenyeket "követeltek" a jorkysok. Először csak egy napos, kevés csapatos, kisebb lélegzetvételű kupákat szerveztek, leginkább Olaszországban és Franciaországban, hiszen itt volt a legtöbb klub. Az igény azonban nagy volt ezekre a rendezvényekre, és egyértelmű módon megfogalmazódott a jorkysokban a fő cél: legyen a nagypályás futballhoz hasonlóan jorkyballban is Európa-bajnokság, bajnokok ligája, bajnokok kupája, stb.

1993-ban végül megrendezték az első Bajnokok Kupája versenyt az olaszországi Riminiben, 1996-ban pedig megrendezésre került Franciaországban, Nimes városában az I. Jorkyball Európa bajnokság. Azóta több versenysorozat indult, és minden évben legalább három nemzetközi versenyt szervez az 1998-ban megalakult Nemzetközi Jorkyball Szövetség (FIJA). Mióta intézményesített formában működik a Jorkyball Európában, egyre több ország csatlakozik a jorkyball tagországok sorába. Az első nemzetek (Olaszország, Franciaország) után még kellett jópár év, mire jorkyball tagország lett Portugália és Spanyolország, de az elmúlt egy évben csatlakozott Izrael, Magyarország, Anglia, Németország és Írország is.

A mérkőzés

Alapszabályok

A jorkyballt két csapat játssza, két-két játékossal, valamit 1 vagy 2 cserejátékos. Csere a szett elején vagy sérüléskor engedélyezett. A mérkőzések 2 vagy 3 nyert szettig tartanak, ez megállapodás és versenykiírás függvénye. Egy szett 7 gólig tart, az a csapat nyer - döntő játszmát kivéve, ahol a győzelemhez két gól különbség szükséges – aki előbb eléri a 7 gólt bármekkora különbséggel. A döntő szettben 10-10-es állást követően nem folytatódik a játék, hanem büntetőpárbaj következik. A két csapat támadói a nagypályás futballból ismert szabályok alapján döntik el a mérkőzés sorsát. A jorkyball a tökéletes fair play-t követeli meg a játékosoktól, ezért tilt minden fajta testi érintkezést, becsúszást, hátulról történő szerelést, és minden olyan sportszerűtlen megmozdulást, amely veszélyeztetheti az ellenfél testi épségét. A csapatok egy támadó és egy védekező játékosra oszlanak, amely szerepeket a 2. szettben fel kell cserélni, majd pedig a harmadik szettől tetszőleges felállásban játszhatnak a csapatok.

Játékszabályok

Sorsolással dől el, ki kezdi a mérkőzést, a nyertes kezdi meg a játékot. Kezdésnél mindkét csapat a saját kiinduló zónájában helyezkedik el, a kezdőrúgást minden esetben a védőjátékos hajtja végre a kiinduló zónát határoló fehér vonalról.
A meccs minden pillanatában lehetőség van gólszerzésre, amiben segítségre lehetnek a közfalak, a háló és a plafon.
Gólt követően a gólt elérő csapat a fent említett módon indítja újra a játékot.
A védőjátékos nem lépheti át a félpályát, csak ha birtokolja a labdát, és akkor is csak az ellenfél piros zónáját határoló fehér vonalig mehet. Legközelebb labdába csak akkor érhet, ha visszament saját térfelére. Nem tartózkodhat saját kiinduló zónájában 10 másodpercnél tovább, ha nála van a labda.
A támadójátékos a pálya teljes felületét használhatja, kivéve az ellenfél kiinduló zónáját, ahová tilos belépnie. Ő hajtja végre a büntető- és szabadrúgásokat.
A labdának folyamatosan mozgásban kell lennie, az a csapat, akinek a birtokában akár egy másodpercnél hosszabb időre is megáll a labda, szabálytalanságot követ el.
Tilos a hazaadás, ami annyit jelent, hogy a saját kiinduló zónában helyezkedő védőnek nem lehet passzolni a labdát. Viszont ha a csapattárs nem ér a labdába, és a falról elhagyja a kiinduló zónát a labda, akkor folytatódhat a játék.
Aki a fent említett szabályokat játék közben megszegi, szabálytalanságot, „faultot” követ el, ebben az esetben az ellenfél támadó játékosa szabadrúgást végezhet el a pálya középpontjáról.
Abban az esetben, ha gólba tartó labdába szándékosan kézzel beleérünk, vagy kirívóan sportszerűtlen szerelés történik, az ellenfél büntetőt végezhet el. Ebben az esetben a támadójátékos legfeljebb háromszor kísérelhet meg a vétkes fél kapujába találni (amennyiben az első illetve második próbálkozás eredménytelen marad).

A FAIR szabály

Ez a szabály követi igazán a fair play szellemét, mint ahogy az a nevében is benne van. A jorkyball úgynevezett íratlan szabálya, melynek lényege, hogy az első három kisebb szabálytalanságot követő szabadrúgást a végrehajtó játékos nem kapura lövi, hanem a bal, illetve jobb kezével az egyik szemközti falrészre mutat, majd ezután oda rúgja a labdát, ami hátragurul csapattársához és folytatódhat a játék. A negyedik szabálytalanság után szokás csak kapura rúgni a szabadrúgást. A faultok számolását szettenként újra kell kezdeni.

Pályatípusok

Jelenleg öt fajta beltéri jorkyball pályatípus létezik a világon. Egy római székhelyű olasz cég rendelkezik a jorkyball pályák gyártási licencével Európában, így kizárólag ő gyárthat a jorkyball sportág EU-s szabványok alapján levédett paraméterei által megkövetelt, szabadidősportra illetve versenysportra alkalmas pályákat.

Minden pályatípus talajborítása műfű, és az összes típus ugyanolyan szabályrendszer alapján van a műfűre festett vonalak alapján felosztva zónákra. A pályák oldalai átlátszó plexiből, illetve nem átlátszó, hanem fehér színű, úgynevezett szendvicspanelből állnak, és aszerint térnek el egymástól a típusok, hogy az egyes pályák hány darab plexi- illetve panelfalat tartalmaznak.

Standard pálya: Egy rövid oldal plexiből, a másik három oldal szendvicspanelből áll.
Classico pálya: Egy hosszú oldal plexiből, a másik három oldal szendvicspanelből áll.
Angolare pálya: Egy hosszú és egy rövid oldal plexiből, a másik két oldal szendvicspanelből áll.
Agora pálya: Két rövid és egy hosszú oldal plexiből, egy hosszú oldal pedig szendvicspanelből áll.
Aquario pálya: Mind a négy oldal plexiből készül.

Tanácsok új játékosok számára

Első és legfontosabb dolog a régen nem használt izmok és izületek alapos bemelegítése. Ennek elmulasztása komoly sérülésekhez vezethet, ne sajnáljuk az időt a játék megkezdése előtt. Akik hajlamosak a húzódásra vagy ficamokra, azoknak javasolt a térdvédő és bokamerevítő használata. Ha úgy érezzük, hogy izmaink a sportoláshoz szükséges üzemi hőfokot elérték, kezdődhet a játék. Gyakori hiba a rengeteg felesleges mozgás, ami azt eredményezi, hogy öt-tíz perc után levegő után kapkodva le akarunk menekülni a pályáról. A felület kicsi, ezért nincs szükség folyamatos futásra, jelszó a helyezkedés.

Mindig figyeljük társunkat, kerüljük a túlzásba vitt cselezést és minden olyan felesleges sallangot, ami esetleg kispályán eredményhez vezetne. Már az elején törekedjünk arra, hogy használjuk a falat, hogy minél hamarabb megszokjuk. Kerüljük az egy-egy elleni játékot, amire sem hely, sem lehetőség nem nyílik. Próbáljuk magunkat mindig olyan helyzetbe hozni, hogy egy, maximum kettő gyors mozdulattal kapuba juttassuk a labdát.

Gyakori hiba, hogy nem tudunk szabadulni a labdától, és minden helyzetből gólt szeretnénk lőni. Folyamatosan figyeljük társunkat, legyen állandó összjáték. Tilos mindenféle testi kontaktus, becsúszás, vetődés, hátulról történő szerelés, palánkra lökés, könyöklés és ezekhez hasonló, más foci játékokban előforduló sérülésveszélyes játékhelyzet.

Külső hivatkozások

Jorkyball.org, a jorkyball hivatalos oldala
Magyar jorky honlap